Viliam Nádaskay: Anatómialecke

(Csehy Zoltán fordítása)

I.
anyám lábai
több férfi előtt is szétnyíltak
no nem utolsósorban apám
és a nőgyógyász
kezei előtt

anyám lábai hosszan
küszködtek a túlsúllyal
amelynek fia az életét köszönheti

különféle diétákat próbáltak ki
tornagyakorlatokat
terápiákat
és a fiával együtt tanulták meg
hogy nem lehet meg mindenük

felpróbáltak pár cipőt
nadrágot
szoknyát
míg felfogták

hogy anyám lábai
a gázra taposnak
mert iszonyatosan rettegnek
a fékpedáltól

nem válogatnak a tévéműsorok között
ha a heverőn fekszenek
egy kiadós munkanap után
mindent bevállalnak

anyám lábai tudják
mi a jó a kisfiának
tudják
melyik csaj nem tud főzni
melyik van rossz családból
melyik nem tud viselkedni

anyám lábai
már nem képesek szaladgálni
megkeményedtek
alkalmazkodtak a várakozáshoz

anyám lábai között jöttem a világra

II .

apám kezei
anyám derekát szorongatták
izzadtak
széttéptek egy törülközőt
de már késő volt

amikor megszülettem
apám kezei már ott is voltak
hogy megmossák fia
testének foglalatát

apám kezei
a minőségben bíznak
melyet három állami intézmémyben is megismert

természetesen tekerik a kormányt
ugyanolyan jól emelik égnek a mutatóujját
csapnak a dudára

apám kezei
kilométerre felismerik
az igazságtalanságot
a hazugságot
az igazat
az eltérő véleményeket

és az egyéb gaztetteket

apám kezei lassan
folyamatosan belenőnek a legkülönfélébb
fotelok karfáiba
mert ma már nem gyártanak normális bútorokat

apám kezei
kötelezően fogtak fegyvert
mégis ugyanezt várják el
az én kezeimtől is

apám karjai közé születtem

III.

az otthon a test
melynek setjeiből állsz

a bőr lefoszlik
a haj kiesik
a körmök letöredeznek

te valahogy mégis megmaradsz

Csehy Zoltán fordítása

Viliam Nádaskay (1994) költő, angol–szlovák szakon végzett a pozsonyi Comenius Egyetemen, a Szlovák Tudományos Akadémia doktorandusza. A vers első, Vynechaný spoj (Egy járat kimarad) c. kötetéből való, mely 2018-ban jelent meg.