„Ki lesz az elnök?” (Egy hetvenöt éves történet – tanulságokkal)

Múlt és emlékezet – Kovács Győző írása
A könyv- és levéltári kutatásoknak egyik nagy előnyük: az egykori történetek apró részleteit is megőrzik, s azok kellő időben felszínre is hozhatók. Olyanokról van szó, amelyek fölött a történelem átszáguldott és kevés nyomuk marad az általánosságokat rögzítő gondolkozásban. Ilyen eseményt, történelmi mozzanatot rögzítenek a régi-régi újságlapok tudósításai.

1935. december 14-én, az akkor 85 éves Masaryk elnök, az elnöki kastélyban írásban bejelentette lemondási szándékát, valamint azt, hogy utódául Benešt sze-retné látni a köztársasági elnöki székben. Hodža miniszterelnök és a két házelnök jelenlétében megerősítette szándékát és végleges elhatározását. Ezzel – általuk is elfogadva – az elnöki hatáskör „a kormányra szállott át”.

A miniszterelnök a nemzetgyűlés tagjaihoz intézett levelében kihirdette és meg-jelölte „a köztársasági elnökválasztó gyűlés” időpontját: 1935. december 18-ikában.
„A pillanat komolysága nagy hatással volt a jelenlévőkre, a meghatottság alól senki sem vonhatta ki magát” – tudósított az eseményekről a Komáromi Lapok. Egy mondatban összefoglalva az eseményeket, vezércikkében azt írta: „Csehszlovákia újra történelmi napokat él át.” Joggal magasztalva és értékelve T. G. Masaryk törté-nelmi érdemeit, és megnyugvással „igazolta vissza” a tényt: a várható utód – E. Beneš lesz. Elfogadva azt, hogy a jelölés a távozó elnök politikai testamentuma lesz.
Ezután megindult a színfalak mögötti politikai alkudozás. Az Esti Újság kér-désként írja meg: „Ki lesz az elnök?” Ugyanis feltételezték, hogy – egy saját kijelentés alapján – „Beneš visszavonul a politikától?” A hír általános feltűnést keltett, és azzal „egészítették ki, hogy abban az esetben, ha Beneš nem mondana le a jelölésről, és őt választanák meg, a választás után a külügyi tárcát Hodža tartaná meg magának”.

Egyes politikai pártok, így a baloldaliak „megbotránkozással veszik tudomásul, hogy az agrárpárt és az iparospárt nem respektálja a felszabadító elnök kívánságát és ellenjelöltet állít Nemec dr. egyetemi tanár személyében”. Innen és itt kezdődött el a tulajdonképpeni taktikázás, hiszen – mint kiderült – „Hlinkáék és Henleinék szavazatai döntik el az elnökválasztást”. Megindult a „matematikai csa-tározás”, számítva arra, hogy az elnökválasztás háromfordulós lesz. Tehát mikor, ki, kinek a javára lép vissza stb.
Felmerült harmadik jelölt neve is: „Beneš? Nemec? Harmadik jelölt?” Az Esti Újság kommentálja is a keserű valóságot, hogy ti. „a távozó elnök utolsó kívánsága az volt, hogy a pártok ne folytassanak egymással harcot az új elnök személye miatt. Az elnöknek ez a kívánsága nem teljesült, a jobb- és baloldali sajtó éles harcot vív egymásal. A pártok nem tudtak megegyezni az egységes jelölt személyében, vagyis a kívánt nemzeti egység nem sikerült”. Valamiféle ki nem mondott „komp-romisszum” szerint Beneš  esélyeit az növelné, ha: Henleinék üres lappal szavaznának, ellensúlyozva, hogy Hlinkáék nem Beneš mellett voksolnak.
A mi szempontunkból lényeges mozzanat: „…még a magyar ellenzéki pártok parlamenti klubjai sem foglaltak állást”, sőt a Prágai Magyar Hírlap cikkéből az is „nyilvánvaló, hogy a magyar ellenzéki képviselők sem Benešre, sem Nemecre nem fognak szavazni, s így mivel külön jelöltet nem állítanak, mindhárom menetben üres lappal szavaznak”. Néhány órával az elnökválasztás előtt – végül is – a helyzet tisztázódni látszott. Ugyanis az Esti Újság Prágából arról tudósított, hogy december 17-ről 18-ra virradó éjjel Nemec dr. visszalépett. Ellenjelölt pedig ezúttal nem akadt. Hlinkáék bejelentették: próbaszavazást tartottak a parlamenti klubban, s ennek eredménye Beneš javára döntötte el a további kilátásokat (15-en Beneš mellett, 7-en Nemec mellett, 7-en üres lappal).

Az újságok beszámolói alapján arra is fény derült, miként szavaztak a ma-gyar pártok, miként alakultak „az utolsó órák sorsdöntő eseményei”.

