Steinmacher Kornélia: Erzsébet királyné, mint médium

(tanulmány)

„Nehéz dolog a királyra haragudni, amikor a királynét annyira szeretik.” Ez a megjegyzés a hagyomány szerint Andrássy Gyula gróf szájából hangzott el akkor, amikor az asszony fejére helyezte a magyar koronát. Ezt az Erzsébet-korban közvéleménnyé lett gondolatot tükrözi vissza az általam elemzett ifjúsági regény, Dániel Anna Erzsébet királynéról szóló ifjúsági regénye is. A mű szerint jelentős mértékben a királyné közbenjárásának köszönhető az is, hogy egykor a szabadságharc idején betöltött szerepe miatt halálra ítélt, de sikeresen emigráló gróf végül visszatérhetett Magyarországra, s a kiegyezés megkötésében aktív szerepet vállalt.2 Az 1867-es kiegyezés legjelentősebb reprezentatív eseménye az uralkodói pár budai koronázásában öltött testet. A koronázás a budai Nagyboldogasszony-templomban  zajlott, ahol rendhagyó módon – a magyarok kívánságára – egyszerre koronázták meg a királyt és a királynét.3 Az esemény kapcsán külön kiadványok készültek az ifjúság számára is.4 Andrássy megjegyzése lehet akár utólagos konstrukció is, ám igen találóan fejezi ki azt, hogy a kulturális emlékezetben Erzsébetet mily mértékű rajongás vette körül a kiegyezés idején.5

Ahogy arra már Szilágyi Márton is rámutatott, a történelemformáló személyek körül alakuló kultuszok generáltak bizonyos, az életrajzírás gyakorlatában, módjában bekövetkező változásokat: a 19. századi életrajzokban az adatoló jellegű munkák mellett egyre nagyobb tért nyert a kultikus elemekkel telített életrajzi művek megírása, és e művekre jellemző volt a különböző anekdoták, legendák, hiedelmek nagyarányú jelenléte.6

Akárcsak a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága által közreadott, ifjúságnak szánt kiadványát, úgy ez a kultikus gondolkodásmód jellemzi a Horthy-korszakban Dániel Anna regényes életrajzát is, azzal a középpontba állított gondolattal, hogy Erzsébet királyné egyfajta híd volt a magyar és az osztrák vezetés között. A híd kifejezés, mint metafora, a mediátori szerepre utal. Ennek a mediátori szerepkörnek az ábrázolásában a műfaji kereteket illetően találunk eltérést a népszerűsítő irodalom és a gyerekirodalom közt, a különbség elsősorban a módszerben ragadható meg: az Erzsébethez köthető anekdoták, legendák körét az utóbbiban rendszerint meseszerűsítik.7 Illetve ezen szövegkorpuszból kiindulva alkotnak meg olyan fiktív, a mese műfajához közel álló történeteket, melyek jól illeszkednek a királynéról kialakított képbe. Ez az eljárás a korszakban más közszereplőkre, történelmi személyekre vonatkozó gyermekirodalmi művek tekintetében is népszerű eljárásnak számít.8

A közvetítői szerepkör gyakran jelenik meg a történelem során olyan közéleti szereplehetőségként, amelyben ha korlátozottan is, de a nőknek is van helyük. A szerepkör pedig az ő esetükben gyakran társul a mecénási pozícióval, amely tulajdonképpen a nők számára egyetlen legitimizált, teljes életen át képviselhető közéleti szerepkör. De hogyan lesz a korabeli mentalitás keretei közt a negatív sztereotípiákkal terhelt idegenből jött uralkodónő képzetköre, több évszázados hagyománya ellenére Sisi a magyarok közkedvelt királynéja?

Ha visszatekintünk a korábbi korszakokra, találhatunk egy olyan idegenből jött uralkodónőt, akiről ellentmondásos kép alakult ugyan ki a hagyományban, de bizonyos keretek között ő is „átalakult” nemzeti hőssé. Jagelló Izabella, annak révén, hogy magyar trónörököst szült, a leendő és reménybeli magyar trónörökös anyjaként vált igazán magyar királynévá egyes kortársai szemében, elsősorban a különböző 19. századi, irodalmi interpretációkban.9

A kulturális emlékezet alakítói nagyon eltérően látták és láttatták fiához, János Zsigmondhoz fűződő viszonyát, anyai helytállását, ám bizonyos értelmezési keretek között a kényszerű, trónról való lemondását a nemzet, a haza által elkötelezett, a gyermeke érdeke elé a nép érdekeit helyező asszonnyá vált. Ez a képzet egy,  a feltehetőleg korabeli történetírók által  kreált nyilvános beszédben teljesedett ki.10  Ehhez az értelmezési kerethez hozzátartozik az az anakronizmust magában hordozó, romantikus irodalmi hagyomány is, amelyben a lemondás során Izabella egy olyan eszmének megfelelően viselkedik, egy olyan szerepkörbe illeszkedik, ami a 19. században alapvető volt és minden más hagyományos szerepkört felülírt. Ez pedig a nacionalizmus eszméje11 és a honleány szerepköre, amely azt feltételezi a személyről, hogy az a végletekig a nemzet szolgálatában áll, minden döntését és tettét a nép – a nemzet érdeke határozza meg. 12

