Markó Emil – Forró mámor
Lebben a fátyol, mögötte
látszol,
sejtelmes pillanat, lélegzet
elakad.
Torkom kiszáradt, rég vágytam
a vágyat,
mely most elönt,
s az ágyra dönt.
Hűvös az éjszaka, forró
a mámor, szellő fuvallata,
árnyak varázsa.
Káprázat? Valóság?
Elgyengít a gyáváság.
Mesék ködén át elbódít az
ábránd.
Indulnék feléd, de elmosódik
a kép.
Mozdulatom elakad
s a fátyol elszakad.
Álom volt ez,
semmi más?
Csak hazug látomás,
mely téged visszavár.