Mila Haugová: Nyugalom; Egy másik vers; Meztelen; Két tükör (versek)

Nyugalom

visszafogott lélegzettel
feküdni a földre
és hallani mindent

szavak nélküli világot
szeretnék

elfojtani egy vad
és hűvös gondolatot

némán belélegezni
a szív tiszta szótagjait

Egy másik vers

Ölelve a végtelenségig, így szereti üdvözölni a napot, meleg
sugarakat enged az álom őserdejébe,
üdvözli a verset, a túlságosan eleven ikernővért,
mely szabadon mozog benne,
s kit, hogy kibírja az éjszakát, az árnyékot,
esténként hidegvérrel megöl egy másik verssel.

(Noszek Barbara fordításai)

Meztelen

…vagy szenvedélyesen élsz, vagy csak várod a halált…

A hajak, körmök, tollak, karmok nőnek…
Hogy ne írjak, ahhoz is bátorság kell .
Soha nem kapom meg, amit elvettem.
Álmaim holtak álmai,
saját nyomaikban eltévedt állatok.
Szó szót utál.
Szó szót szeret.
Láttalak téged. Arcodon félig lecsúszott az álarc:
a halál misztériumában elkapott vágy.
A hangodra visszatérek, elcsendesedem, a sebek is becsukják szájukat.
Fázom, vagy a szerelem kevesebb? Nappal, éjszaka, nappal, éjszaka –
A hegyeken túl mélyen valami megdobban.

Két tükör

…menj el, míg nem szereted a rosszat.
Felém észak és hó.

„Állati napokat élek”,
meztelenül izzom. Akarom, hogy
a fény szín legyen, hogy a szó
csillag…
…szeretnék két tükörben
egyetlen arcot –

(Hajtman Kornél fordításai)