Ahogy a történelmi múlt, úgy a jelen korszak közszereplői is válhattak mintaképpé, ahogy ez Erzsébet királynéval is megtörtént. A magyarok szemében Sisi maga is honleánnyá vált, a köré épülő kultusz mind a mai napig megőrizte ezt közvetítői szerepkört a köztudatban. Azonban nem ő volt az, aki által elsőként módosult az idegen uralkodónőkről kialakított hagyomány: Amíg a Jagelló Izabella alakjáról alkotott kép árnyalta, addig a Mária Terézia megtörte, a Sisiről való gondolkodásmód tulajdonképpen szakralizálta azt. S ennek mintegy bizonyítéka az is, hogy Sisi, illetve a császári udvar diplomáciai lépései több esetben is a Mária Terézia idején már bevált mintákat tükrözi vissza.13 Az, hogy ezt a folytonosságot, ezt a védangyali szerepkört, a jóságos, magyarok iránt elkötelezett királyné képet fontosnak tartották összekötni a korábbi mintákkal a magyar hagyományban is, jól mutatják a koronázási években megjelenő kiadványok is: 1867-ben Sisi koronázásakor Mária Terézia, 1916-ban pedig Zita királyné koronázásakor Mária Terézia és Sisi koronázását idézik fel a kiadványok, ezzel is erősítve az új uralkodónő kialakulóban lévő kultuszát.14

A hagyományosnak és egyben ideálisnak tartott női feladatokat családi keretek között képzelték el. Azt gondolták, hogy a közéleti szerepkörök betöltésére a nők természetüknél fogva nem alkalmasak, csak rendkívüli esetekben, átmeneti időszakban válhatnak aktívvá ezen a téren.15 Bizonyos helyzetekben azonban egy nőnek kötelessége volt egy életen át a nyilvános szereplés. Alapvetően a nők esetében ez reprezentatív funkcióval bírt, amelyen túl a jótékonykodás, a mecénáskodás adott lehetőséget a közéletben való jelenlétre. A felnőtteknek szóló, Erzsébet személyét érintő írásokkal16ellentétben az ifjúsági regényben annak a bemutatása kerül előtérbe, hogy Erzsébet ilyen jellegű aktivitását a gyermekeivel történtek milyen mértékben határozzák meg.

1. Zsófia hercegnő  halála

Amíg a korabeli kultikus gondolkodásban első, magyarországi körutazásával, illetve Rudolf születésével, a mai történeti diskurzusban pedig anyósa, Zsófia magyarellenességének felismerésével, s ezzel együtt családi konfliktusba ágyazottság hangsúlyozásával magyarázzák Sisi magyarok iránti érdeklődésének kialakulását, addig Dániel Anna interpretációjában Sisi nem a trónörökös születésével, hanem első gyermekének halálával válik lélekben magyarrá, a magyar érdekek képviselőjévé. Erzsébet első gyermeke, Zsófia hercegnő kétéves korában hal meg Budán. A műben ez a tragédia szüli meg Erzsébetben azt az elhatározást, hogy a magyar és az osztrák nép közötti békéért munkálkodjon. Mintha gyermeke elvesztésével keletkezett űrt a királyné akképp akarná bepótolni, hogy mintegy „örökbe fogadja” a magyar népet és gondoskodik róla. A regényes önéletrajzokhoz és életrajzi regényekhez hasonlóan a korszak történészei által írt életrajzokban is megtalálhatjuk a kreatív kiegészítés gyakorlatát. A történeti hűségre törekvő szerzők esetében is gyakori jelenségnek számít, hogy egyes szituációk, élethelyzetek esetében úgy fejtik ki, hogy mit érezhetett, mit gondolhatott az a személy, akiről az általuk írt mű szól, hogy erre vonatkozóan nem maradt fenn semmilyen egodokumentum.17  Ennek példáját láthatjuk itt is.

A szerző egy irodalmi példával állítja párhuzamba, magyarázza azt a lelki folyamatot, ami ekkor Sisiben lejátszódott: Sisit kedvenc magyar szerzője, Jókai Mór egy hőséhez hasonlítja. Az új földesúr hőse, Ankerschmidt lovag azáltal válik magyarrá, hogy elveszti egyik lányát. A lovag azért érzi otthonának, hazájának Magyarországot, mert ez az a föld, amelyben szeretett lánya nyugszik.18

A szerző szerint tehát Zsófia elvesztése az az életesemény, amelynek hatására Sisi mint magyar királyné öntudatra ébred. A regény később felidézi Jókai audenciáját a királynénál, ahol Sisi a szerzőnek vallomást tesz arról, hogy mennyire magáénak érzi hőseit. Itt Ankerschmidt lovagot is kiemeli, mint olyan regényhőst, akivel lelki rokonságot érez. Sisi tehát az interpretáció keretei közt a későbbiekben maga is tudatosítja ezt a párhuzamot.

A regény, az irodalmi mű ebben a koncepcióban úgy tűnik fel, mint amivel a saját gyász, veszteség kifejezhetővé, tudatosíthatóvá, feldolgozhatóvá válik: az esemény hatására bekövetkező belső lelki változások, folyamatok is egy irodalmi példán keresztül, a szövegismeretre alapozva válnak a külső környezet számára kifejezhetővé. A könyvek, a korabeli irodalmi és ismeretterjesztő művek egyébként is úgy jelennek meg a történetben, mint kétféleképpen funkcionáló médiumok. Egyrészt Erzsébet királynénak az önértelmezésben nyújtanak segítséget, másrészt olyan közvetítői szerepet töltenek be a magyarok ügye és Erzsébet között, mint amilyen közvetítői szerepet tölt be Erzsébet az osztrák udvar és a magyarok ügye között. A számára elérhetővé vált műveken keresztül ismeri meg jobban Erzsébet a magyarokat, a magyarok helyzetét, és érti meg, hogy milyen nyilvános gesztusokra és konkrét intézkedésekre, változásokra van szükség. Ennek mintájára pedig az olvasó felé közvetített üzenet a szerző részéről a következő: minden magyar leány számára fontos, hogy olvasott és művelt legyen. Ez nélkülözhetetlen erény ahhoz, hogy igazi honleánnyá váljon.

