Simándi Csaba: A nagy ébredés (tanulmány)

Az agyag géppuska, Pelevin 1996-os regénye című regénye Pjotr Puszta két álmának történetét meséli el. Az események ennek megfelelően két, jól elkülöníthető síkon zajlanak: az egyik 1918–1919-ben, a vörös forradalom idején játszódik, ahol Pjotr a híres Csapajev komisszárjaként tevékenykedik, a másik pedig a 1990-es évek Oroszországában, ahol egy elmegyógyintézet betege.

Pjotr saját valóságát és önmagát keresi, de éppen arra kell rájönnie, hogy minden, amit valóságnak hisz, viszonylagos.

 

Mind a kritika, mind a szakirodalom egyetért abban, hogy Pelevin műveiben a buddhista filozófia központi helyet foglal el.1  A műben a zen hatása a legerősebb, de más buddhista irányzatra is történik utalás, így például a Tiszta Föld iskolára. A zen buddhizmus nem véletlenül Kínában eresztett először gyökeret, ehhez a taoizmus kiváló táptalajjal szolgált.2

A taoizmus egyik klasszikusa, Csuang-ce konkrétan is  megidéződik a  Pelevin-regény hetedik  fejezetében:

„…ismertem egy Csuang-ce nevű kínai kommunistát. Gyakran álmodta, hogy ő egy fűszálak közt röpdöső vörös pillangó. És amikor fölébredt, föl nem foghatta, hogy a lepke álmodta, hogy forradalmi tevékenységet folytat, vagy az illegális pártmunkás álmodta, hogy virágok közt csapong” (282–283.).3 Ez a pillangóhasonlat parafrázisa, az eredeti műben II/10-ben található: „Valamikor régen Csuang-csou álmában pillangó volt […] aki mit sem tud Csouról. Aztán egyszer felébredt és ráeszmélt, hogy valójában ő Csou. És most nem tudni, vajon Csou volt-e álmában pillangó, vagy a pillangó volt-e álmában Csou. Pedig kettejük közt mégiscsak kell, hogy legyen valami különbség. Mi pedig azt mondjuk: átváltoznak a dolgok” (II/10, 25.).4   A  pillangóhasonlat beemelésével Pelevin kulcsot ad a mű értelmezéséhez az olvasó kezébe. A következőkben a megkísérlem felvázolni a Csuang-ceés a
Pelevin-mű kapcsolatait.

Pjotr Puszta, ahogy Csou is, saját csapdájába került, azaz nem tudja megkülönböztetni az álmot a valóságtól. Az 1990-es években játszódó síkon pszichiátriára kerül, ahol Timur Timurovics, az orvos speciális terápiát alkal-
maz páciensei – köztük a hős – kezelésére. Legkülönlegesebb betege éppen Pjotr, akit a doktor a kínai gondolkodókhoz hasonlít: „egész világszemléletük arra épül, hogy valamiféle aranykortól a sötétség és a nehéz idők felé tartva hanyatlik a világ” (56.). Ez összecseng a taoizmus egyik alapvető nézetével, mely szerint az aranykor elveszett a múltban a kategóriák megjelenésével, az ember öntudatra ébredésével. Csuang-ce így ír erről: „Az ősi idők embereinek bölcsessége a végső határig hatolt. […] Végső és tökéletes tudás volt ez, nem lehetett hozzátenni semmit. […] Ahogy helyeslés és tagadás felütötte fejét, a Tao csorbát szenvedett” (II/4, 17.).

Csuang-ce más  módon  is  megidéződik ebben  az álomban. Pjotr Puszta költő, és egyik kötete az Én császárságának dalai címet viseli, melynek szemantikai változata Csuang-cénál a XII/3-ban található. Ez „a maga valójának királya”, a Tao útján járó ember, aki „a mélységes sötétben […] lát derengő fényeket, a hangtalan csendben […] hallja a harmóniákat. […] A legszellemibb szellemet is képes teremtő nedvvé formálni” (XII/3, 100.). Puszta kötetének címe a regénybeli szimbolikus Belső-Mongóliát és az ott fellelhető „sehol lévő trónt” vetíti előre, mely a szöveg szerint magában az emberben található. Puszta célja ennek az ürességnek az elérése, de ezt csak később, Csapajev segítségével lesz képes felismerni.

