Mirkka Rekola versei
[Évtizedek múltán…][Vuosikymmenten kuluttua…]
Évtizedek múltán találok rá
a fiók alján egy ceruzára,
melyet még apám hegyezett ki. Stílusosan,
késsel van kifaragva.
Olyan ez a ceruza, mint a kézmozdulata
a könyv lapja fölött,
a kézírása.
Látom a kézelőt, a csuklót,
a kezet, a barna bőrt,
a behajlított, ceruzát szorító ujjakat,
s látom a ceruzát, amint félredobják.
[Milyen sokszor… ][Kuinka monta kertaa…]
Milyen sokszor mentem el mellette.
Az év már nem lehet egy hely nélküled.
Átmentem a kapun, visszajöttem,
valaki a kőfalon át
az udvarba dobott egy kerékpárt.
Nem két kerékpár: egy kerékpár.
Illatos volt a lonc, árnyékban virágzott,
a lépcsőházam ajtaja előtt.
Az összes kapu, amelyről írtam.
De a hold mindig ugyanaz,
leszámítva, hogy
ő egyszerre idő is és egyszerre hely is.
[A gyerek , aki … ][ Lapsi , joka sai … ]A gyerek, aki egy szívószálat és egy üres poharat
kapott a teraszon,
két kézzel szorította,
és kitartóan szürcsölte
a napfényt abból a pohárból.
[Az év csak akkor egy hely… ][Vuosi on paikka… ]
Az év csak akkor egy hely,
ha ki tudsz jönni belőle.
Es muß sein wohin gehen.
Egy kapu, amely nyitható innen és nyílik onnan is.
[Beragadt a lift… ][Hissi pysähtynyt… ]
Beragadt a lift valamelyik emeleten,
a csengőben lemerült az elem.
Csak fél három van mindig a faliórán,
a hangkazetta üresen forog.
Anyám, aki már elmúlt kilencven,
úgy érzi, különös térben támolyog.
„Egyszer csak áttűnnek így
más világokba az emberek” – mondja.
S én megpróbálom támogatni őt.
Csak látszat, hogy még továbbra is itt vagyunk.
[Látom anyámat… ][Minä näen äitini… ]
Látom anyámat gyerekként,
riadt arc, milyen kicsi,
ahogy úszik,
anya,
a forróság tavában, míg a vízfelszín megremeg,
rövid csapásokkal a part felé.
[Almavirágok… ][Omenankukat… ]Almavirágok almavirágok
az elmúlt ősz jön vissza:
ágakon hintázó ágak.
[Felle… ][Ylösalas… ]
Fel le
a nyári tavon
a repülő hangyának
fal állja útját a levegőben
[Virrasztani… ][Valveilla… ]
Virrasztani, mint a szúnyog,
aki engem csíp.
Ősszel a szúnyog is
egészen más,
már nem jön a lámpa közelébe.
[ Lehúzom sapkám ellenzőjét… ][ Vedän l akilipa n alas … ]Lehúzom sapkám ellenzőjét felhagyok a nézelődéssel
a gondolatok indulásra készek
ülök ebben az úthosszúságú vonatban
[Nézd, milyen magas az ősz…] [Katso kuinka syksy on korkea…]Nézd, milyen magas az ősz, s milyen alacsony a macska. A gyümölcsöskert itt, mint a félbevágott hold.
Magad szeretnéd leszakítani az almát: felemeljelek vagy inkább az ágat hajlítsam feléd?
[Ágakkal növik be a fák…] [Puut kasvavat oksat…]Ágakkal növik be a fák az ágak közeit,
sűrűsödik az erdő
és a napok évei.
Dús az erdei fenyő,
mögötte van egy másik:
többszörös számomra az arcod.
[Már nem melegek az éjszakák…] [Eivät yöt ole lämpimiä enää…]
Már nem melegek az éjszakák,
a fekete ribizli íze hideg,
a pézsmapatkány gyorsabban úszik,
a városban a fények sűrűsödnek.
Fenyőlomb lendült a tető fölött,
nem tudok szabadulni a gondolattól,
hogy valami feledésbe merült.
Keletről vonat hangja, bagoly rikoltása délről.
[Itt van…] [Se on täällä…]
Itt van,
mint a csomó a fehér kendőn,
a tél, és virágzik az én nyaramban, májusfa, berkenye.
[Utazz más városokba…] [Mene toisiin kaupunkeihin…]
Utazz más városokba, benned száll majd fel a menetrend szerinti gép, zakatol a vonat, a házak mély udvarában ülsz, az égtengerben madarak, magad felé fordítod a zuhanyrózsát, a gyerekek hadaró beszédét, az emlékezet vad bögölyét magába szívja az emberár, a mélység, végig a templom felé vezető fő útvonalon, a szabadság tere felé, kettéválik, megkerüli, s már nincs ott senki sem.
[Már kabát nélkül…] [Voi jo kulkea ilman takkia…]
Már kabát nélkül járhatunk, annyira meleg van. Az én blúzomat viseled, csak párszor volt rajtam. Ismerős szavakat mondok neked, elmondtam többször is, idegen vagyok már a saját mondatom végén. Neked az ősz a társad. És ezért van tavasz. S ezt te is elmondhatnád ugyanígy.
Polgár Anikó fordításai
* A versek forrásai: Rekola, Mirkka: Virran molemmin puolin. Runot 1954–2004. Helsinki, 2009, WSOY, illetve Rekola, Mirkka: Tuoreessa muistissa kevät. Aforistiset kokoelmat. Porvoo–Helsinki–Juva, 1998, WSOY. A jogörökösök engedélyével közölve. (Published by permission of the Heritors.)