Kuklis Katalin – Janus Pannonius, az epigrammaköltő / Óravázlat

1. óra: Az időmértékes verselés
1. Bemelegítés: kérdés–válasz ritmusban
Ha a tanár egy hosszút tapsol (–), a diákok két röviddel válaszolnak (vv), ha pedig a tanár két rövidet tapsol (vv), akkor a diákok egy hosszút (–). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a két rövid időértéke megegyezik a hosszúéval, illetve törekedni kell arra, hogy tartsuk a ritmust.

2. Tapsolás hallás után
A diákok hallás után elismétlik a tanár által letapsolt ritmusképletet (a Pannónia dicsérete félsorokra tördelve, de ezzel még itt nem foglalkozunk). Az alábbi tagolásban tapsoljuk:
1. – vv – vv – –    2. – – – vv – –     3. – – – vv – //    4. – vv – vv – //

3. Tapsolás ritmusképlet alapján
Az osztályt négy csoportba osztjuk, mindegyik kap egyet a fenti félsorokból (leírva, egyelőre az ütemhatárok nélkül), s miután tisztázták a jeleket (rövid, hosszú, cezúra), mindegyik csoport begyakorolja a sajátját. Ha megy, együtt előadják a következő sorrendben: 1., 2., 3., 4, (sorban egymás után, megállás nélkül egymásra kötve a csoportok), majd 1+2+3+4 (együtt) kétszer egymás után (szintén megállás nélkül az előzőre kötve – refrénszerűen). A tanár megadja az alapritmust, illetve „levezényli” a helyes sorrendet. S ha jól tapsoltak, vagyis tartották a ritmust, egyszerre fejezik be a tapsolást (a cezúrát beleszámítva). Itt érdemes megbeszélni, hogy miért is van ez – már be lehet jelölni az ütemhatárokat a sorokban. Ha pedig nem sikerült elsőre ritmusban maradni, érdemes tovább gyakorolni. Egyéb ritmusgyakorlatok máskor is – nem csupán az időmértéket gyakorolva – bátran alkalmazhatók, fejlesztik a diákok ritmusérzékét, de koncentrációs képességét is.

4. Pannónia dicsérete
A diákok kézhez kapják a Pannónia dicséretét (Berczeli Anzelm Károly fordításában), s előbb az első párversben közösen – a rövid–hosszú szótagok szabályait tisztázva – bejelölik a ritmusképletet, majd egyedül megpróbálkoznak a második párverssel. A to-vábbiakban pedig az időmértéket szem előtt tartva, sőt, eltúlozva olvassuk (olvastatjuk) fel a költeményt. Majd tisztázzuk a disztichon – vele együtt a hexameter és pentameter – szabályait, és buzdítjuk a diákokat saját disztichon írására. Ha ez nehéznek bizonyul, megkérjük őket, hogy tetszőleges keresztnevekből – becézett formáik is használhatók – állítsák a disztichont össze.
Házi feladat – a vers egy következő fordítását (Havasi Attiláét) kiadva a diákokat megkérjük, hogy jelöljék a ritmusképletet. Illetve megvizsgáltatjuk, hogy a két fordító változata miben különbözik – mire helyezte a hangsúlyt az egyik vagy másik.

2. óra: Epigrammák
Az előző órai házi feladat megbeszélése után kitérünk a fordítás nehézségeire, valamint annak kérdésére, vajon magyar költő-e az, aki latin nyelven ír (bővebben lásd Csehy Zoltán Aki az ősi Dunához csalta a Helikon babérkoszorús szüzeit című tanulmányát). A Pannónia dicsérete kapcsán feltétlenül szólni kell a Janus szemében „eszményi és művelt” Itália és az Itáliából tekintve „barbár” Pannónia szembenállásáról is – erre kapcsolhatjuk a következő költeményt:

1. Egy dunántúli mandulafáról (Weöres Sándor ford.)
Még mielőtt az epigrammát elolvasnánk, az osztályt négy csoportra osztjuk, s a Függelékben olvasható szövegeket és az alábbi instrukciókat kapják kézhez:
1. csoport: A Heszperiszek aranyalmái – a részletet elolvasva négy-öt állóképben jelenítsétek meg a mítoszt, illetve egy narrátor mesélje el, mit látunk az egyes képeken.
2. csoport: Odüsszeusz belép Alkinooszhoz – jelenítsetek meg egy sajtótájékoztatót, amelyen Odüsszeusz válaszol az újságírók kérdéseire Alkinoosz palotájával, kertjével kapcsolatban.
3. csoport: Boldogok szigetei – egy rövid jelenetben mutassátok meg, hogyan élnek a háborús hősök a Boldogok szigetein.
4. csoport: Phyllis és Prokné – sajtótájékoztató keretében a képek szakértőiként mutassátok be a nemrégiben felfedezett és óriási eszmei értékű két képet a nagyközönségnek.
A tanár minden bemutatott jelenet után összegzi a címekben megadott mítosz, fogalom főbb jegyeit. (Az összegzést közösen is el lehet végezni.) S csak ezután olvassuk el – nem feledkezve meg az időmértékről – az Egy dunántúli mandulafáról című epigrammát. Közösen felfejtük – az előbbiek fényében – a sorok között rejlő mitológiai utalásokat.1 Majd kitérhetünk a mandulafára mint metaforára (összehasonlítva a költeményt a Pannónia dicséretével Janus saját költészetének megítélése szempontjából), illetve az epigramma műfaji jellemzőire: előkészítő szakasz – zárlat stb. (lásd Csehy, uo.).

