Katri Vala versei

Katri Vala: Nevető nap; Kék ajtó; Reggeli dal; Kunyhóm (versek, Egyházi Dóra és Snírer Lilla fordításai)

Nevető nap

Nap, te ragyogó és tüzes!
Sugaraid,
mint a forró, arany nevetés,
beborítanak minden fát és virágot és madárfészket.

Kezemből a dalolászva szőtt nádszőnyeg kihull,
édes lustaság telepszik szemhéjamra.
Repedt gyümölcs érinti vállamat,
s a korsó szélére száll
egy forróságtól ziháló madár.

Kék ajtó

Mikor behunyom szemem,
mikor egyedül vagyok és szomorú,
látom távoli kunyhód kéklő ajtaját,
ó, távoli nővérem a tüzes nap alatt.
Kék ajtód
nekem út mindenbe,
ami nincs,
amiről csak álmodni lehet.

Egyházi Dóra fordításai

Reggeli dal

Álmodtam szépet
a csillagos ég szélén,
kertem harmatos fáiban
a nap hívására ébredtem.
Fekete hegyekből fut a folyam,
melynek vadon illatozó hullámai
nevetve öblítik le végtagjaimat.

Ó, ti tengernyi virágaim,
ó, megannyi gyermeki gyümölcsöm,
melyek nedűje csörgedezik
a könnyű héj alatt,
mily szépen hajoltok
kinyújtott kezeim felé,
mintha egy nyájas, kis Isten lenne,
kinek nem lehet ellenállni.

Kunyhóm

Kunyhóm a vadon szélén áll.
Csak a sivatag dűnéi mögül
felkelő nap látta,
a vadgazellák és
a madarak csodás szemei látták.
Ott lélegzik fiatalságom
boldogan, mint egy virág,
melynek kupoláján a harmatcsepp
a csillagokat tükrözi.

Snírer Lilla fordításai

Katri Vala (1901‒1944) finn költőnő, a Tulenkantajat (Tűzhordozók) csoportjának egyik legismertebb alkotója, akinek első kötete 1924-ben jelent meg. Egzotikus, finom és szabados versképei heves vitákat váltottak ki. Írói munkásságában olyan témák jelennek meg, mint a pacifizmus és az antifasizmus. Személyes élete tragikumokkal volt tele, első gyermeke meghalt a születés után, második gyermeke fogyatékkal született, Katri Vala pedig tüdőbetegségben szenvedett.