Rosmer János: A régiségkereskedésben; A buziverő

A régiségkereskedésben

Gabriel Cross arcán a pakolás: Paddy O’Brian vaskos fémíze, csókja.
Szégyenteljes extázisom a régiségbolt hátsó zugában, a gép mögött,
ahonnan fehérre festett arcú, barokk kölyökangyalra látni.

Tört szárnycsontján nem csöppen friss velő: így jelzi a földi lét hiátusát.
Tréfából meg szoktam fogni a seggét: máig aranyporos a kezem.
Odébb a számlák, katalógusok, vaskos árverési naplók
egyszerre unalmas és perverz szexualitása: a számítógép képernyőjén
túl sem dob több hátast az ártatlan angyal. A kicsi kis élményt is táplálni kell,
és ha befogja a kezed, hát letörlöd, vagy szennyében is kiélvezed.

A buziverő

Földre nyomtuk. Lerúgtunk vesét, sajgott a gyomorszáj, törött a borda.
Képzeletben. Mert a hátracsavart kéz izmának szépsége zavarba ejtett. Tarajos fejét
felemeltük a porból, és ragacsos rúzzsal kentük be szögletes pofáját.

Volt, ki a hátára térdelt rá, s leköpte föntről az izgága kakast. Könyörgött,
nyögött, de most jött a java: a bareback képzelet forró agressziója.
Heréljük ki, mondta az egyik. Dugjuk föl neki, mondta a baseballütős,

és sziszegett, akár egy vipera sokkolás előtt. Terepszín gatyáját lehúztuk végül.
Most megkúrlak, mondta Z., de csontig. Sírt, nyögött, nyüszített, teste
merő pulzáló hús volt. Brutális, szépséges, ütlegelt, homofób fiúhús.

Röhögtünk persze, de végül futni hagytuk. Gatyáját felrántva iszkolt.
A szépséges buziverőt kéjesen legyűrtük, és örvendeztünk,
mint pár retardált gyerek egy kiadatlan, enyhén antiszemita Kosztolányi-versben.