2. Rudolf trónörökös  születése

Egy másik, korabeli elterjedt szóbeszéd szerint, amikor Sisi megajándékozta Ferenc Józsefet a trónörökössel, akkor a boldog apa azt mondta a királynénak, hogy bármit kívánhat. Erzsébet pedig azt kívánta, hogy férje kössön békét a magyarokkal. Az életrajzi regény több más pontján is előfordul, hogy Ferenc József érzéseiből a királyné előnyt kovácsol. Az idegenből jött uralkodónők negatív megítélésében nagy szerepet játszott az, hogy a magyar király érzéseit mennyiben használja fel felesége saját javára, miközben nem törődik azzal, hogy ezzel mennyire árt a környezetének vagy a hazának. Ám a hagyományban Sisit sosem önös érdek vezeti, A Sisi-kultusz írásos dokumentumai szerint az ebből adódó lehetőséget mindig a magyarok javára fordítja.

Csak pár hét mulva tudjuk meg, hogy a gyermek milyen ajándékot hozott bölcsőjében.

– Mondd kedvesem, – kérdezte Ferenc József feleségét, – mivel szerezhetnék neked örömöt?

Olyan nagy az én boldogságom, hogy alig bírom elviselni. Ha neked valamit adhatnék, ha valamit kedvedre tehetnék? Mondd, kedvesem, mi az? Beszélj, egyetlen, édes Sisikém.

Erzsébet férre emelte ragyogó szemét.

– Ha igazán örömöt akarsz nekem szerezni, adj kegyelmet a politikai foglyoknak. Nyisd ki a börtönök ajtaját és bocsásd vissza hazájukba a száműzötteket.

Ferenc József önkénytelenül hátrált egy lépést.

– Gondolod Sisi, hogy ez jó lesz így? Ezek közül az emberek közül sokan karddal harcoltak ellenem, majdnem mindannyian tettel, vagy szóval lázítottak.

– Légy irgalmas velük szemben és Isten is megáldja cselekedetedet.

Ferenc József lehajolt, megcsókolta Erzsébet fehér homlokát, ragyogó aranyosbarna haját és halkan mondta: – Ugy legyen minden, ahogy te kívánod.

Pár nap mulva a hivatalos lap már hozza, hogy az uralkodó szabadon bocsátotta a várfogságban levő politikai foglyokat és megengedte, hogy a száműzetésben levő forradalmárok hazajőjjenek.

És bár nem volt benne a hivatalos lapban, Magyarországon széltében-hosszában beszélték, hogy a börtönök ajtaját Erzsébet nyitotta ki és a száműzötteknek ő adta vissza hazájukat.”

Ha a mai történettudomány állását vesszük figyelembe, akkor jól érzékelhető, hogy a kortársak, akárcsak az elemzett mű szerzője, Sisi egyes gesztusainak túlzott jelentőséget tulajdonítanak. A reflexiók maguk is túlzó gesztusokkal élnek, a királyné a róla szóló diskurzus keretei közt „szakralizálódik”, a híd metafora mellett a szövegekben megjelenik az őrangyal, a védőangyal metafora is. Sebők Zsigmond Erzsébet királyné című19, az ifjúság számára írt regénye az Új Idők 1898-as hirdetésében tűnik fel. A kötetről szóló ismertetőben – mely egyben a mű záró sorainak tartalma is – Sisit Magyarország jóságos tündérének, hazánk védangyalának nevezik, aki, akár egy szent, halála után is folyamatosan közbenjár a magyarokért, értük imádkozik.20  Erdélyi Zoltán Erzsébetről szóló gyermek színjátékában Erzsébethez az arkangyal, mártír és szent jelzők kapcsolódnak egy édesanya monológjában, aki gyerekei kérésére mesél a néhai uralkodónőről, mert közeleg az iskolában Erzsébet emlékünnepének napja.21

A kifejezések szintjén tehát Sisit életében őrangyalként, halálát követően szentként tüntetik fel, s többen hasonlítják alakját Árpádházi Szent Erzsébethez is. Alakjához kötődő, természetfelettire vonatkozó kifejezések által tehát ilyen módon érhető tetten, hogy szakralizálódik az idegenből jött királyné toposza, amelyet Mária Terézia fellépéséig alapvetően egy démonizáló nyelvi retorika jellemzett.22

