Nagy Magdolna versei

Julija Svetlova felvétele

Malmoe kérdése

Malmoe nem értette, hogy miért siklanak ki kezéből a szavak.
A hátán egy gomb villogott, amit csak tükörből láthatott.
Tükör csak egy volt az országban. Egy évben egyszer
látogathatott el mindenki a TÜKRÖK TEMETŐjébe.
Minek szemügyre venni a sima bőrt, a múló idő nélküli
testeket. Változás csak a fejben történhet.
A chipek arra is vigyáznak, nehogy túl sok legyen.
Malmoe mégis minden évben beült a motorba.
Minden évben beindította, azért az útért. Ezt nem tiltotta
törvény. Írni már rég nem írt. Senki sem olvasta.
Az olvasás felesleges rejtély. Mégis, mikor vízbe markolt,
ömlöttek szájából a rímes szavak. Rögzítette ezeket.
Talán kellenek egyszer valakinek, túl az alfa csillagokon,
lehet még hang a vízben, szivárvány a levegőben.
Az eső már csak múló emlék a nap égette kietlen sivatagban.
Malmoe nem értette, hogy miért siklanak ki kezéből a szavak.

Garázs

Olyan sok szót mondtál.
Azt is, hogy szevasz.
Nem értettem kit követ
a félbeszakadt hang.
Mintha rám öntöttek volna
egy tál viaszt.
Úgy álltam be fagyottan a földbe.
Nem én rögzítettem oda magam.

Az rémlik, hajnalban a régi férfi
volt az álmomban. Borvirágos orra
simára változott, az arany is így vált valóra.
Minden csupán alkímia.

Bepakolt egy autóba, önként
és szerelemből hagytam magam.
A két macskámat sem vihettem,
magamat is csak merészen.

A hátsó ülés lehajtva, rég nem
látott kocsibelső. Minden
csinos a homályban.

Pedig a régi férfi hamis volt,
a macskákat sirattam.
Tudtam, egy életet kell leélnem
vele. Oda a hűs levegő.
Utoljára köröztem a parkban,
aztán be a garázsba, onnan fel a házba.
Évekig tartó közös magányba.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2020/12-es lapszámában.

Nagy Magdolna (1972, Debrecen)

Költő.