Weppery László versei

Si­koly
        A nap­su­gár­ból szőtt arany­pa­lást­ban
        tün­dök­lő csillagköntösben ül a vágy
        a zon­go­ra bom­lott húr­ja­in zo­kog a dal
        kön­­nye­it csó­kok­ban vá­gyik fü­rösz­te­ni
        s a hi­deg aj­kon vul­kánt fa­kasz­ta­ni
        el­gyö­tört szí­vé­ből bú­gó ra­jon­gás
        si­koly s lán­go­ló vágy…
        a nász­ágyon a sze­re­lem éj­sza­ká­ja

Vi­gyáz­za­tok rá…

        Az est mé­lyé­ben
        fény­lő csil­la­gok.
        Köz­tük egy csil­lag
        oly szé­pen ra­gyog.

        Is­me­rős ez a
        fé­nyes ra­gyo­gás.
        Az est csend­jé­ben
        lát­ni oly cso­dás.

        Anyám szí­ve az,
        amely ott ra­gyog.
        Vi­gyáz­za­tok rá,
        égi an­gya­lok!

Min­den lap be­telt

        Az em­lék­köny­ved­ben min­den lap be­telt,
        a töl­tő­toll­ból ki­fo­gyott a tin­ta.
        Mit ír­hat­nék be­le örök em­lé­kül:
        A sors be­lő­le ön­ma­gát ki­ír­ta!

A szó

        Csak a né­ma­ság tud meg­pi­hen­ni
        Az em­ber ön­ma­gá­ban éli meg
        Tu­da­to­san tit­kot rejt szót­lan
        Aj­kán ezer­nyi szó: ki­mon­dat­lan

Gyónom…

        Gyó­nom a min­den­ha­tó­nak.
        Igen, ne­ked Is­te­nem,
        Hogy tudd, e föl­dön
        Mi­lyen ne­héz az éle­tem.
        Hogy tudd, mi az
        EM­BER­NEK len­ni.
        A min­den­nap­ok út­ján
        Sze­ret­ni, szen­ved­ni.
        Gyónom…
        Hogy min­den­ki hall­ja,
        Mi­lyen az EM­BER
        Gon­dok­kal meg­ra­kott
        Fohásza…
        Mi, Atyánk, ki vagy…
        Add, hogy ne szen­ved­jünk:
        ÉL­JÜNK,
        Ra­gyog­jon föl:
        EM­BE­RI ÉNÜNK!

Vivát… vivát…
        
        Né­zem a ke­reszt­re fe­szí­tett Krisz­tust
        Mit tett hogy így bán­ta­tok el ve­le
        Mi volt bű­ne, hogy ily bün­te­tést ka­pott
        Ily ször­nyű vég lett Krisz­tus éle­te

        Né­zem a ke­reszt­re fe­szí­tett Krisz­tust
        Gon­do­la­ta­im oly mes­­sze jár­nak
        Krisz­tus ta­nít­vá­nyai: Apos­to­lok
        Ré­szei vagy­tok ha­lá­lá­nak

        Ti Jú­dás és Pi­lá­tus cin­ko­sai
        Bűn­tu­dat nem lá­zít-e ti­te­ket
        Ha­mis vá­da­kat hit­vi­ták tü­zé­ből
        Hoz­ta­tok ha­lá­los íté­le­tet

        Vi­vát vi­vát tom­bol­ja a bősz tö­meg
        Ha­lált Krisz­tus­ra, halált… ha­lált
        El­len­vé­tót nem ki­ált sen­ki
        A tö­meg ün­nep­li Pi­lá­tust

        Krisz­tus a tö­meg­re te­kint elmereng…
        Mily nép ítél en­gem a Gol­go­tán
        Hi­té­ben meg­rog­­gyant el­té­vedt lel­kek
        Néz­zé­tek a Krisz­tust a ke­reszt­fán