A főhősnek saját rémálmain túl három beteg mániáját kell a pszichiátria terápia során álomszerű valóságként megtapasztalnia: Mariáét, Szerdjukét és Vologyinét. Mariát a Nyugatot szimbolizáló Arnold Schwarzenegger iránt érzett szerelme sodorja pusztulásba, Szerdjukot a japán kultúra iránt rajongás vezeti a szeppukuig, vagyis a rituálispszichológiai öngyilkosságig, Vologyin pedig kábítószerek segítségével vált ki a megvilágosodáshoz hasonló állapotot, mely a bódulat elmúltával egyidejűleg véget ér. Egyik alternatíva sem az a pusztaság, amit Pjotr Puszta keres. Puszta másik álma az orosz ezüstkor végén, a polárháború idején játszódik. A hős egy véletlen folytán Csapajev komisszárja lesz a Vörös Hadseregben, aki a világ valódi megértéséig, vagyis a megvilágosodásig vezeti. Pjotr ezt a létsíkot tartja az igazi valóságának, és kezdetben úgy gondolja, hogy valóság és illúzió között kell különbséget tennie. Éppen ez a különbségtétel az, amit Csapajev szerint el kell kerülni. Csuang-csou regénybeli alteregójának kivégzésére utalva azt mondja: „…ha úgy ébresztenek fel […], mint ezt a kínait, akkor mindössze egyik álomból a másikba kerülsz. De ha megérted, hogy abszolút minden, ami veled történik, csupán csak álom, akkor teljesen mindegy lesz, hogy mit álmodsz. Ha pedig azután ébredsz fel, az már igazi ébredés lesz” (284.). A pillangóhasonlat fontos eleme az ébredés pillanata, mely egyúttal a regény egyes epizódjai közti átmenetet is jelenti. A szövegben mindig valamilyen durva behatás váltja ki – például a főhőst fejbe verik Arisztotelész mellszobrával. Csuang-cénál szinte szóról szóra a Csapajev által a regényben mondottakat olvashatjuk: „Aki álmodik, mit se tud álmáról, álmában fürkészi álomképeit, és csak ha felébredt, eszmél rá, hogy álom volt minden. Bizony eljön a nagy ébredés, mikor megértjük, hogy mindenünk csak egyetlen nagy álmodás volt” (II/7, 23.). A taoizmus szerint amikor az ember rájön, hogy a legnagyobb tudás a nem-tudás, akkor következik be az ébredés, az egyén megtapasztalhatja a mindent átható Taót. Az álomból álomba történő átmenet buddhista értelmezésben a számszárával5 mutat rokonságot, a végleges ébredés pedig ilyenformán a nirvána állapotára utalhat.

A történet polgárháborús vonulatát egy absztrakt epizód szakítja meg: Jungern báró egy tábortüzekkel teli, végtelen pusztába kíséri a hőst, ahol a tüzek körül katonák ülnek. Azon túlmenően, hogy a jelenet Dante Poklát juttatja eszünkbe, a katonák számára más-más formát ölt. A báró megmutatja Pjotr Pusztának, hogy ehhez a térhez képest mindkét álma egyformán illúzió: „Csapajev megkért, hozzam el magát, hogy legalább egyszer olyan helyre kerüljön, amelynek semmi köze az őrültekházához, sem csapajeves rémálmaihoz. […] Ezen a helyen mindkét lerázhatatlan álma egyformán illuzórikus” (302.). A hős ezen a ponton érti meg, hogy minden saját tudatának terméke: „én voltam az egyetlen lehetőség, az egyetlen mód, hogy a bolondokháza és a polgárháború a világra jöjjön” (303.). A valódi ébredés eszerint individuális, csak az egyén szintjén valósulhat meg, ahogy az a taoizmusra és a zenre is jellemző.
Csapajev és Pjotr Puszta utolsó beszélgetésére a részeg szövőmunkások lázadásának kellős közepén kerül sor. A főhős éppen ilyen körülmények között éli át a „nagy ébredést”. Rájön, hogy nincs mitől félnie, mivel „csak egyetlen szabadság van, amikor az ember megszabadul attól, amit az értelme épít. Ezt a szabadságot hívják úgy, hogy »nem tudom«” (410.).

Itt fontos megjegyezni, hogy a taoizmus és a buddhizmus egyaránt kívül helyezi magát a nyelv leíró képességén,6 „hiszen a hatalmas Út névtelen” – írja Csuang-ce, Csapajev pedig azt mondja nyelvről, hogy „csak azért kellenek ezek a fogalmak, hogy örökre meg lehessen tőlük szabadulni” (370.). Pjotrnak saját tudatát kell felszámolnia ahhoz, hogy megszüntesse a saját maga számára teremtett illúziót. Ezt csak úgy érheti el, ha megérti, hogy minden szó és minden jelölete üres forma csupán. Ez az önreflexió jellemző a buddhizmusra is: „A Zen […] »kívül áll az írásokon« […], miközben tudatában van, hogy a prédikáció mindenkor nem prédikáció, nem jelenti az Én-Tudat megvalósítását Gautama Buddha Tudatának közvetítése által. A Zen álláspont inkább a megszabadulást jelenti, akár magától Buddhától is. A Zen éppen ezért Buddha tanításán és »szavain« kívül áll.”7

Csapajev végül működésbe hozza titkos fegyverét, az agyag géppuskát, mely egy, Buddha kisujját tartalmazó agyagdarab. Amire ez a kisujj rámutat, annak láthatóvá válik igazi természete, vagyis eltűnik. A géppuska működése után Pjotr előtt feltárul az Urál,8 vagyis az „abszolút szeretet feltételes folyója”, mely a mindent átható Taónak feleltethető meg, és aki benne található, bármilyen formát ölthet. Mindezt Csuang-ce hasonlóan jeleníti meg: „Eltávolítottam testemet, és hátrahagytam tudásomat: egyesültem a Mindent Áthatóval. Erre mondtam, hogy önfeledten ücsörgök” (VI/7, 64.). A hősök a regényben eggyé válnak az áradattal, és véget érnek Pjotr Puszta rémálmai: elfoglalja az én császárságának trónját.

