Deres Kornélia: Családi porció; Kampócskák (versek)

Családi porció

Anya rémálmaiban pufók csecsemőket lát,
akik valahogy a családtagokra emlékeztetik.

Szájukban cumi, kis kezükben bőrönd,
egyik szivarra gyújt, másik sálat kötöget.
Reggelit és kávét követelnek. Aztán bőgnek is,
arcocskájuk mögött a puhaság meggyűrődik.

Anya rémálmaiban gyógyszert porcióz,
aszott lényeket etet pempősített hóval.
Négyfelé osztja az adagokat, pelenkát cserél,
figyeli a repdeső szívet. Panelszörnyek közt
mossa tisztára az emlékeket. Kis karommal
integetek neki, rácsos tájon gázolok most.

Anya álmaiban hazaköltöznek mind
a babadémonok.

Kampócskák

A kicsi szentek napja van. Betongömbök között
világítanak a lepkék, a hetediken. Visszaszívott
szavakat keresnek. Műanyag figurák intenek
a bűntudatból gyújtott mécsesek, koszorúk felé.
Az évszak hátfájós mesékkel, kopott csontokkal
házal a Kakas-templomok országában. Volt idő,
amikor ez az évszak semmit nem jelentett.
Ilyenkor a szentek megmutatják lógó szívüket,
kívül világít. Kampócskán, tapinthatón.
Nézheti bárki.