Legelébbis a 25 éves Iródiát kö­szön­töm! Nem az in­téz­ményt, a pro­to­koll már le­zaj­lott. Ti­te­ket kö­szön­te­lek, háromszázvalahány egy­kor ma­gá­val ra­ga­dó­an lel­kes iródiás! Is­ten él­tes­sen, és lel­ke­sít­sen ti­te­ket még vagy...

Kihunyt egy újabb gyer­tya láng­ja.
Itt a Föl­dön nem lo­bog to­vább.
Fé­nye a nagy­vi­lá­got kör­be­jár­ta,
be­tölt­ve sor­sát, most ha­za­ta­lált.

Mun­kám so­rán ta­lál­koz­tam már egy-két ér­de­kes em­ber­rel. Most a ne­ve­se­ket egyvelegizálom. Ter­mé­sze­te­sen nem ily sza­po­rán kö­vet­kez­tek egy­más­után, de ti­zen­há­rom év nagy idő.

Könyvről könyvre – Iro­dal­mi gon­dok és em­lé­kek
Duba Gyu­la időn­ként – re­gé­nyek mel­lett, re­gé­nyek kö­zött – el­mé­le­ti és iro­da­lom­tör­té­ne­ti ér­de­kű kö­te­tek­kel is elő­ruk­kol. Most is en­nek...

TALLÓZÓ * Adynak az a bizonyos „irodalomtörténeti helye” jó néhányszor elmozdult az idők folyamán. Ő maga századkezdőnek tekintette költészetét, s ezt a szereptudatot verseiben számtalanszor megfogalmazta.