3. Rudolf trónörökös  tragédiája

A korszakban ábrázolt történelmi női hős, uralkodóné, vagy jelenleg is élő női közszereplő viszonya gyermekéhez, valamint nevelésének eredménye – milyen módon sikerült őt szintén ideális honleánnyá vagy hazafivá nevelnie – nagy szerepet játszott abban, hogy miként ítélték meg, értékelték egészében őt. Jórészt az anyákon kérték számon a közerkölcsöt, s ezen keresztül az ország stabilitását, jövőjét is. Úgy vélték, rajtuk múlik a jövendő hazafiak jelleme, az önérdekeknek a közérdek mögé szorítása, s a készségek kifejlesztése, melyekkel gyermekeik elhivatottan, aktívan válnak majd maguk is azon folyamatok alakítóivá, melyek jobbá, élhetőbbé tehetik a világot nemzetük, vagy akár az egész emberiség számára. Az anyaság e közvetítői szerepköre egyrészt azon alapul, hogy az utód világra hozása és felnevelése kapcsot teremt a jelen és a jövő közt, másrészt keretezi és befolyásolja a gyermeknek a világ, a környezet eseményeihez való viszonyulását, az első években maga alapozza meg, alakítja ki a felelősségtudatot és a társadalmi érzékenységet. Az anya ezzel nem csupán szülői, hanem honleányi kötelességét is teljesíti.23 A felelősség, mely révén az anya ideális közvetítővé vagy bűnbakká válhat, megmutatkozott a társadalom minden szintjén. Minél magasabban helyezkedett el egy adott személy a társadalmi hierarchiában, annál nagyobb politikai súlya volt annak, hogy miként áll helyt anyaként.

Rudolf trónörökös megítélése, s rajta keresztül Sisi megítélése – több szempontból is ellentmondásos lehetne, ha a korabeli normákat, elvárásokat vesszük figyelembe, ám a magyarok szemszögéből egyértelmű, hogy miért egy pozitív kép bontakozik ki az írott források tükrében. Rudolf alakjába is belelátták a magyar hazafi ideális megtestesítőjét, amelynek hátterében az állt, hogy valóban szimpatizált a magyarokkal, számos gesztusa, kezdeményezése és tevékenysége árulkodik arról, hogy számára egyaránt fontos volt a magyarok jogainak és a magyar kultúrának a képviselete.24 A már emlegetett Jókai Mórral közösen hozták létre az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képben sorozatot, ami páratlan visszhangra és népszerűségre tett szert.25

Rudolf tehát, mint a magyar ügyek pártolója, egyben bizonyíték is volt arra, hogy Sisi elkötelezett a magyar nemzet iránt, hiszen az ő nevelését, hatását látták ebben. Ezzel szemben a négy fal között komoly volt a feszültség Rudolf és szülei között: életviteléből adódóan ugyanis számos ponton megsértette az íratlan erkölcsi normákat. A korszakban ugyan a férfiakkal sokkal elnézőbbek voltak a rendezetlen magánélet tekintetében, mint a nőkkel szemben, Rudolf számtalan szerelmi kalandja mégis sok fejtörést okozott az osztrák udvarban a propagandáért felelős személyeknek is.

Jól érzékelhető a különbség aközött, ahogy az osztrák udvari körök és a magyar nemesi-értelmiségi körök értelmezték a trónörökös zavarba ejtően sok hódítását, s hódításának módjait. A magyar irodalmi hagyományban volt egy olyan, korabeli jelenség, hogy a szerelmi kalandokat férfierényként, férfiúi virtusként fogták fel a szerzők, leginkább azokban az esetekben, amikor a néhai uralkodó egyes családtagjairól volt szó. Ez az úgynevezett Szép Ilonka-jelenség, ahol a művekben az a tényező, hogy álruhás királyok, királyfik csábítanak el fiatal, érintetlen lányokat, nem válik a gazemberség bizonyítékává. Ehelyett úgy értelmezhető, ami egyrészt az uralkodó romantikus alkatáról, másrészt férfiasságáról árulkodik, vagyis arról, hogy képes az utódnemzésre.26  Rudolf királyfi afférjairól a magyar sajtóban azonban az osztrák cenzúra miatt csak nagyon speciális keretek között lehetett hírt adni: Mikszáth Kálmán Csipkeország című tárcáját a Szegedi Napló hozta le, amelyben Mikszáth mesei keretek közé ágyazta az afférokat és játékosan még meg is dorgálta a királyfit.27

Egészen más a helyzet azonban általánosan a gyereksajtóban, illetve a Horthy-korszak irodalmában. A magyar szerzők az ilyen típusú kihágásokhoz hasonlóképpen állnak hozzá, mint a 19. századi osztrák udvar. Ezért aztán az olyan témák, mint a szerelmi kalandok, Ferenc József hűtlensége, illetve Sisi és az uralkodó viszonyának megromlása vagy az Andrássy és Sisi közötti esetleges intim viszony kérdése tabunak számítanak. Az ideális kép megőrzésének érdekében az ifjúsági regény világának valósága szerint Sisi és az uralkodó kapcsolata a végsőkig törékeny ugyan, de gyengéd érzelmeken alapuló, támogató szeretet-kapcsolat.

Amellett, hogy a Horthy-korabeli ifjúsági művek és gyermekeknek szóló művek – erősen hangsúlyozzák, hogy fontos a fiatal nők számára a tisztaság megőrzése a házasságig, alapvetően hallgatnak minden olyan nemi identitással kapcsolatos kérdésről, ami a testiség megélését érinti.28 Ugyanez vonatkozik az ehhez köthető történeti tudásra, mely ezzel szemben az egyes közszereplők esetében az ilyen jellegű, közismert anekdotákban és a ponyvahagyományban is egyértelműen jelen van.

