Klazniczay Anita: Hol van? (vers)

1

Zuò zài Gāo xiān shēng zuŏ biān de nà gè xiăo jiĕ shì shéi? Gāo tàitai zài nǎr ne?
(Cuó cáj Kao hszien seng cuó pien dö ná kö hsziao s shéj? Kao thájthaj cáj nááe ne?)
Ül jelen van Kao első szül bal oldal az a kicsi nővér lenni ki? Kao feleség van hol?
Az a kisasszony, aki Kao úrtól balra ül, kicsoda? Hol van Kao né?
Ki az a kisasszony, aki Kao úr bal oldalán ül? Hol van Kao né??
Kao úr bal oldalán egy ismeretlen kisasszony ül. Hol van Kao asszony?
Ha az a fiatal hölgy, aki Kao úr bal oldalán ül, nem Kao úr felesége, akkor kicsoda?
Hol van Kao asszony?

2

zuò – ül, száll, felül, ültet, ráhelyez, megsüllyed, megdől
zài – valahol van, jelen van, rejlik valamiben, múlik valamin
gāo – magas
xiān – előző, előbbi, első, először, előrébb, előd, néhai, elhunyt
shēng – szül, születik, növekszik, fejleszt, nyers, éretlen, diák, tanonc, tudós, nagyon
zuŏ – bal, baloldal, keleti oldal, ferde, téves
biān – oldal, szél, szegély
de – jelzői partikula, a jelölőként szolgáló szerkezet és a jelzett elem között
nà – az, azon
gè – számlálószó – személyekre, általánosan olyan dolgokra, melyekhez nem társul
specifikus számlálószó
xiăo – kicsi, pici, apró
jiĕ – nővér, kisasszony
shì – 1. igen, úgy van, helyes, igaz, 2. ez, eme, 3. azonosító, besoroló igei funkciószó,
kopula, névszói állítmányt bevezető ige, 4. hangsúlyozó, fókuszjelölő szó
shéi – ki, kicsoda
tàitai – asszony, feleség
nǎr – hol? hová?
ne – mondatvégi kérdő partikula

3

Száll valahol van először diák téves szél az pici nővér kicsoda feleség hol.
Hol száll fel valahol a téves szélén előszőr a diáklány? És kinek a felesége?
Szél száll valahol. Téved ez a diáklány. A nővér először feleség.
Min múlik, hol száll fel az elhunyt tudós? Ferde szegélyként szolgáló szerkezet
olyan dolgoknak, melyekhez nem társul specifikus számláló partikula.
Apró kisasszony helyes, de kicsoda? Hol feleség, hol mondatvégi partikula.
Kao asszony semmiképpen sem lehetett az a diáklány, aki a vonaton Kao úr
baloldalán ült. Hol van Kao úr felesége?