Gyüre Lajos – Ha kéne se

                                                               „Ha kéne se tudnék mást vallani”
                                                                                         (Sziveri János)
        Ha kéne se ha falhoz állítva
        ha állna már a szégyenkalitka

        ha véresen földre leteperve
        ha újból százszor halálra verve

        Csak így csak magamnak holtra válva
        millió halálomat bejárva
        csontig rágott szólamokba zárva
        vállamra omló ködben állva

        Még mielőtt elemeimre bomlok
        kinyúlik testem a gerinc a homlok
        a szem üregében a látó két bogár
        sötét medrében túlvilág folydogál:

        tarisznyámba zab lovaimnak abrak
        sarkig kitárva minden vakablak
        Fáradt vagyok hagyjatok magamra
        minden elfogyott üres a kamra
 
        És nem érdekel a játékotok
        se a színes szólamok se a botok
        üveggolyók se fényes cirádák  
        –  élem tovább a magam világát  

        Én mindent megettem csak a spenót
        köptem-rúgtam nem ízlett fenemód             
        fontak rám ostort törtek husángot
        s Bagó későn hozta a virágot

        Lehet hogy Boka nem is akarta
        pedig már cérnával fel is varrta
        anyja azt az egyetlen gombot
        hordja a szél a homokdombot

        Csip-csip csóka vak varjúcska hova
        megy a nyúlacska: ides és tova
        csöndben kivisznek az ákácosba
        hátára vesz a Szent Mihály lova