Németh Zoltán – Mondatok a semmiből

3.2.3.9.
Én sosem tudtam, ki vagy,
mert amikor olvastál,
úgy gondoltál magadra,
mint rám, menekülés idején,
amikor nem gondolok magamra,
csak meg akarok felelni
a menekülésnek, nélküled.

3.4.3.3.
Méz, kulcstartónak.

4.4.2.2.
Kisfiamnak
olyan tempót diktáltam
biciklizés közben,
hogy a megerőltetéstől
hosszában felrepedtek az erei,
és mire hívtam a mentőket,
elvérzett.

4.4.3.4.
Könyvek.
Csak a borítójukat vettem meg,
még a könyvesboltban kivágtam az
oldalakat,
és visszaraktam a polcra.

4.4.3.5.
A fogorvos fogai süvegcukorból,
a játszótéren csapdavasak.
Szopogatásra.

4.4.3.6.
Remegj, csillag, remegj,
a másik oldalra.

4.4.3.8.
Nem tudott szabadulni attól,
hogy a bőr szőnyeg, a szőnyeg.

4.4.4.2.
Ugyanazt írod,
ha két kézzel írsz egyszerre?

4.4.4.7.
A Holdat, a Napot és a csillagokat
kiszántja az égboltból,
és beveti méregerős sötéttel.
Ezek után betelepíti élettel.

4.4.5.3.
Hároméves korom óta egyfolytában,
megállás nélkül számolom
az összes lépést és lélegzetvételt.

4.4.5.4.
Pontosan úgy ülök a székben,
ahogy ülök a székben.
De még mindig pontatlan
a megfogalmazás.

4.4.5.5.
Bálnaszív, ezer méter mélyen.
Bálnaszív, tigrisgyomorban.

4.4.5.6.
Az egyik szám sosem pontosan
arra a számra utal, amelyet
jelent, hanem  egy kicsit kevesebb-
vagy többre.

5.5.1.3
Három fejjel
talán könnyebb lenne
azt az egyet
eltakarni.

5.5.1.4.
Üszkös seb.
Szereti
ezt az arcot.

5.5.6.1.
Van,
egyetlen betű,
amely hagyja magát
leírni?
Az igaziakra
gondoltam.

5.5.6.5.
Amelynek kitépte nyelvét,
és nyersen elfogyasztotta,
azét.