Az utolsó fejezetben Pjotr Puszta és Csapajev már a regény egy másik hősének, Grigorij Kotovszkijnak az álmában tűnnek fel. Puszta a Zenélő Burnótszelence nevű lokálban elszavalja az Örök visszanemtérés című versét. Akár számos taoista hasonlat, ez is paradoxonokra épül,egyik állítása tagadja a másikat: „Mert a világban, amelynek sajátja, hogy / bármikor nem tudjuk hova ellibben, / Jobb semmit sem mondani, jobb egyszerre / mondani:
»nem, igen«” (453).9 A szavalat hasonló káoszba torkollik, mint a szövőmunkások lázadása. Pjotr ismét Csapajev segítségével menekül meg, aki várja őt a harckocsijában, hogy ezután együtt menjenek el Belső-Mongóliába, ahol a szöveg születik.

Az agyag géppuskában Pelevin a taoizmus és a buddhizmus posztmodern elegyét teremti meg. Csuang-ce pillangóhasonlata egyrészt a szöveg struktúrájának modelljét adja, másrészt motivikus szinten van jelen, harmad részt a regény filozófiai-vallási hátteréül szolgál. Pelevin bár   gyakran   parodisztikusan,  ironikusan   viszonyul mindehhez, mégis egyet kell értenem Inna Ganschow megállapításával, miszerint bár a felszínen azt a látszatot kelti, hogy csupán paródiáról, játékról van szó, műveinek mélystruktúrájában azonban komplex kompozíciós eljárásokat fedezhetünk fel, melyek a mélyebb értelmezés lehetőségét hordozzák.10  Mindezt a  legérzékletesebben talán Pjotr Puszta alábbi verssorai szemléltetik: „Lobog még bennünk vágyunk lángja, mennek a vonatok hozzá, és vágyunk pillangója szárnyal, a sehonnanból sehová”
(386.).

IRODALOM

  • Csuang-ce: A virágzó délvidék igaz könyve, Budapest, 2010, Noran Libro Kiadó.
  • Ganschow, Inna: Literarischer Buddhismus: Viktor Pelevins Romane Čapaev i Pustota, Generation »П«, und Čisla als meditatives Mandala. In „bildschirmtexte_4“,  zur 9. Tagung des jungen Forums slavistische Literaturwissenschaft in Wien/Österreich. September 2008. http://www.kakanien.ac.at/beitr/jfsl08/iganschow1.pdf [A letöltés dátuma: 2014. március 25.]
  • Knaul, Livia: Chuang-Tzu And The Chinese Ancestry of Ch’an Buddhism. In Journal of Chinese Philosophy. Vol 13. USA, Hawaii, 1986. 411–428.
  • Masao, Abe: Zen, buddhizmus és nyugati gondolkodás. http://www.c3.hu/~prophil/profi043/Masao.html [A letöltés dátuma: 2014. március 25.]
  • Pelevin, Viktor Olegovics: Az agyag géppuska. Budapest, 2013, Európa Könyvkiadó.
  • Tao Te King. Weöres Sándor fordítása. http://terebess.hu/keletkultinfo/utereny.html [A letöltés dátuma: 2014. március 25.]
  • Tominaga, Thomas T.: Ch’an, Taoism and Wittgenstein. In Journal of Chinese Philosophy. Vol 10. USA, Hawaii, 1983. 127–145.
  • Gurin, Sztanyiszlav: Pelevin mezsdu buddizmom i khrisztiansztvom. http://pelevin.nov.ru/stati/o-gurin/1. html [A letöltés dátuma: 2014. március 25.]
  • Kozsevnyikova: Buddizm v zerkale szovremennoj kul’turi. In Buddizm Rosszii, № 27. 1997. 74–78.

1 Kozsevnyikova, 1997.
2 Knaul, 1986. 411.
3 A művet itt és a továbbiakban az oldalszám zárójelben történő feltüntetésével az alábbi kiadás alapján  idézem:  Pelevin,  Viktor:  Az agyag géppuska. Budapest, 2013, Európa Könyvkiadó.
4  A művet itt és a továbbiakban a fejezet/vers, illetve oldalszám zárójelben   történő   feltüntetésével az  alábbi  kiadás  alapján  idézem Csuang-ce: A virágzó délvidék igaz
könyve.  Budapest,  2010,  Noran Libro Kiadó.

5  A létforgatag, vagyis az újjászületések láncolata.

6 Tominaga, 1983. 129.
7 Masao, 1985.
8 Oroszul: УРАЛ – условная река абсолютной любви.

9 Vö. Csuang-ce, II/8, 24.
10 Ganschow, 2009. 5.