Pomogáts Béla 75 éves
„Itt állunk … e magas hegytetőn…”
Az idén 75 esztendős Nagy Pált és Pomogáts Bélát köszöntöm az alábbi montázzsal. Azt a két idősebb kortársamat, akiknek (legalábbis a mi, hazai kortársaimon kívül) a legtöbbet köszönhettem. S ahogy az már talán természetes, két teljesen más beállítottságú személyről van szó. Béla úr („Jönnek a Pomogátsok”) annak ellenére, hogy meggyőződéses híve a klasszikus hagyományoknak, a legértőbb elemzői közé tartozik az avantgárd művészeknek (lásd „Változatok az avantgárdra” című könyve mottóját), „…s azon munkálkodott, hogy a magyar kultúra felzárkózzék az európai irodalom és művészet korszerű irányzataihoz, törekvéseihez”. Nagy Pál meg, persze („Palikám!”) a legavantgárdabb irodalmi-művészeti-filozófiai irányzatok legmeggyőződésesebb híve) „ikertestvérével”, az ugyancsak párizsi és Magyar Műhely-es, ma még csak 73 esztendős Papp Tiborral egyetemben.
E sorok szerény írója pedig (két szék között a pad alatt?) több évtizede immár azon fáradozik, hogy mindkét kortársának elnyerje a nagyrabecsült jóindulatát. Az ő köszöntésükre itt közölt montázsrészlet (ahogy eddigi köteteim is) ezért ilyen kétarcúak, hagyományosak is, meg poundosok, heideggeresek is. Csak remélni merem, hogy mindkét jubiláns tetszését elnyeri.
Cselényi László
Álomjáték…
(a Semmivel, Ezra Pounddal, Rilkével és Heideggerrel)
(Részlet)
I
Itt állunk ím e magas hegytetőn
és akkor a bárkákhoz le a partra
a por pedig fekszik a szakadék
MIKÉNT A FÉNY MELY A SOKFÉLE SZíN
FELÉ FORDUL NEM LÁTJA A FÉNYT
a színésznő a színen megjátsza a szüzet
hogyha kiáltanék ki hallana meg engem
évezredek mezsgyéjén kétezerben
II
A harmadik évezred küszöbén
a mennybolt messzi száraz nincs vihar
innen már csak egyfelé vezet az út
úgy szellemünk midőn a létezők
felé fordul magát a létet nem
olyan szűz szüzet játszik hogy az már őrület
furcsa persze többé énem lakni a földön
ideje éppen hogy végigtekintsünk
III
A megtett hosszú úton kétezer
a torony egyszemű nagy libaként
a nemlét sűrű függönyein át
nem veszi észre hogy csak a lét által
jelenik meg számára más minden
duruzsol mórikál duzzog el-elpirul
iszonyú minden angyal kétezer
három vagy négyezer negyvenezer
IV
Amióta e bolygó föld fia
s még mindig a holt kiszáradt szavak
a halál sarkig nyitott utcasarka
mielőtt az ember világra jön
már elég öreg ahhoz hogy meghaljon
a szíved is eláll oly naivul
s az élet megy tovább mióta csak
két lábra állt s vajh haladt-é előre
(könyvek által?)
a világ?