Csáky Károly versei
Sorsvallomás I.
Próbára tesz
naponta az Isten:
táncoltat borotvaélen,
torkomban szorongással.
Billegek,
mint mérleg nyelve
serpenyők közt:
egyikben
vélt örömök,
másikban
valós fájdalmak.
Még
türelemre int
a kereszt,
nem buggyan
vér
a töviskorona alól.
Olykor
már gerincroppanást hallani,
s csak a lélek halhatatlansága
az egyetlen gyógyír:
utolsó vigasz
az
át-
változás
előtt.
Panasz helyett
Én Uram,
beteg szolgád
vagyok csak,
ki nem méltó
a szenvedésre sem.
Ki fájni tud csupán,
s kinek könnyei hullanak még
száradó szemgödréből,
de ajka nem rebeg
se hálát,
se panaszt.
Magam maradtam
kinn a pusztában,
messzire csillagaidtól.
Sehol egy sátor,
áldázatom tüzét
elfújja a szél.
Hová lennék most
nélküled, Atyám?
Bűneimmel kit
terhel-
het-
nék?
Könyörgök hát
egyre esendőbben,
mert közeledni akarok
újra hozzád
a te Fiad által.
Bűnbánat
És senki sem kérdi,
mért fájok,
csak szenvedésemre vár
a sok fele-
barát.
Kínjaimat lesik
részvét nélkül,
így építenek maguknak
hóeséből hegyeket,
botlásaimból golgotát,
hol hálát rebeg büszkén
fényes ajakuk,
hol megköszönik halkan
az Úrnak,
hogy nem övék a
tövis-
korona,
hogy kendőt sem
kell nyújtaniuk
a vérrel verejtékezőnek.
De
ledőlnek egyszer
a bűnből emelt
katedrá-
li-
sok,
és kérve könyörögnek majd
a Fiúnak,
rakjon három nap alatt
újakat helyükre.
Hamvazószerdán
Most
hamut szór
fejemre
Istennek szolgája,
immár
hatvanadszor
e földi létben.
Én
meg
csak
gyengülök
gyarló emberként,
fogytán az erő
s az anyag,
de edződik
s tisztul a lélek
határán
az örök-
lét-
nek.
József Attilának
És fecseg
újra a felszín,
ahogy mindig is tette.
Feljebb
zavarodnak
sebes patakok
vad vizei
szoros medrükben.
A partokon
senkik sokasodnak,
s gyarapszik egyre
e mester-
kélt
ország.
Anyák sóhaja
mélybe zuhan,
kutyák ugatnak
a hantok közt,
hideg tél lesz megint,
s földbe fagy
a nyomor.
Vegyél csak karót
virág helyett
a kezedbe,
hullasd könnyeid
a szomjazók
tenyerébe,
kiabáld ki fájdalmadat,
mert jó szóval oktatni
egyre nehezebb
minket.
Új fohász
Atyám,
adj fiad
koronájából
néhány töviset
nekem,
biztosan megér-
demelem.
Atyám,
egyetlen csillagom
tedd a
glória
pere-
mére,
hogy
legyenek áldottak
a mi gyermekeink is,
s hadd bűnhődjünk
mi helyettük
minden bűnbeesésért,
ha te
úgy
akarod.
Példabeszéd helyett
Vagyok bibliai fügefa
az Úr kertjében;
kívülről száradok,
bent megannyi titok.
Várják halálomat
a haszonlesők:
temetni akarnak,
hadd teljenek a temetők.
Van-e még kertész,
ki kegyelmet kér,
ki könyörög
helyet-
tem,
s hi-
szi,
hogy fakadhat termés
a györkérből is?
Reménykedés
Tékozlók közt
már
mért
tékozolnátok magatokat?
(Kérdik,
kik tisztának látszanak.)
Hisz zárva
a kapuk, és hiába
döröm-
böl-
tök.
Ám
zörgetni tán
szabad
(Mondják a megbocsátók.),
s ha kattan a zár,
még van remény.
Átrepülnek
árnyékukon
az angyalok is,
ha meghasad
az ég.