Fellinger Károly: Imádságoskönyv; Születésnapomra; Papírmasé; Vadászat (versek)

Imádságoskönyv
Az agg mester újrafestette az egyik
korai művét, ami  már a falon lógott,

Imádságoskönyv

Az agg mester újrafestette az egyik
korai művét, ami  már a falon lógott,
a kihalófélben lévő fáról, de nem
hagyta ki a rámát sem, miért is tette
volna, majd végül hosszas töprengés után
arra jött rá, hogy a rámába pontosan
belepasszol a frissen befejezett kép,
vagyishogy összement a pillanat, s maga
az igazság sosincsen a középpontban,
ha ott lenne, mindig Istenbe botlanánk,
akinek édes ölében az örökké-
valóság álmodozik és a mának él.

Születésnapomra

A halál egy biztonságos szakadék,
a fölötte átívelő hídról,
amit nevezhetünk elmúlásnak,
még senkinek sem jutott eszébe
a mélybe ugrani,
pedig a teremtményeknek
ott már nincs is tériszonyuk,
tudom, ha egyszer megtanulok repülni,
akkor csakis erről a hídról
szállok a fellegek alá,
nem sajnálva, hogy egyedül
lefele megy majd a repülés,
a szakadékban a legelső
kő leszek, amit Isten
a feje fölé dob,
majd zsebre tett kézzel várakozik,
elszámolva pontosan
ötvenegyig.

Papírmasé

In memoriam Charles Bukowski

A graffitifestő
galambokat fest
a fehér falakra

fehérebbeket a hónál

de a galambok
szarnak
a falakra

elrepülnek

Vadászat

Kutya a hűség, nem ért a szóból, de
Jánosnak Isten a hiányérzete,
a szívét, melynek a csupasz test mára a
labirintusa, nincs szíve eldobni,
visszahozná  terhesen a felejtés,
hiszen az ismétlés a tudás meddő
anyja, amint újracsomagolja az
előbb kapott ajándékot valaki
másnak, már legalább három hever a
polcon, a negyedik meg a tök üres
fejében, miként az ellobbant gyufa-
szál halottak napján a temetőben,
pontosabban, mint idén elhunyt szomszéd-
asszonya a kék gyufaskatulyában.