Fellinger Károly versei

A szavakban ott a nyél helye

A szavakban ott a nyél helye
csákányé ásóé lapáté
kimarad a teremtésből a föld
a nyél meg kinő a semmiből

a képzelet lélegzet-visszafojtva
felszedegeti ereklye gyanánt
vaksága síneit
kisiklik a tárgyak
eredendő története

hova folyik
a sivatagi tenger homokja
lecsapolt szemünkön át

Ösztönösen

Ösztönösen kavicsokat
gyűjtögetünk és válogatunk
elgyönyörködünk lábnyomunkban
a puha homokban
persze már a cipőnk lábnyomában

olyan ez mint a lepkegyűjtés
vagy egy rovar rabul ejtése

kiválasztottak vagyunk
s egyszerre valaminek is a része