Weppery László versei
Sikoly
A napsugárból szőtt aranypalástban
tündöklő csillagköntösben ül a vágy
a zongora bomlott húrjain zokog a dal
könnyeit csókokban vágyik füröszteni
s a hideg ajkon vulkánt fakasztani
elgyötört szívéből búgó rajongás
sikoly s lángoló vágy…
a nászágyon a szerelem éjszakája
Vigyázzatok rá…
Az est mélyében
fénylő csillagok.
Köztük egy csillag
oly szépen ragyog.
Ismerős ez a
fényes ragyogás.
Az est csendjében
látni oly csodás.
Anyám szíve az,
amely ott ragyog.
Vigyázzatok rá,
égi angyalok!
Minden lap betelt
Az emlékkönyvedben minden lap betelt,
a töltőtollból kifogyott a tinta.
Mit írhatnék bele örök emlékül:
A sors belőle önmagát kiírta!
A szó
Csak a némaság tud megpihenni
Az ember önmagában éli meg
Tudatosan titkot rejt szótlan
Ajkán ezernyi szó: kimondatlan
Gyónom…
Gyónom a mindenhatónak.
Igen, neked Istenem,
Hogy tudd, e földön
Milyen nehéz az életem.
Hogy tudd, mi az
EMBERNEK lenni.
A mindennapok útján
Szeretni, szenvedni.
Gyónom…
Hogy mindenki hallja,
Milyen az EMBER
Gondokkal megrakott
Fohásza…
Mi, Atyánk, ki vagy…
Add, hogy ne szenvedjünk:
ÉLJÜNK,
Ragyogjon föl:
EMBERI ÉNÜNK!
Vivát… vivát…
Nézem a keresztre feszített Krisztust
Mit tett hogy így bántatok el vele
Mi volt bűne, hogy ily büntetést kapott
Ily szörnyű vég lett Krisztus élete
Nézem a keresztre feszített Krisztust
Gondolataim oly messze járnak
Krisztus tanítványai: Apostolok
Részei vagytok halálának
Ti Júdás és Pilátus cinkosai
Bűntudat nem lázít-e titeket
Hamis vádakat hitviták tüzéből
Hoztatok halálos ítéletet
Vivát vivát tombolja a bősz tömeg
Halált Krisztusra, halált… halált
Ellenvétót nem kiált senki
A tömeg ünnepli Pilátust
Krisztus a tömegre tekint elmereng…
Mily nép ítél engem a Golgotán
Hitében megroggyant eltévedt lelkek
Nézzétek a Krisztust a keresztfán