Mellár Dávid: Ürítések (versek)

nincs szomorúbb a faszverésnél
bármennyiszer is élvezel el
a saját hasadra
nem lesz jobb
nem lesz könnyebb
(semmi.)
csak üresebb
(minden.)
a heréd.

*

mint a fogorvosnál
az óra kis mutatójának
kattanása. nem egyszer.
kirabolnak és fáj.
lehet sok minden
a végtelenbe mutat
de az idegek tűrőképessége
az biztos nem.
kapok egy SMS-t Szentpétervárról.
romantikus de nem segít.
csak ülök rezzenéstelen pofával
könnyezek szorongatom a markolatot.
hívnak skype-on a jövőből
négy óra eltérés hozzám képest az idő.
hiányzok neki
vagy csak unatkozik.
kérem hogy lassítson
én még nem tartok ott
ahol ő de hiába
nem érti meg kikapcsolom.
a fogorvos szomorú.
de azért elteszi a fizetésem.
végül is négy órát dolgozott rajtam
igaza van.
a fájdalomcsillapító nyugtat meg
és megveregeti a vállam.
még ma este elveri a pénzem kurvákra
de ezt nem mondja
hogy ne fájjon annyira. tudja
hogy nincs senkim.
a következő hónapban is tizenötödike
körül találkozunk mondja.
a pontos idő a fizetésemtől függ.
még messze nem fejezte be
az idegeim még a helyükön rohadnak.
zsibbad a fejem úgyhogy csak intek kifelé
rohanok a melóba vissza.
a buszablak tükrözi
az ingem issza
az idegen vért
hidegen a vért.

*
volt kés vaj és kenyér
a kés beletörött a koponyádba
a vajat is a testedre használtam el-
lopták a kenyeret a madarak
amíg takarítottam a vécét
szellőztettem a vér- és spermaszagot
összevesztek fellökték a borosüvegeket
kiömlött az asztalra folyt a padlón is
minden vörösborban a kézirataim
meg az utolsó csomag cigaretta
felzabáltak mindent szlopáltak
amennyit csak bírtak
odarohantam menekültek
ki a tenger felé az egyik hibázott
többször is koppant a feje az ablakon
te rohadék bebasztál mi
elkaptam óvatosan kitekertem a nyakát
odatettem főni visszamentem és befejeztem
a takarítást.

Vajon mi járhat a fejében?
kalapács és (l)ék
hogy valakinek szívószállal szippantani ki az agy-
velejét helyébe nagy adag forró spermiumot tölteni
egy hatalmas kolbásztöltővel e körül
jártak a gondolatai
amikor elvették tőle
a mindent
jelentő szerszámokat
a rend őrültjei.
orvos volt majd később böllér
nem tehetett másképp
amikor megöregedett
egyszerűen meghülyült
de ezt csak én néztem el neki
amikor láttam hogy félelmében
maga alá szart és bőgni kezdett.
évekkel később, amikor újra láttam
még mindig sírt
aztán hallottam hogy nem bírta
és saját maga fölött húzta be a sírt.
bespájzolt magának még egy hullát
és a szerszámokat: kalapácsot és éket.
nem bírta saját művészete nélkül
kényszer volt állítom nem volt hülye.
hitt benne hogy alkotás a rombolás,
ez a kifinomult öldöklés de
volt benne megértés
nem hagyott a gödrön rést.