Horváth Imre Olivér versei

Fotók: Jens Mattke, Som Balázs

EGY MEREVEDÉS KÖRÉ

A rádió szól, hírek:
határviták az álom
és ébredés között –
halántékod a párnán
szaggatott vonallal
festi a reggeli fény.

Felhúzom a redőnyt:
kisbolt, gyülekezet,
foltok a füstködön,
elektromos reklám-
táblák, néhány tanult
és elavult üzenet.

Mobilkordon húzódik
a teljes utcahosszon.
Elhaladók, facsonkok.
A tömbön túl torony-
daruk, statisztikák
nőnek a semmi felé.

Egy tehetetlen szem
kukucskál a betonból,
de te nyugodt maradsz,
a másik oldaladra
fordulsz, és takarásban
épül a holnapi rom.

BIRKÓZÓ GYEREKEK

Tetszik az alakod, de a súlyod
jobban – ha játékból bordáimra
ülsz, és két térdeddel közrefogva
az állam, gondosan kipréseled

belőlem a maradék levegőt,
szaggat a beszédem, intenzíven
paskolja a szívem fenekedet –
szabályosak lesznek a szerveim.

Bottal jársz majd vajon? Járókerettel?
Vagy üldögélsz csak, várva az ortopéd
sebészt? Ha protézist ültetnek beléd,
mi lesz a csípőt lakó szeretettel?

SERCEG A RÁDIÓ

Egy százforintost csúsztatunk a résbe,
beépülünk a vásárlók közé.
Egész osztályunk adóterhelése
velünk gurul: tojás, száraz rozé,
sajt, mindenféle teljes árú termék.
Mögöttünk már a kemény lelki munka,
hogy mindezekben örömünk is teljék:
büszkék vagyunk közös kis asztalunkra.

A konyhában lakályos hagymaszag van,
húsleves fő, puhulni kezd a répa.
Vízgőz fölött, ezer méter magasban
öttonnás szovjet cirkálórakéta
suhan át, valamit hallunk. Szalonnát
pirítunk, főzőcskézünk önfeledten,
nem látjuk azt a távolabbi konyhát,
a falra felcsapódó húslevest sem.

Megjelentek az Irodalmi Szemle 2022/7–8-as lapszámában.

Horváth Imre Olivér (1991, Hajdúböszörmény)

Költő.