Rudolf halálának módját a szerző konkretizálja, míg botrányairól hallgat. Vetsera Mária szeretői szerepe ezen a ponton is elég plasztikusan van jelen a történetben, hiszen kettős öngyilkosság történt. Az öngyilkosság kapcsán a gyerekirodalomban, ifjúsági irodalomban egyfajta egységes elhallgatást feltételezhetnék vagy legalábbis egyfajta eufemizmust, illetve szigorú értékítéletet, ehelyett azonban az elemzett mű esetében tényszerű közléssel, valamint a mély, vallásos-erkölcsi dilemma mellett empátiával és részvéttel találkozunk.29   A Magyar Gyermekbarát családi lapjában például rövid cikk jelenik meg Nyáry Pál öngyilkosságáról, valamint Széchenyi kapcsán és Rudolf trónörökös kapcsán sem tapasztalható az elhallgatás.30 Bár minden öngyilkosság kapcsán a szerző jelzi, hogy ez az életpálya méltatlan lezárása, de ezzel együtt érzékelteti azt is, hogy ennek ellenére az adott személynek helye van a Nemzeti Pantheonban.31  Az öngyilkosság kapcsán Dániel Anna narratívájában is megjelenik a katolikus tanítás nézőpontja, amely súlyosbítja a mélyen vallásos anya veszteségét, azonban az ifjúsági regény írója elsősorban részvétet és együttérzést fejez ki, amelyen keresztül a társadalmi érzékenyítés igénye nyilvánul meg.

Dánielné Erzsébet lelkiállapotát Zsófia halála kapcsán egy irodalmi regényhőshöz hasonlítja, úgy Rudolf elvesztése kapcsán egy mitológiai nőalakot von be az értelmezésbe. Niobé veszteségének32 megidézésében már érzékelhetjük, hogy ezen párhuzamban Ankerschmidt lovag esetével ellentétben az érintettre gyakorolt hatásból nincs azonos kiút, a gyászfeldolgozás egykor kitaposott ösvénye már nem egy járható út.

– Rudolf öngyilkos lett, – vág közbe a királyné. Nem kérdés ez a mondat, hanem határozott állítás.

Igenis, Felség. Megölte magát. Vetsera Mary bárónővel együtt mentek a halálba. […]

Erzsébet egy pár pillanatig szívére szorított kézzel áll helyén.

És Ferenczy Idának is Niobéra kell gondolnia, csakhogy Erzsébetnek nem adta meg a kegyet az istenek irgalma, hogy márvánnyá változhasson. Éreznie, szenvednie, élnie kell, azokért, kik sajátmagánál sokkal drágábbak neki: férjéért, életben maradt gyermekeiért.

A fehér márványszobor még mindég ott áll egyenesen, mereven, szívére szorított zzel. Szeme a távolba néz, mintha keresne valakit, aki elment, kivel a végtelenség birodalmában sem találkozhatik többé soha.”

A regény koncepciója szerint Sisi olyan tartósan rossz egészségi állapotba kerül, hogy az őt féltő Ferenc József unszolására kezd bele a külföldi utazásokba, hosszas külföldi tartózkodásokba. Egészségügyi problémáit szintén nem hallgatja el ez a regény, pszichés zavarai, étkezési problémái, az udvartól való tartós távolmaradása azonban egyaránt Rudolf elvesztésével kapcsolódnak itt össze. Az életrajzi események ilyesfajta módosítása is azt szolgálja, hogy Erzsébet tökéletes anyaként tűnhessen fel a történetben, hiszen Sisi már jóval korábban – Rudolf életében is – hosszú időszakokra távol maradt az udvartól és ekképp gyerekeitől is. Ennek közlése felvetné a csonka család dilemmáját, valamint annak kérdését, hogy Sisi mennyiben hagyta magára gyermekeit.33  Másfelől pedig a királyné összeomlásának ábrázolásmódjában van még egy mentalitástörténeti érdekesség: amellett, hogy részben magát az Erzsébet-kultuszt erősíti, részben mégis a nőkről alkotott korabeli konzervatív felfogást tükrözi vissza: annak bemutatása, hogy a királyné számára milyen erőfeszítés, megpróbáltatás minden egyes olyan alkalom, amikor Rudolf halála után újra nyilvánosság elé kell lépnie, tulajdonképpen annak bizonyítéka, hogy a nő természeténél fogva nem alkalmas egy életen át tartó közéleti szerepre.

