Kassai Zsigmond: Bajtársak (regényrészlet)

Mind nagyobb számban csalja ki a verőfényes napsugár a budai hegyekbe fővárosunk dolgozóit. A természetbarátok kedves portyázóhelye a Pál-völgyi cseppkőbarlang, ahova van szerencsénk elkísérni a nyári barlangtúrák első hírnökeit, mindenekelőtt Kovács Ábel betanított munkást és Flórián Micike üzemi gépírónőt, a Weiss Manfréd-féle gyár két büszke dolgozóját. A kora nyári kirándulásra azért nyílik lehetőség, mert az üzemi titkár két másik elvtárs mellett Ábelt és Micikét választotta arra a megtisztelő feladatra, hogy a brigádot képviseljék a szombat délutáni tömeggyűlésen. A gyülekező reggel fél hatkor lesz a gyártelepen, az üzemegység kiválasztott dolgozói pedig a mai napra ideiglenesen mentesülnek a munkavégzés alól.

Amíg Micike és Ábel a cseppkőbarlang szépségeiben gyönyörködik, mi is megcsodálhatjuk az őstenger üledékéből képződött, mészkőből kialakult barlangjáratok szebbnél szebb alakzatait. A járatokat a víz vegyi hatása, sodrása alakította és díszítette. Az őstengeri kagylók teljes épségben maradtak a mészkőbe ágyazva, a mészkövön átszivárgó talajvíz viszont erősen oldja a kőzetet. Az oldott kőzet ilyen módon cseppenként lerakódva álló, valamint függő oszlopokat alkot. A Pál-völgyi cseppkőbarlangban ma még karbidlámpával világítanak, de a hároméves terv végére villanyvilágítás mellett lehet majd gyönyörködni a barlang csodáiban.

Az üzemi tájékoztatás szerint szombaton az eligazítás után a dolgozó tömegek gyalogszerrel, motorkerékpárral – ki-ki ahogy tud – a központi ünnepség felvonulásaira sorakoznak fel. A délutáni tömeggyűlésen már Bárdos elvtárs is ott lesz, hiszen az illegális mozgalomban szerzett érdemei elismeréseképpen az elmúlt hónapban őt választották a megújuló üzemi pártszervezet titkárává.
Micike és Ábel a látogatócsoport végén haladnak, és nagyjából húsz perce tartózkodnak a cseppkőbarlang csodálatos képződményei között. A szombati események alkalmával nem ilyen és ezekhez hasonló oszlopokat fognak látni, hanem egészen másmilyeneket. Sok más budapesti dolgozóval együtt abban az örömben lesz részük, hogy szabadon biztosíthatják forró szeretetükről népünk kipróbált, messzire tekintő vezetőit, mindenekelőtt a nagy Rákosi elvtársat.

A gépírónő most magasabbra emeli a karbidlámpát, hogy a sötétben kirajzolódjon egy nagyobbacska álló cseppkő víztől sikamlós, fénylő felszíne.

Ez egy fasz, állapítja meg az indokoltnál valamivel hangosabban Ábel.

Ugyan már, ne beszéljen így!

Hát akkor hogy beszéljek? Aki ilyet csinál, nem lehet rá mást mondani.

Ábel, maga is tudja, nem lehet rá haragudni, válaszol békülékenyen Micike.

Haragudni nem lehet. De attól még nagy fasz.

Az üzemi gépírónő óvatosan körbepillant, hogy felmérje, ki hallotta ezt a rövid párbeszédet. Ábel szemébe néz, elnézően sóhajt, aztán leereszti a karbidlámpát. Az álló cseppkövek helyett most az útra vetül a fény.

A fiúnak igaza van, Micike legalábbis igazat ad neki. Hogy miben van igaza, azt ebben a percben persze csak ő tudhatja. Amit mi tudunk, hogy a frivol hangvételű párbeszédet Micike elbeszélése előzte meg. Bárdos elvtárs a válás óta legkevesebb tucatszor szakította meg végleg Micikével a kapcsolatot. Ezen már kár fennakadni, Micike sem akad fenn. De jogosan akadhat fenn bárki a minap történt újabb végleges szakítás indokain.