December 15-én Esterházy János, a keresztényszocialista párt elnöke „meg-hívást kapott” Benešhez, a černín-palotába. A kérdés az volt (ti. Benešé): „Van-e lehetőség arra, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbséget reprezentáló ellenzéki pártok az ő jelölését támogassák”. Esterházy elvileg lehetőséget látott erre, de ő nem döntheti el egyedül, hiszen ebbe be kell vonni a közös klub elnökét, Szüllő Gézát és a magyar nemzeti párt képviselőit is. Ugyanis: „a magyar ellenzéki pártok parlamenti klubja két pártból tevődik össze”, s ő csak az egyiket képviseli (a közös klub elnöke pedig Szüllő Géza). Megbeszélésük alapján (dec. 15.) újbóli tárgyalásban állapodtak meg. December 17-re „meghívást kapott a černin-palotába Szüllő Géza és Jaross Andor is”. Ezen a tárgyaláson Beneš jogosnak ismerte a magyarok követeléseit a kisebbségi jogokra. Mint – most még – a külügyminiszter megígérte: „elnökkéválasztása esetén teljesíteni fogja a jogos kívánságokat, mivel az elnöki székben masaryki politikát óhajt folytatni”.  Az ellenzéki klub ülésén – ezek után – „elhatározták, hogy a választáson Benešt támogatják. A klub leszögezte, hogy ez a határozata mit sem változtat ellenzéki politikáján”.
Közvetlenül a választás előtt és után Beneš egy-egy levelét, illetve üzenetét to-vábbították – Esterházy személyében – a magyar pártoknak. Az első üzenet így szólt: „Annak ellenére, hogy az éjszaka folyamán a helyzet megváltozott, miután a koalíció jelölésemben megállapodott, az Önnel és társaival folytatott tárgyalásaim során tett ígéreteimet fenntartom és állom ígéreteimet. Az urak nálam a magyarságot érintő kérdésekben mindig megértésre találhatnak, súlyt helyezek arra, hogy a magyar pártok annak ellenére, hogy megválasztásomhoz immár erre szükség nincs, mellettem foglaljanak állást”. Beneš levelét Rückl pápai kamarás továbbította Esterházynak.
A választások után pedig szóbeli üzenetet küldött a magyar pártoknak. Az Esti Újság így tudósít a fejleményekről: „Az elnökválasztás lezajlása után a délutáni órákban Beneš elnök személyi titkára telefonon kereste a magyar ellenzéki pártok parlamenti klubját és Beneš elnök nevében a következő üzenetet adta át: „Beneš köztársasági elnök úr köszöni a magyarok lovagiasságát, őszinteségét és egyenes magatartását, melyet a választások előtt és a választások során tanúsítottak.”

Mint ismeretes, Benešt választották elnökké. Végül is Madaryk kívánsága és óhaja megvalósult. „A választás egy menetben zajlott le: Beneš dr. 340 szavazat, Nemec 26 szavazat, üres 76 szavazat.”Az Esti Újság prágai szerkesztője felkereste Rückl dr. pápai kamarást, aki nyilatkozott az elnökválasztásról, valamint Beneš és a magyarság viszonyáról. Örömmel nyugtázta a megnyilvánuló nemzeti egységet. Különös hangsúlyt adott Rückl dr. annak a véleményének, miszerint „a szlovensz-kói magyarság Benešben őszinte barátot szerzett, aki teljes megértéssel fogja kezelni a kisebbségek jogos követeléseit… Beneš elnök úr mindig állja ígéretét…” Hozzátette: „1935. december 18-ika új érát jelent. De ez csak a kezdet. Nem vég, nem is szabad, hogy vége legyen…”

Az „elnökválasztásról és a csehszlovákiai magyarság politikai helyzetéről” nyilatkozott az Esti Újságnak Szüllő Géza is. A magyarság „egy percig sem lépett a passzivitás álláspontjára… vagyis a magyarság nem vonult duzzogva félre… Nem tagadta az állam létét…” Tudatában van az állammal szembeni kötelességének…
Azt is elmondotta: A „köztársaság fennállása óta most történt meg először, hogy a magyarságot, mint tényezőt ennek az államnak legképzettebb és legkiválóbb politikusa, a külügyminiszter érdemesítette arra, hogy nagy hivatásának gyakorlása előtt megtudja hivatalosan is, mi a mi álláspontunk…”
A történelem további alakulásáról akkor, természetesen, nem írhattak.

De arról igen, hogy miként nyilatkozott Beneš 1934 áprilisában, az ún. „húsvéti üzenetében”. Ekként szólt a nyilatkozat, melyet közölt a Prágai Magyar Hírlap és Az Őslakó: „A többségi csehszlovák nemzetben megvan a határozott akarat, hogy megadja a magyar kisebbségnek a számára megfelelő valamennyi feltételt ama kultúrjavai megtartására, amelyeket az ezeréves fejlődés folyamán a magyar nemzet a Duna-medencében alkotott, valamint kultúrájának államunk talaján való sajátos kifejezésére. E politika gyakorlati előfeltétele az, hogy a magyar kisebbség kultúrájának és nemzetiségének respektálásért az állam respektálásával adjon ellenszolgáltatást, hogy a köztársasággal szemben megőrzi lojalitását. A magyar kisebbségnek juttat előnyöket azzal, hogy lehetővé teszi számára, hogy teljes terjedelmükben használja ki az összes pozitív lehetőségeket, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság lakosságának a demokrácia nyújt… azáltal is, hogy a két szomszédos nemzet és állam között politikai, de különösen kulturális hidakat épít ki…