Tőzsér Árpád: Toldi szerelme (Apokrif strófák az Ötödik énekhez)

„Szeretni Piroskát Örzse alig győzé”

Fényes palotában ősi Visegrádon
lakozott Erzsébet többnyire csak nyáron,
mely az uráé volt, Károly nagy királyé,
ott érezte, hogy ő igazán királyné.
De felváltva az új palotában is tart
(melyet fia Budán építtete) udvart,
övé vala annak jobboldali szárnya;
oda ment Lajos be, s a Rozgonyi lánya.

Szót vált a királyné Piroskával s kérdez,
s rendelé őt aztán fejedelmi vérhez:
szép Örzsike mellé udvari leánynak,
kisasszonya mellé a bosznai bánnak.
A bosznai bán-lány olyan, mint egy fáklya,
mindig ég: szerelmes – most Lajos királyba.
Most Lajosba, holnap Károlyba, Ernőbe,
ha nincs kéznél férfi, akkor akár nőbe.

Este Piroskához odafut az ágyba,
cseppet se törődvén, hogy a szűz hold látja;
odafeküdt mellé; csókolta, ölelte;
két telt-fehér mellét pirosra lehellte.*
Az ártatlan leányt szinte lerohanja,
majd dédeli, mint rég’ tette vele anyja.
Értsd: a jó Piroska mindezt így gondolta!
Megtévesztette az Örzse női volta.

De – összekeverve anyát, álmot, vágyat –
Örzsi csókjaitól valahogy elbágyadt.
S lassan ráeszmélt, hogy ez biz már nem álom:
Örzse s keze-szája túlment a határon.
Társa virágjára gyorsan rálelt marka,
hisz a magáét is gyakran simogatta.
De hagyjuk a látványt, hagyjuk, mit a hold lát,
menjünk mélyre, ahogy Örzse teszi dolgát.

Könnyen betalál a húzódozó társa
kelyhébe: az övé amannak pont mása.
S Piroska már hagyja, omladozik a gát,
olyan jó egy kicsit elengedni magát.
Elhagyni gyűlölet s szeretet hullámit,
úgy gondolja, néki már semmi se számít.
Elmerül a lelke a nagy végtelenben,
s a mohó Örzsének cseppet sem áll ellen.

Az meg már bibéjét körözi nyelvével:
ez a nyelv szótlan is mesterien érvel,
mert ahogy tavasszal a kicsi forrás is
megárad, megcsordul a mi Piroskánk is.
S egyszerre érez kéjt s furcsa bosszú-félét:
így bünteti Őt, Őt! s a leendő férjét.
Bosszút áll Miklóson s nem kívánt Lőrincén:
nővel osztozik meg szűz öle dús kincsén.

(Hopphó!…, már túllépek magam is egy métán,
túl nagy tudománnyal kerítem a témám!
Dehogyis gondolta mindezt így el, sorba,
felemás sorsát csak érezte Piroska.
Nem volt akkor divat a hosszas elmélet,
énekemben is csak ennyicske a lényeg:
a szegény, kijátszott Rozgonyi Piroska
szűzen, de nem vétlen vonult kolostorba.)

* Az irodalomtörténészek szerint Arany Jánosnak erotikus versei is voltak, de elvesztek.
Itt a kurzivált részek hiteles Arany-szövegek. T. Á.