Nagypál István versei

Ah, non scherziamo!

Máriónak

Ha kisváros szélén időzöm, akár a kaszás
– varázsló –, ha megdőlt, púpos háttal

nekifeszülök az ablaknak, ha zümmögnek
az angyalok. ha szégyenkezve szájon
csókolsz az ablak előtt, és nem értik
kirohanásod a többiek, az utcáról, és
ha gyerekek kezét végül elengeded,
és a gyerekek cipelnek a vallomásig,
addig kezem alatt orchidea és füstölgő
puska tölténye marad: csendélet, szerelem.

A vénülő eb éji dala

Vukot kergeted, pedig tudnának Tásra is
lőni; az elsült fegyver hangja, akár a kőről
kőre ugráló béka nyálkás cuppogása,
nem vagy Simabőrű, kutyafuttára veszed.

Akár Fritz Teufel, ha Safranek lefetyelés
közben megzavarja „Pardon, Uram,
gépszörnyet látok”-kal, ő sem akarja,
hogy bemasnizzák a Cin City őrsön.

Aladár Gulliverklijével esti mese nélkül
eltébolyogsz, aztán csak jól nevelten,
kutyamód megugatsz minden Holdat.

Irma néni piros-pöttyös labdájától el-
felejted: macskák pedig léteznek. Frakk,
a Magyar Televízió mindent lát. Vak –

ITT A VÉGE

A szándék ellenére

Azzal lép, kit arcok közé
álomba visz:
és pontosan lép.
Pollágh Péter

Egyszer még tenni fogok érted valamit.
Bár a szándék nem ezt alapozza meg.
Nekiálltam az este Teddy készítésének,
kivágtam a szabásmintáját a könyvből,
egy ültemben, rejtett öltéssel megvarrtam
a hátsó és elülső, a pofa és az arc részét.
Aztán egészségügyi vattával kitömtem.
Akár a nyílt sebet a lábamon. És vártál,
hogy hasson a betadine, így vártam rád,
az orvosi textilből készült ajándékkal.
Ekképpen gyógyul be a hámszövet.
Akárhogy is alakul, amit elterveztem.