Annak megítélésében, hogy Sisi milyen anya volt a gyakorlatban, pontosabban, milyen anya szeretett volna lenni, két felfogást kellene ütköztetni: az ugyanis, hogy anyaként hogyan kell helyt állni a hétköznapokban, a gyakorlatban, egy nagypolgári-értelmiségi családban, egészen mást jelent, mint az, hogy egy uralkodói udvarban hogy lehet betölteni ezt a funkciót. Mivel az irodalmi példák sokszor az utóbbi körből állítanak mintát az előbbi elé, az értelmiségi körökben a saját anyakép ideájuknak megfelelően idealizálták Erzsébet királynét, mint anyát, miközben Erzsébet törekvései arra engedhetnek minket következtetni, hogy őhozzá is közelebb állt a nagypolgári gondolkodásmód ebben a tekintetben. Egy példát említsünk csak: a polgári-értelmiségi modellnek megfelelő idea szerint34 maga akarta szoptatni gyermekeit, ezzel az elhatározással pedig eggyel nőtt az anyósával való konfliktusainak száma, aki végül meggátolta ebben. Egy izgalmas kérdés lehet társadalomtörténeti szempontból az, hogy Sisinek milyen küzdelmei voltak erre vonatkozólag az udvarral a sajátos elképzeléseivel kapcsolatban. Mindeközben pedig a szoptatás propagálása kapcsán a korszak irodalmi műveiben hangsúlyos szerepet kapott az az anekdota, hogy Jagelló Izabella maga szoptatta gyermekét.35 Az anekdota népszerűsége révén azonban szintén megjelent az a 19–20. századi mentalitástörténeti dilemma, ami a női közéleti szereplehetőségek körül forog. Hiszen rendkívüli okokból kifolyólag Izabella nyilvánosság előtt szoptat, amely kivétel nélkül minden irodalmi interpretációban komoly lelki megpróbáltatásokat jelent számára, akárcsak Sisi számára az, hogy múlhatatlan gyászát Rudolf halála után nyilvánosság előtt fejezze ki. Másfelől azonban ez a gyász csak még inkább szerethetővé tette őt, és erősítette kultuszát, szemben Ferenc Józseffel, akinek kritikaként fel is rótták, hogy a fia halálát illetően gyakorlatilag érzéketlen maradt a nyilvánosság előtt.

1      A tanulmány létrejöttét az EJKK-NKE 2021-es ösztöndíj tette lehetővé.

2      „A száműzetésből hazatért magyarok között ott van a 35 esztendős Andrássy Gyula gróf. Kilenc év előtt akasztófára szegezték fényképét. Igy tettek mindazokkal, kik el tudtak menekülni a halálos itélet elől.

Erzsébet kérő szava megnyitotta Andrássy Gyula előtt otthona kapuját. Visszatérhetett száműzetéséből. Hazajött többi társaival együtt. Andrássy egyelőre tiszadobi uradalmán, nagy viszszavonultságban él. Így kellett élni minden száműzöttnek, politikai fogolynak, ki kegyelmet kapott. Andrássy Gyula egyelőre csak néz, lát és figyel. De eljön az idő, mikor egyike lesz a hatalmas, dicső munkásoknak, kik hidat vernek a szédítő rianás felett, mely a nemzetet és uralkodóját elválasztja egymástól.” Dániel Anna, Erzsébet királyné: fiatal leányok számára, Budapest, Dante, 1938. https://mek.oszk.hu/09000/09025/# (A későbbiekben ebből a kiadásból idézek.)

3      Kalmár Endre, Emlékkoszorú dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József ő császári s apostoli királyi fölsége és fölséges neje Erzsébet legkegyelmesebb asszonyunk koronázási ünnepélyére a kegyes tanitó rendtől, Pest, Emich, 1867. Ney Ferenc, Hódolati emlék első Ferenc József és Erzsébet ő fölségök Magyarország királyává és királynéjává koronáztatásának Budapesten az 1867-ki év Szent Iván havának 8-dik napján végbement dicső ünnepére, Pest, Emich, 1867.

4      A koronázás örömünnepe, szerk. Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága, Budapest, Pesti Lloyd Nyomda, 1867.

5     Vér Eszter Virág, Erzsébet: mítosz és valóság a magyarok királynéképében = A múlt feltárása – előítéletek nélkül: tanulmányok, szerk. Gergely Jenő – Horváth Ildikó – Strausz Péter, Budapest, ELTE-BTK, 2006, 121–138.

6     Szilágyi Márton, Irodalomtörténet és társadalomtörténet = Bevezetés a társadalomtörténetbe: Hagyományok, irányzatok, módszerek, szerk. Bódy Zsombor, Ö. Kovács József, Budapest, Osiris, 2006, 567–580, 570–571. Szilágyi Márton, A költő, mint társadalmi jelenség = Csokonai Vitéz Mihály pályafutásának mikrotörténeti dimenziói, Budapest, Ráció, 2014 (Ligatura 4.).

7     Példa: „A messze bajor földön van egy kastély. A virág szebben nyílik, a madár édesebben dalol ott, mint az egész országban.” Sebők Zsigmond, Erzsébet királyné, Budapest, Singer&Wolfner, 1914.

8     Vér Eszter Virág, Erzsébet mítosz = Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei

krében 1898–1914 között, Budapest Negyed, 14. évf., 2006/2.

9      Barlay Ö. Szabolcs, Romon virág: Fejezetek a Mohács utáni reneszánszról, Gondolat, Budapest, 1986. Jókai    Mór: Fráter  György I-II. = Jókai  Mór Összes művei, Budapest, Akadémiai, 1972 (Regények 60). Kemény Zsigmond: Zord Idő, Budapest, Szépirodalmi, 1968. Szathmáry Károly, Izabella, történeti beszély, I.II., Pest, Ráth Mór Nyomdája,

  1. 1859. Veress Endre, Izabella királyné 1519-1559, Budapest, Athenaeum, 1901 (Magyar Történeti Életrajzok).

