Juhász Tibor: Behúzás X. Vörös csillagok

A bányaigazgatóságnál kezdődött. Lecserélték a közlekedési táblát, a létesítmény előtti betonplacc már nem parkoló, hanem a 16-os számú autóbusz fordulóállomása. Vörösek lettek a kifosztott épületet ölelő fák, majd megkopaszodtak. Megváltozott az egykori munkásszálló is, címernagyságú darabokban vált le a vakolat a falról.

Aztán bélyegnyi foltok lepték el a völgyet. Ágról ágra haladtak, mint a lárvák, egyre beljebb ették magukat a kolóniákban. Vörhenyes levelek hullottak a tönkrement hősugárzókra és a szekérkerekekkel barázdált földútra. Összegereblyézték a lakók, majd az első banki felszólításokkal együtt meggyújtották a kupacokat.

A változás a hűtőtornyokon és a gyárkéményeken keresztül érte el az eget. A felhőtömegek a füsttel együtt szétfoszlottak, maradványaikat októberre az ipari parkok fölé terelte a szél. A horizonton gyűltek össze az izzó fellegek, és szikrákat vetettek a völgybe. Olyanokat, mint a hullócsillagok