2. Súlyos és kellemetlen kérdés (Csorba Győző ford.)
A diákok körében (is) „csemegének” számíthatnak Janus pajzán epigrammái. Ha prob-lematikusnak látjuk a „fütykös” és  a„punci” kifejezéseket, akkor a következőképpen tálalhatjuk a verset (első körben) módosítva az első sort: „Mért áhítja a …X… a …Y-t…, a …Y… a …X-et…?” Így a diákokat kérhetjük meg, hogy a szerintük megfelelő kifejezést (főneveket) behelyettesítsék – szabály, hogy a hexameter ritmusa is érvényesüljön. Itt kitérhetünk a felmerülő kifejezések stílusértékére is. Házi olvasmányképpen pedig kiadhatjuk a diákoknak Platón Lakomájának idevágó részletét (Arisztophanész „meséjét”).

Függelék

1. A Heszperiszek aranyalmái (Apollodórosz Mitológiája nyomán – Horváth Judit ford.)2
Héraklész (avagy Herkules) azt a jóslatot kapta, hogy telepedjék le Tirünszben, szolgáljon tizenkét esztendőt Eurüsztheusznál, hajtsa végre a rábízott tíz feladatot, és ha ezeket mind végrehajtotta, halhatatlan lesz.
Héraklész nyolc év és egy hónap leforgása alatt teljesítette a feladatokat, Eurüsztheusz azonban két feladatot nem fogadott el munkának, s ezért tizenegyedszerre azt a feladatot bízta rá, hogy hozza el a Heszperiszek aranyalmáit. Ezek az almák pedig az Atlasz-hegyen voltak, a hüperboreuszok földjén. Gé (Gaia) ajándékozta őket Zeusznak, amikor megesküdött Hérával. Százfejű, halhatatlan sárkány őrizte az almákat, Ekhidna és Tüphón sarja, aki ezerféle hangot tudott kiadni magából. Vele együtt őrködtek a Heszperiszek (nimfák, vagyis görög mitológiai nőalakok – a szépség, a termékenység, a természet alkotó és tápláló erőinek megtestesítői) is, Aiglé, Erütheia, Heszperia és Arethúsza.
Prométheusz azt tanácsolta Héraklésznek, hogy ne maga menjen el az almákért, hanem vegye át Atlasztól az égbolt terhét, és őt küldje el értük. Héraklész megfogadta a tanácsot, és megérkezvén Atlaszhoz a hüperboreuszok földjére, átvette tőle a terhet. Atlasz leszakított három almát a Heszperiszektől, majd visszajött Héraklészhez. De nem volt kedve tartani a terhet. Héraklész bele is egyezett, de aztán sikerült fortélyosan visszaraknia Atlaszra. Promé-theusz tanácsára megkérte ugyanis Atlaszt, tartsa egy csöppet helyette az égboltot. Ennek hallatára Atlasz letette az almákat a földre, és visszavette az égboltot. Héraklész azonban felvette az almákat és kereket oldott. Némelyek azt állítják, hogy nem Atlasztól kapta meg az almákat, hanem maga szakította le, miután megölte a fát őrző kígyót. Az almákat elvitte és átadta Eurüsztheusznak, aki azonban nekiajándékozta őket. Héraklész Athénának adta tovább. Athéna pedig visszavitte az almákat, mivel nem lett volna istenes dolog, hogy csak úgy a sutban heverjenek.