10  „Az özvegy királyné beszédét a történetírói hagyomány őrizte meg, több változatban ismerjük. Nincs nyoma annak, hogy lejegyezték volna, egyik történetíró sem jelöli meg forrását, ami egyaránt lehetett a korona átadását megörökítő irat vagy szájhagyomány, de az is elképzelhető, hogy Izabella beszéde csupán az említett történetírók narrációjában létezett és létezik. Bethlen narratívája azonban túlmutat azon, hogy egy történeti pillanatot, egy ünnepélyesnek szánt aktust rögzítsen. A Szapolyai-dinasztia nagy bukását – a korona elvesztését – az özvegy királyné beszéde emeli az egyéni, a dinasztikus tragédia szintjéről a közösség szintjére. A beszédbe foglalt jóslat már nem a dinasztia, hanem a nemzet veszteségét hangsúlyozza. Bethlen anélkül, hogy politikai manifesztumot fogalmazna, érzékelteti a Szapolyaiés a Habsburg-dinasztia nemzethez fűződő eltérő viszonyát.” Várkonyi Gábor, A nők világa = Ünnepek és hétköznapok: Művelődés és mentalitás a törökkori Magyarországon, Budapest, General Press, 2009, 103–124.

11  Szajbély Mihály, A nemzeti narratíva szerepe a magyar irodalmi kánon alakulásában Világos után,   Budapest, Universitas, 2005. Várkonyi Gábor Deák Farkas Wesselényi Annával kapcsolatos munkájának elemzésekor felveti a lehetőséget, hogy a korban a kora újkori történelemformáló nőalakokkal foglalkozó művek a 19. századi elvárásokat és álláspontokat vetítik a  múltra. Deák  Farkas, Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné 1584–1649 életrajza és levelezése, Budapest, Franklin, 1875.; Várkonyi G, i. m., 111–112.

12  A honleány a nemzet érdekeit, a nemzet ügyét szolgálja, tartja szem előtt, elsősorban a nemzet és haza szeretetére neveli gyermekét, a nemzet ügyének képviseletére buzdítja férjét, valamint lehetőségeihez mérten támogatja – például jótékonykodás által – a nemzet ügyét. Rendkívüli helyzetekben pedig különböző közéleti – hagyományosan férfi – szerepeket lát el.) A kulturális emlékezetben a honleányi feladatkör a reformkorban válik jelentőssé és jól körvonalazhatóvá. E szerepkör propagálása a kiegyezés után egy időre háttérbe szorul, majd a Horthy-korszakban  válik újra kiemelt jelentőségűvé. Jablonczay Tímea, A nem nemzeti kisajátítása Szentmihályiné Szabó Mária Zrínyi Ilona című regényében, Irodalomtörténet, 42./ 92. évf., 2011/4, 490–451.

13  „A  királyné-kultusz kialakulásának döntő  mozzanata 1866 nyarára tehető, ekkor az uralkodó és a magyar megegyezést kereső politikai elit szándékai és reményei Erzsébet személyében kapcsolódtak össze. Ferenc József a vesztes königgrätzi csata után feleségét Budára küldi, az udvar menekülésének előkészítésére, illetve a magyarok „lovagiasságára” számítva jelenléte talán megakadályozhatja az esetleges lázongást. A magyarok felismerve e szerepüket, a későbbiekben ezt a kultusz szempontjából fontos mozzanatot Mária Terézia pozsonyi országgyűlésen megjelent segélykérésének analógiájaként jelenítették meg, hangsúlyozva a két történelmi eseményben a magyarok azonos szerepét, a segítséget kérő királyné támogatását a lovagiasság jegyében, mely révén a birodalmat mentették meg melléállásukkal.” Vér Eszter Virág: Mítosz és valóság a magyarok királyné képében = A múlt feltárása előítéletek nélkül, szerk. Gergely Jenő, ELTE BTK, Budapest, 2006, 121–138.

14  Bozóki János, Koronázás-könyv, Pest, Heckenast, 1867. Koronázási album, IV. Károly 1916-os koronázásának története. Budapest, k. n., 1917. (Érdekes Újság különszáma)

15  Magyar családélet és  háztartás a XVI–XVII. században, kiad. Radvánszky  Béla, Budapest, Franklin, 1896, 378–379.

16  Erzsébet-kultusz. Szöveggyűjtemény. összeáll. Vér Eszter Virág, Budapesti Negyed, 14. évf., 2006/3.

17  Thomas V. Cohen, Hogyan meséljünk el egy reneszánsz gyilkosságot? = Elbeszélés, kultúra, történelem, szerk. Kisantal Tamás, Budapest, Kijárat, 2009. (Narratívák, 8.)

18  „Egy hét múlva ment végbe a temetés. Párosult abban a pompa és a gyász. Papok, énekesek messze földről; virágok a föld minden rónáiról; arany és selyem a koporsón, fáklyák és lobogó címerek; csak a könny telt ki hazulról.
Ankerschmidt katonaember volt; katonának sírni emberek előtt nem szabad.
Az ő szaván nem volt szabad megérezni annak, hogy e hang most temetésre vezényel.
Mikor a gyászmenet a sírbolt elé ért, mikor a koporsót leeresztették az üregbe, mikor a nagy kőfedelet rábocsátották az üreg nyílására, mikor az utolsó ámen elhangzott fölötte, akkor Ankerschmidt vette fel az első göröngyöt, hogy a sírdombra hajítsa.
És ez a hant az, mely nem ereszt bennünket odább. Ez a göröngy tart bennünket idekötve, mely halottunkat takarja; ez a göröngy avatja fel a földet, melyet eddig csak tapodtunk, hazánkká, melyet térdelésünk szentel. Ez a göröngy magyaráz meg mindent, aki még ezt nem értette.
E naptól fogva Ankerschmidt lovag bárhová távozott volna is a föld kerekén, visszavonta őt egy hon, egy táj, egy domb, egy hant, amit meghalt leánya sírjára hajított.” Jókai Mór, Az új földesúr, Budapest, Akadémiai, 1962.

