Balázs F. Attila versei
Minimál
11
jelentéstől megfosztott ízetlen falat
a szó elcsuklik lapít
riadt csirke a cowboy kalapja alatt
12
senki ül asztalunknál
rám vár rád vár
egymásra nem várunk már
13
télen talán -telen -talan
aszalt maszlag
arra ballag
részeg hajléktalan
14
kóbormacska oson
riadtan
az ébrenlét álmából
felriadtam
15
patkányok zabálják
a nap elvetélt álmát
ki fogja kifizetni a
benyújtott számlát?
16
duruzsol fagyban az agy,
kiürült vágy, üres ágy,
hagyj, egyedül vagy,
ááá, lágy, lááágy,
hagyj, hagyj, hagyj!
17
meghalnak bennem
mielőtt meghalok?
tátogni fognak mint
partra vetett halak?
Égési sebek
III
üresen jár a malom
durván faragott
kövei közül
betűk hullnak
a fehér lapra
kezem testemtől
függetlenül mozog
szavakat rakosgatok
beleégnek a papírba
égési sebek
föllobban és
vörösen ég
az égalja
IV
a világ vihart kavar
saját vitorláját dagasztva,
hogy ne rostokoljon
a történelem kába
kikötőiben nemzedékeket visz
új nemzedékek felé
az értelmetlen értelem
irányába
V
a halál érkezte
nevetséges pózba állít
görcs fordítja ki a testet
a szem elhomályosodik:
légyszaros égő
néma kiáltásra
nyílik a száj:
mint fekete folt
nyeli el a kegyeletet
sértő legyeket
VI
ült a langyos
sör mellett
lámpafényben
megrészegült lepke
VII
vakító
papírsivatag
betűbuckák
szavak árnyékában
kicserepesedett
ajakkal