2. Odüsszeusz belép Alkinooszhoz (Homérosz: Odüsszeia – Devecsei Gábor ford.)3
„Eközben Odüsszeusz
Alkinoosz híres házához eredt; szive hosszan
hányódott, míg állt s nem lépett ércküszöbére.
Mert villant a sugár, valamint a napé vagy a holdé,
nagyszivü Alkinoosz meredektetejű palotáján. […] Kétoldalt szinarany meg ezüst ebek álltak előtte,
mit mind Héphaisztosz remekelt leleményes eszével,
hogy palotáját őrizzék a nagy Alkinoosznak;
és e kutyák soha meg nem öregszenek, élnek örökké. […] Kívül az udvaron, ajtóhoz közel, áll a gyümölcsös,
négyholdas nagy kert, körülötte sövény tekerőzik.
Benne virágzó szép terebélyes fák növekednek,
gránátalmafa, körte, s az alma, a drágagyümölcsű;
s édestermésű fügefák, viruló nagy olajfák.
És a gyümölcs sose pusztul e fákon, nem szünik érni,
télen, nyáron, az esztendőn át: fú szakadatlan
ott a Zephír, s egy termést sarjaszt, másikat érlel.
Körte a körte körül puhul, érik, az alma az almán,
szőlőfürtre a szőlőfürt, füge nő a fügére.
Dústermésű szőlőskert is sarjad előtte,
és aszalóhely az egyik része, a síkterü tisztás,
nap szárítja; a másik részén épp szüretelnek,
s íme, taposnak a harmadikon; legelől a viráguk
most hullatták el, másutt feketülnek a fürtök.
Szép vetemény-ágyak húzódnak végül a kertben,
mindenfajta növény, örökös virulásba tenyésző.
Két forrás van: egyik szanaszét szóródik a kerten,
másik máshol ered s udvar küszöbének alatta
ér a magas házhoz, s ebből meregetnek a népek.
Alkinooszt a nagy istenek így megajándékozták.
Ott állt meg s ámult a sokattűrt fényes Odüsszeusz.
Majd miután mindent megszemlélt lelkes örömmel,
nagysebesen hágott a küszöbre s a házba belépett.”

3. Boldogok szigetei (forrás: Pallas Nagylexikon)4
Görög felfogás szerint távol a mélyfolyású Ókeanosban fekvő szigetek, melyeken egyes kiváló hősök gondatlanul, boldogan élnek, s hol nekik háromszoros termést hoz a föld. Az ilyen hősök nem csupán lelki, hanem testi életet is élnek, csakhogy tisztultabb testi életet. Míg tehát a világ közönséges sora szerint a halandóknak nagy tömege a Hádészba (alvilág) kerül, a sötét Ereboszba a tévelygő psyché (lélek) e túlvilági rendeltetési helyére, addig az olyan hősök, kik hatalmas isteneknek közeli rokonaik, a Boldogok szigeteire kerülnek. Nem istenek azért, de istenekként halhatatlanok. A hésiodosi felfogás szerint a Trója és Téba falainál harcolt hősök egyik részét a Hadésba küldte Zeus, másik részüket a Boldogok szigeteire telepítette, hol Kronos uralkodik felettük. Más forrásokban Elysiumként, az elysium mezőiként szerepelnek. Itt él Achilleus (Antilochos, Patroklos és Aiással együtt), ide jut Homéros szerint Meneláos.

4. 1. Kép:
Sir Edward Burne-Jones:
Phyllis és Demophoón, 18705

Phyllis (Phüllis) egykori trák királylányként jelenik meg, aki beleszeretett az athéni Démophoónba. Mikor a férfi visszahajózott hazájába, megesküdött, hogy egy év múlva visszatér. A hűtlen szerető azonban nem tartotta meg szavát, s a cserbenhagyott Phüllisz bánatában öngyilkos lett. Az istenek megkönyörültek rajta, s mandulafává változtatták.6 (A lombhullás görögül phüllasz.)

4. 2. Kép:
Peter Paul Rubens:
Téreusz ebédje, 1636–1638.7
Prokné és Philoméla

Az athéni királylányt, Proknét fecskévé változtatták az istenek, mert férjének, Téreusznak gyalázatos tettét azzal bosszulta meg, hogy fiukat, Itüszt meggyilkolta, és meg-etette Téreusszal. Téreusz bűne, hogy Prokné húgát, Philomélát meggyalázta, majd nyelvét vassal kitépte, és őt magát elzárta. Philoméla szövetbe hímezte bele a történteket, s titokban küldte szolgákkal nővérének. (Forrás: Ovidius: Átváltozások – Progne és Philomela.8)
A két testvért az istenek átváltoztatják fecskévé, hogy Téreusz meg ne ölhesse őket. A fecske tavaszi csicsergése a gyermekét bűnbánóan sirató Prokné gyászdala.9

JEGYZETEK

1 Természetesen nincs minden költeménynél idő így kibontani a mitológiai hátteret, de fontosnak tartom, hogy utat
mutassunk a versek vizsgálatához. Ezzel ösztönözhetjük a diákokat további kutatásra.
2 http://mek.niif.hu/05700/05780/05780.htm
3 http://mek.oszk.hu/00400/00408/00408.rtf
4 http://www.kislexikon.hu/boldogok_szigetei.html
5 Javasolt keresés az angol cím alapján: Phyllis and Demophoon.
6 http://www.tankonyvtar.hu/szepirodalom/regi-magyar-irodalmi-080905-346
7 Angolul: Tereus Confronted with the Head of His Son Itylus.
8 http://mek.niif.hu/03600/03690/03690.htm#43
9 Itt a kötődés a Janus-vershez. Weöres Tavasznak fordítja azt, amit a latin szövegben Progne (vagyis a tavaszt
hirdető fecske).