Mária Ferenčuhová: M. R. (39); F. H. (32); M. R. (40)

(versek, Merva Attila fordításai)

M . R . ( 3 9 )

A kezdet lassú
és szinte természetszerű:
bőrkiszáradás,
hajlatok ott, ahol nemrég még
egyenes vonalak voltak.
Az új bőr mégis
régiszerű.
Ám változások is vannak:
eltérő színezet, pórusok
rajzolatának mássága, váratlan
törékenység, eróziók,
az öregség aljnövényzete
és az egészen új
sejtek tűzijátéka.
És odabenn
hamarosan
kiforr az új élet.
Végül
a saját megmentésem érdekében
magam ellen
fordulok.

 

F. H . ( 3 2 )

Még van idő. Egyelőre még nem
esett szét a memóriám, még mozgok,
meg tudom tartani a tollat, felemelem a telefont.
Mi több, még érthetően válaszolok,
átpelenkázom a fiamat és odabújok az asszonyhoz.
Nincs értelme ezt az időt
másodpercekben vagy
években mérni:
Minden pillanat az élet egészéhez való kapcsolatában
Fejezhető ki.
A fiam arca, az ő pillantásába
való átcsúszás, a buszra való várakozás:
most.

M . R . ( 4 0 )

A saját munkájukat elvégezték.
Vegyileg kitisztították, felvágták,
a maradványokat eltávolították, a sérült
részeket kivették, ellenőrizték
a körülötte lévő szövetet.
Bevarrták, ellátták.
Sugarazták.
A lehetséges visszatérésnek
egyéb károsodások révén
próbálnak gátat szabni,
a test egyelőre még kitartóan újul,
felszívja a megélteket,
az a tiszta és rózsaszín
onnét belülről, felülről érkezik,
a tapasztalatoktól függetlenül,
a statisztikákon túl,
mint egy teljesen hétköznapi
csoda.

Fordította: Merva Attila
A fordítások a szerző Imunita (2016) kötetéből származnak.

Tags: Merva Attila