Ahmet Hamdi Tanpınar versei (Veres Erika fordításai)

Mandy Kerr felvétele

Reggel

Nyisd ki ablakod, jöjjön a hideg szél!

A horizont pirkadó színét nézd
Álmod álmos szemedben lebegjen szét.
Hogy játsszon hajaddal a szél, hagyd,
Most épp másfajta ezüstös meztelenség vagy
Ne titkold el előle testedet…
Mindent, ami van, nyakat, hajat, mellet
Az éteri ajkak hadd szeressék.
Éjnél is szebb vagy, nem kétség
Olyan vagy, mint szunyókáló arcodban az álom.

Az árnyékban nevetnek fájón
A vizek, hangosan, misztikusan csobognak, hallgasd,
Mintha egy síró szív tenne panaszt
Egy szív, amely a vigaszt nem ismeri,
Elhullatott könnyeit nem törölte le senki.
Egy csendes bársony palást
Fölött magasodik e hanghatás
A nap kezdetén, s mindent bevon lepelként.

Ott van orgonák ezüstjén, rózsák vörösén
Roskad a horizont a reggel súlya alatt,
Széles sávból bomlik ki a pirkadat
És az emelkedő nap vékony füst
Álmos szemedet hunyorítva igézi
Üdvözli benned a szépséget, nézd!

Bursában az idő

Egy régi mecset udvara Bursában,
Csobogó víz a kis sadirvánban;
Egy Orhan idejéből való fal…
Vele egyidős platánnal
Szitálja szét négy irányba a nyugodt napot.
Tűnt álomból hordoz tovább szomorúságot
Ez nevet rám belőle a mélyből.
Száz meg száz forrás hűvöséből
A síkság zöldje az ég kékje
S az építmények legszentebbike.

Győzelmi hír itt minden név:
Nap, óra, évszak egyetlen pillanatként
Varázsát éli a múltnak
E kövekben nevető álomnak.
A galambtekintetű csöndben is szinte
Visszhangzik a végtelen folytonosság képzete.
Gümüşlü a napkeltében győzelmi tükör,
Muradiye türelemből lett keserű gyümölcs,
Életed jelképe fehér Nilüfer,
Sírhely, mecset, régi kert,
Érkezőre s távozóra egyaránt
Ezer meg ezer hősi történet
Vezeti át szívverésemmé lett
csatazaj-ritmusát.

E képzetben alussza Bursa éjjelente álmát,
A hajnal vele ébred, nevet
Ezüst fényben ciprus, rózsaliget
Hűvös álomképet nyújtó források.
Egy csoda kezdeténél vagyok
Bursában az idő kristálycsillár
Vízhangokból, szárnycsapásokból áll.

Zöld türbéjét meglátogattuk tegnap este,
Az idő elől csempékbe
Menekült Korán-hangokat hallottunk, egészen zeneszerű.
A honfoglaláskori derű
Mosolyod által világíttatott be.

Szeretném e régi helyen veled kettesbe’
Aludni át utolsó álmunk,
Ebben a képzelgésben… S láthatárunk
Körös-körül ez a fény, ez a szín bevonja,
A levegőt betölti a másvilági harmónia.
E misztérikus örökkévalóságban talán
Egy istenség álma lesz csupán a halál,
Álma nagy elődöknek éppen,
A vízhangok fehér ligetében.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2021/7–8-as lapszámában.

Veres Erika (1986, Érsekújvár)

Költő, műfordító.

Ahmet Hamdi Tanpınar (1901, Konstantinápoly–1962, Isztambul)

Török költő, novellaíró, esszéista.