Baka L. Patrik: Lázadó haikuk
Néha, hidegben
jobban kötődünk a pulóverünkhöz,
mint a nevünkhöz.
*
Jobb félúton visszafordulni,
ha már akkor világos, hogy odaát is
csak az ideátot találni.
*
Ha álmodom, a galaxisok
spirálkarjaiba kapaszkodva gördülök végig a Tejúton.
Ha nem, nem.
*
Karmazsinvirágok
úsznak széttárt karjaim körül. Nincsenek csillagok.
Olyan csontighatolóan meztelen vagyok.
*
Mint a szögek, feszült, katonás
rendben sorakoznak, és mind engedelmesen hajol előre,
hogy viaszba márthassam a fejét.
*
A busz mindig más. Ők
talán épp ezért ugyanazok. Ciklikusan
ismétli magát a megismételhetetlen.
*
Szentképeket gyűjtök
a felső fiókban. Köztük sajtolt aloe- és olivarétegek. Jézus
vonásait keresem a gondolat-negatívokban.
*[Ezt a versszakot a szerző
apja cigarettacsikkel égette ki,
még a születése előtt.]
*
Bulgakov, Wittgenstein, Bukowski és Sartre
mind elférnek egy leázott címkéjű kofolás palackban,
a Mesterrel és egy macskafarokkal.
*
Az őr szerelmes lett. Megesik.
Elindult hát, hogy átússza az óceánt – de jól végezte a dolgát:
a világítótoronyban leoltotta a villanyt.
*
Animizmus: amikor az utcalámpák
foghíjas sora szerenádot ad az ezüstfenyőknek. Halálesztétika:
amikor hajnalban kialszik a fényük.
*
Az anyák kezében pedig szépen
lassan láthatatlanná válnak a gyermekeik is.
Viasz nélkül.