Ahmet Hamdi Tanpınar: Tükör; Kora este (versek, Veres Erika fordításai)

Tükör
(Ayna)

Mély vizében e tükör
Fényedet vetíti folyton,
S olykor egy meztelen váll,
Olvadt fehér hattyú, merül alá halkan.

Néha egy mosoly, megkövült tengeri csillag,
Vérvirágként álmodik a mélyben,
S a hajszálak reménytelenül úsznak
Érett esték nehézkes fényében.

Télen-nyáron e tükör mutat immár,
Bármely dombról bámulod is habzó hajnalát
A kék vizű Boszporusznak.

Mindig itt, minden életkorban
Ebből a mélységből kacagod derűs-komoran az időt,
Mint a hajnal, amelyet börtönbe zártak.
Kora este
(Yollar çok erken…)

Kora este tűntek el az utak,
Reményem sem maradt a tévelygésre;
Valami más takarta el lépted hangját
Holdfényű csönded túlvilágán.

Minden dolgoktól és a csillagoktól távol
Kertek hazugsága lettél,
Házad kiszárította a hideg,
Törni való ágat sem lelő szél.