Turbórealista kalandozások – Az Irodalmi Szemle 2014/májusi száma (Teljes!)

Hasonlítgatták őt Gogolhoz és Nabokovhoz, amire ő azt válaszolta, neki semmilyen identitása nincs. Lev Tolsztoj születésének századik évfordulójára írt egy regényt, amelyben Lev Tolsztoj átéli, milyen kiszolgáltatott regényhősnek lenni.

Tartalom rövid bevezetőkkel -> itt

Megteremtette a turbórealista stílust, amelynek ő az egyedüli képviselője a kortárs világirodalomban. Viktor Pelevinről van szó, az egyik legismertebb és legvitatottabb kortárs orosz íróról, aki szédületes sodrású, filozofikus regényeivel, amelyekben kíméletlenül tárja fel a mai valóság visszásságait, újra és újra zavarba ejti olvasóit. Az Irodalmi Szemle májusi száma egy Pelevinnek szentelt összeállítással indul. M. Nagy Miklós fordításában közli a lap a Who by fire című Pelevin-novellát, amely egy hamisítatlan orosz oligarcha egy New York-i kalandját meséli el. Anna Korotkova tanulmánya (Gyürky Katalin fordítása) Pelevin T című regényével foglalkozik: ebben a könyvében szövi a legbonyolultabbra Pelevin a szerző–hős–olvasó kapcsolatrendszert. Vass Annamária tanulmánya a legutóbbi Pelevin-köteteken keresztül vizsgálja a szerző motívumhasználatát, feltéve a kérdést, vajon nem túlértékelt-e ez a sokat vitatott életmű? Simándi Csaba A nagy ébredés című írásában pedig a pelevini szövegvilág ugyancsak fontos elemét, a keleti filozófiai vonatkozásokat elemzi Az agyag géppuska című regény kapcsán, konkrétan a Csuang-cétól eredeztethető pillangóhasonlatot.

Pelevintől elszakadva maradunk a távol-keleti vonatkozásoknál: az Irodalmi Szemle februári japán számának mintegy függelékeként egy klasszikus női szerzőt, Higucsi Icsijót mutat be Nyeste Zsolt írása, amit Higucsi egyik novellájának fordítása követ. A kortárs japán irodalomból is jelen van egy női szerző, Mori Jóko: az ő novelláját Pápai-Vonderviszt Anna tolmácsolásában olvashatjuk.

Paul Celan költészetét Jesús Guillermo Ferrer Ortega tanulmánya vizsgálja (Bartók Imre fordítása), majd a költő két verse következik, amelyeket András Orsolya ültetett át magyarra. A Celanéhoz némileg hasonló, enigmatikus hangot használó kortárs szlovák költő, Mária Ferenčuhová verseivel már találkozhattunk az Irodalmi Szemle 2013-as évfolyamában: újabb szövegeit Merva Attila fordításában és bevezetőjével közli a lap.
Kabdebó Tamás idén töltötte be nyolcvanadik évét: Vándorlások című novellája közlésével köszönti őt a lap. A prózarovat következő írása Hizsnyai András Tajtékos kapcsolat című szövege a „…helyettem én” című sorozatból, amely ismét Boris Vian hangján szólal meg.

N. Tóth Anikó olvasási szokásairól faggatta Tőzsér Árpádot, Grendel Lajost és Mizser Attilát: megtudjuk, faustusi alkatnak tartja-e magát Tőzsér Árpád, illetve hogy valójában mire is jó az irodalom? Az Ízlések és pofonok című hagyományos kritikai blokk regényeket szemléz Kolozsvártól Budapesten át a Vajdaságig: Demeter Zsuzsa Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényét vizsgálja, Patócs László Bicskei Gabriella Puha kert című regényével foglalkozik, Papp Máté pedig Babiczky Tibor Magas tenger című regényéről ír.
A lapszámot a világszerte számos sikeres kiállítást jegyző Csörgő Attila tudományos és fantasztikus műveiről készült felvételek illusztrálják.

Tartalom

Viktor Pevelin

• Pelevin, Viktor: Who by fire (novella, M. Nagy Miklós fordítása)
• Korotkova, Anna: A klasszikus „szerző – hős – olvasó” háromszög Viktor Pelevin T című regényében (tanulmány, Gyürky Katalin fordítása)
• Vass Annamária: Pelevin ismétli önmagát? (tanulmány)
• Simándi Csaba: A nagy ébredés (tanulmány)
• Nyeste Zsolt: Női sors a századforduló Japánjában – Higucsi Icsijó (portré)
• Higucsi Icsijó: A tizenharmadik éjszaka (novella, Nyeste Zsolt fordítása)
• Mori Jóko: A rózsatövis (novella, Pápai-Vonderviszt Anna fordítása)
• Ferrer Ortega, Jesús Guillermo: Felelősség, költői képek és emlékezet Celan költészetében (tanulmány, Bartók Imre fordítása)
• Celan, Paul: A meg-nem-álmodott; Világosságéhség (versek, András Orsolya fordításai)
• Merva Attila: Szórványszubjektum (Mária Ferenčuhová Veszélyeztetett faj című kötetének versei elé)
• Ferenčuhová, Mária: Vissza; Veszélyeztetett faj (versek, Merva Attila fordításai)
• Kabdebó Tamás: Vándorlások (novella)
• Hizsnyai András: Tajtékos kapcsolat – „…helyettem én” (próza)
• N. Tóth Anikó: Az olvasás felettébb szükséges voltáról (beszélgetés Tőzsér Árpáddal, Grendel Lajossal és Mizser Attilával)

Ízlések és pofonok

• Demeter Zsuzsa: A találkozás elkerülhetetlen? (Tompa Andrea Fejtől s lábtól című kötetéről)
• Patócs László: Manipulációk könyve (Bicskei Gabriella Puha kert című kötetéről)
• Papp Máté: Sekély sötétség (Babiczky Tibor Magas tenger című kötetéről)

Szerzőink: András Orsolya (1991): műfordító (Marburg, Németország); Bartók Imre (1985): író, irodalomtörténész, műfordító (Budapest, Magyarország); Celan, Paul (1920–1970): német költő; Demeter Zsuzsa (1977): szerkesztő, kritikus (Kolozsvár, Románia); Ferenčuhová, Mária (1975): költő (Pozsony); Ferrer Ortega, Jesús Guillermo (1972): irodalomtörténész (Németország); Gyürky Katalin (1976): kritikus, irodalomtörténész, műfordító (Debrecen, Magyarország); Higucsi Icsijó (1872–1896): japán író; Hizsnyai András (1990): író (Budapest, Magyarország/Kovácspatak); Kabdebó Tamás (1934): író, költő, műfordító, irodalomtörténész (Dublin, Írország); Korotkova, Anna (1974): orosz irodalomtörténész; Merva Attila (1978): kritikus, műfordító (Pozsony); M. Nagy Miklós (1963): műfordító, író, kiadóvezető (Budapest, Magyarország); Mori Jóko (1940–1993): japán író; N. Tóth Anikó (1967): író, szerkesztő (Ipolyság); Nyeste Zsolt (1987): irodalomtörténész (Veszprém, Magyarország); Pápai-Vonderviszt Anna (1984): műfordító (Budapest, Magyarország); Papp Máté (1987): kritikus (Kecskemét, Magyarország); Patócs László (1986): egyetemi tanársegéd (Zenta, Szerbia); Pelevin, Viktor (1962): orosz író (Moszkva, Oroszország); Simándi Csaba (1985): irodalomtörténész (Budapest, Magyarország); Vass Annamária (1988): irodalomtörténész (Debrecen, Magyarország)