Magyar hangja bemutatja – Víťo Staviarsky: Fekete cipők

Bemutatja György Norbert, a kötet fordítója

Víťo Staviarsky Fekete cipők, fehér fűzővel (Kale topanky) című regényének magyar fordítása az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon fog megjelenni a Noran Libro kiadó gondozásában. Az utóbbi évek gazdag és színvonalas szlovák prózatermésének egyik kiemelkedő alkotásáról van szó. Érdemes rá odafigyelni.

Staviarsky Eperjesen (Prešov) született 1960-ban. Forgatókönyvírást tanult a prágai filmművészeti főiskolán (FAMU). Később, mint színházi kulisszás, betegápoló, kocsmáros, bolti eladó kereste a kenyerét. Első publikációi a nyolcvanas évek végén a Romboid című irodalmi lapban jelentek meg. Korábban kétszer volt az Anasoft Litera tízes döntőjében, 2013-ban a Fekete cipők… elnyerte a rangos irodalmi kitüntetést.

Staviarsky a Fekete cipők… című regényében is hű maradt mindenhez, amit az olvasó korábbi műveiben már megszokott. Most sincs hiány a színes jellemábrázolásban és a váratlan fordulatokkal teli, olykor tragikomikus helyzetekkel tarkított dinamikus sztoriban. Szabina, a fiatal roma lány kalandos történetét Varjú, a vásárárus Ferdi Szojka piaci kofája meséli el az olvasónak a maga ízes, roma kifejezéseket sem nélkülöző nyelvhasználatában, és mint a könyvben ábrázolt közösség egyedüli racionálisan gondolkodó tagjának az sem okoz nehézséget, hogy olykor szaftos kommentárokkal színezze ki mondanivalóját: „A gádzsó mindig fösvény. Egyetlen melegítőben és zokniban jár, amíg meg nem döglik. Minden drága neki, mert csak a komcsis időkre emlékszik, és azokra az árakra, amik akkor voltak.”

Staviarsky regényének egyik legnagyobb erénye, hogy végig pontosan és sallangmentesen fogalmaz. Párbeszédei lényegre törőek, és sokszor épp a dialógusok viszik előre a cselekményt. A szerző jól ismeri a terepet, amelyről ír, és e női elbeszélő által mélyebb érzelmi húrokat is meg tud szólaltatni. De ezek Varjú előadásában egyáltalán nem tűnnek közhelyszerűnek vagy szentimentálisnak, épp ellenkezőleg, az első látásra humorosnak tűnő szöveget egy egészen más, kevésbé vidám dimenzióba tolja el. A dramaturgiát és forgatókönyvírást tanult Staviarsky Szabina történetét szinte már filmszerűen feszesre húzza, és nem hagy kétséget afelől, hogy van szeme, illetve tolla a pontos cselekményvezetéshez. A vidám jelenetek és a személyes tragédiák kontrasztja, az érzelmi megnyilvánulások széles skálája a szenvedélytől a gyűlöletig: mindez így együtt Víto Staviarsky szimpatikus, fölösleges jelzőkkel nem terhelt előadásában felüdítő olvasmányként hat, és korrekt tablót mutat egy temperamentumos roma etnikumról. Az öröm és a bánat koktéljából, ahogy egy értő kritikusa anno megfogalmazta, végül egy vérbő „kusturicás road-movie” kerekedik ki.

György Norbert író, műfordító