Csehy Zoltán születésnapi verse Tőzsér Árpádnak

Fotó: MMA

PLATONISTA DISZTICHONOK
AZ ABONYI UTCÁBÓL

Tőzsér Árpád 90. születésnapjára

Hogy szemlélte a lélek a szent, absztrakt ideákat
    még mielőtt testünk börtöne zárta be őt!
Ezt a mohóságot nem képes megregulázni
    még a legelragadóbb verszene hangzata sem!
Hogy lehet ennyi erényt romlandó húsba temetni?
    Mint a gyümölcshéj, óv minket a bölcs butaság.
Hogy bírnánk a tudás villámdörejét ki, mi élők?
    Porrá éget a nász, mint a gyönyör Szemelét.
Indulat, ész és vágy hármas konfliktusa táplál,
    romlandó test, s ez adja az életerőd!
Száll a kocsis: fogatát túlhajtja a meztelen elme,
    s agresszívvá lesz benne a harmonikus.
Nem beteges, ha a szépre s a jóra serény paripát nem
    hozza zavarba sötét társa, az ösztönösebb?
Nincs az az istálló, hol a két ló végre pihenhet?
    Kortárs méntelepek ritka tenyészlovait
nem foghatná végre fogatba az ész sterilebben?
    Kis lóversenyeink díja miért a halál?
Mért érződik a lószőrszag, vizelet vagy a citrom?
    Mért olyan orrfacsaró mégis e példabeszéd?
Mért izzad meg az ész hónalja, miért csatakos, mért
    csimbókos lobogó hajzata, hogyha röpül?
Szagtalanítani még te se tudsz, mester, metafórát!
    Pixelkockákká hullik a szent tudomány.
Erkölcsünk bonyolult ösztönképlet. Ha felírod,
    ellepi pár konstans, s benne tucatnyi az x.
Nézd a fogathajtó gyönyörű testét! Szeme villan,
    s benne a félelem is túl magabiztosan ég.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2025/10-es lapszámában

A teljes lapszám elérhető a Madách Egyesület honlapján.

Csehy Zoltán  (1973, Pozsony)

Költő, műfordító, egyetemi oktató (Comenius Egyetem).