19  A hirdetés ahhoz kötődik, hogy 1898-ban jelent meg az első kiadás.

20  Erzsébet-kultusz. Szöveggyűjtemény, összeáll. Vér Eszter Virág, Budapesti Negyed, 14. évf., 2006/3, 178.

21  Erdélyi Zoltán, Erzsébet királyné emléke. Alkalmi gyermek színjáték egy fölvonásban, Bp., Barcza János Nyomda, 1910, (Történelmi és iskolai játékok IV.).

22  Például: Egy történelmi gyilkosság margójára: Merániai Gertrúd emlékezete, 1213–2013, szerk. Majorossy Judit, Szentendre, Ferenczy Múzeum, 2014. Surányi Miklós, A nápolyi asszony, Budapest, MTA, 1924.

23  Vér Eszter Virág, … egy új köteléket fog fűzni magas családja s a nemzet között…”: Az uralkodócsalád tagjai Magyarországon (1867–1869), Aetas, 34. évf., 2019/2, 5–36.

24  Vér Eszter Virág, „Rezső királyfink”: Fejezetek Rudolf trónörökös politikai nézeteinek magyar vonatkozásairól. = Rudolf – a reményvesztett imádó. (Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastély Múzeumban, 2008. június 5. – szeptember 28.), szerk. F. Dózsa Katalin – Faludi Ildikó, Gödöllő, Gödöllői Királyi Kastély, 2008, 28–35.; Vér Eszter Virág, „... így jutott az istenek sorába Romulus.” A Rudolf-kép változásai a Monarchia magyar nyelvű sajtójában, Múlt-Kor, 13. évf., 2015/3, 86–91.

25  Szívós  Erika, Budapesti mesék, Jókai és Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, Budapesti Negyed, 15. évf., 2007/3. Gángó  Gábor, Jókai Mór és Rudolf trónörökös barátsága, Irodalomtörténet,

34/84. évf., 2003/3, 380–395.

26  Margócsy István, A király mulat. Fejedelmi csábítás a magyar romantikában, 2000, 16. évf., 2004/9. Igaz, ha egy ilyen jellegű hagyomány létét nem is, de Vörösmarty Szép Ilonka ezen hagyományba sorolható értelmezését megkérdőjelezi: Vaderna Gábor, Mátyás király szerelmes, 2000, 31. évf., 2019/3.

27  Mikszáth Kálmán, Népmese Rudolf királyfiról = Mikszáth Kálmán Összes műve, Cikkek és karcolatok, II., Budapest, Akadémiai, 190–192.

28  A korban nagy felháborodást kelt az is, hogy Veress Pálné jóvoltából az általa működtetett leányiskolában a szexuális felvilágosítás előkerül a tanórákon.

29  Az öngyilkossághoz való ezen gondolkodásmódnak már megvolt a hagyománya a 19. században is. A gyerekeknek szóló írásokban nem tapasztalható, de máshol jellemző, hogy ilyen esetekben az egyénnel szembeni empátia mellett általában megjelent a politikai vélemény, az adott rendszer bírálata is. Ebben a felelősség a tett kapcsán az egyénről jórészt áttevődik a közösségre, a bírált rendszerre: Szilágyi Márton, „sötét halálával az öngyilkolásnak.”: (Czakó Zsigmond halála) = Határpontok, Budapest, Ráció, 2007.

30  Amellett, hogy mind Széchenyi, mind Rudolf halálával kapcsolatban megjelennek a különböző összeesküvés-elméletek.

31  Érdekes, hogy egyes szélsőséges esetekben, ha a halál módja az öngyilkosság volt, az is erényként volt feltüntetve. Gondoljunk az olyan, jellemzően középkori vagy török korabeli esetekre, ahol a nők azért váltak szentekké vagy hősökké, mert inkább a halál e formáját választották a megbecstelenítés helyett.

32  Az antik mítoszt jegyző Ovidius szerint a thébai királyné 14 (korábbi változatokban eltérő számok szerepelnek) gyermekét vesztette el az istenek haragja miatt. Halálukat követően kővé dermedt, de még kőszoborként is könnyezett.

33  Drága Rudolf ! Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz, s. a. r. Vér Eszter Virág, Borodi Dániel, Budapest, Szépmíves könyvek, 2020.

34  Dr. Bókai  János, Néhány szó a gyermekápolás köréből = Magyar Nők Évkönyve, szerk. Kánya Emília, 1. évf., 1861, 20–29.

35    Ráadásul a művészettörténeti kutatások szerint a szoptatás megjelenítése épp a nők közege számára igyekezte felkelteni az érzelmi azonosulást. A témában Vizkelety Béla Izabella királyné anyai áldozata című illusztrációja 1864-ben a Családi kör által jutott el szélesebb körökhöz, az előfizetők mintegy ajándékként kapták meg a vonatkozó illusztrációt, valamint Kiss Bálint festménye nyomán 1866-ban a korszak másik kedvelt nőknek szóló szépirodalmi lapja, a Nefelejts révén jutott el az anekdota vizualizált variánsa szélesebb rétegekhez. Révész Emese, Kép, sajtó, történelem: Illusztrált sajtó Magyarországon 1850–1870 között, Budapest, Argumentum, 2015, 287–288.