Hogy világos legyen: Bárdos elvtárs és Ábel éppen olyan jó barátok, amennyire csak két azonos üzemben dolgozó csepeli munkás egymás barátja lehet. Ábelnek semmi oka, hogy Bárdos elvtársat olyan szóval illesse távollétében, amivel nemcsak hogy a mi nagy vezérünket, de még egy darab követ sem szabad. Azt is jó tudni, hogy Bárdos elvtárs a betanított munkást nemcsak jó kartársnak és ígéretes kádernek tartja, de ő maga is viszonozza baráti érzelmeit. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint hogy gyakran adóznak együtt két közös szenvedélyüknek, a gombfocinak és a pacalpörköltnek. Nem beszélve a különböző kártyajátékokról. És ez a szempont – ne tagadjuk el – a szombati tömeggyűlésre való kiválasztásban is szerepet játszott.
Bárdos elvtárs a jelenlegi beosztása szerint nemcsak üzemi párttitkár, hanem megmaradt betoló- és lenyomómunkásnak is, és ilyenformán pontosan tudja, hogy ki milyen mértékben helyettesíthető. Ábel, a betanított munkás például nehezen, hiszen csővégtörlőként dolgozik, és erre a feladatra műszakonként mindössze egy fő áll rendelkezésre. Megengedhetetlen viszont, hogy emiatt Ábel hátrányt szenvedjen, amikor a tömeges ünneplés euforikus örömén túl a külön szabadnap öröme is kilátásba kerül. Az önkéntesen kirendelt résztvevők listájának összeállítása közben Micike szigorú tekintetét vizsgálva Bárdos elvtárs arra is hamar rájött, hogy Ábel családi kapcsolatai nagyon meggyőzőek. A földosztást követően a csővégtörlő munkás öreg szülei immár nem kisemmizett zsellérként, hanem újgazdaként, termelőszövetkezetbe tömörülve művelhetik a zsíros, jó magyar földet. Ábel, a nehézipari munkás így kitűnően jeleníti meg a munkás-paraszt szövetség magasabb rendű értékeit.

Nem lehet rá haragudni, ismétli meg Micike.

De hát akkor is fasz, ismétli Ábel, és cinkosan Micikére pillant. A látogatócsoport végén többen riadtan néznek körbe, a sötétben pisszent valaki. Most már nem tudják visszafojtani a nevetést.
Micike szerint egyébként Ilona csoportvezetőre sem lehet haragudni. Még akkor sem, ha néha úgyszólván kellemetlenkedik. Ugyan mi kifogásolható van egy öregedő férfi pajkosságában? Néha a lányok seggére csap az üzemben. Na és? A népgazdasági mutatókhoz ennek aztán tényleg semmi köze, hiába akarná idekeverni bárki.

Hogy rövidre fogjuk: Micike az imént arról számolt be üzembéli jó barátjának, Ábelnek, hogy Bárdos elvtárssal, akivel válás ide vagy oda, gyakran töltik együtt a szabadidőt, egyik este átugrottak az öreg Ilonához egy apróság miatt. A pirospozsgás csoportvezető, ki tudja, miért, még mindig az anyjával lakik Kispesten. Ez a sanda tekintetű öregasszony, Ica néni a rövidre tervezett látogatás ellenére addig marasztalta őket, míg a kerti asztalkára került a szóda, a vörösboros demizson meg a somogyi pálinka. És zsíros kenyér is került valahonnan, sőt, hogy egészen pontosak legyünk, nem is valahonnan, hanem valahová került. Egy közepes méretű alumínium tálcán, bele az egyik karosszékbe. Ilona csoportvezető és Mihály addig folytatták a beszélgetést arról az apróságról, hogy végül is le kellett ülni. Akkor történt az első baj. Micike ugyanis észrevette a tálcát a karosszékben, és felkiáltott, hogy jaj, Mihály, oda ne ülj le. Bárdos elvtárs viszont ezt elengedte a füle mellett, és csak azért is leült. Hogy neki miért akarja megmondani a Micike, hogy hova ne üljön le?

Aztán észrevette, hogy mi történt, és már inkább az volt a baj, hogy miért volt ott az a tálca a karosszékben. Biztos szándékosan tette oda valaki. Az öregasszony, aki csak első látásra tűnt sandának, ekkor már pukkadozott a nevetéstől. Letette a gombolyagot a kötőtűkkel együtt, és kerített egy tiszta nadrágot Mihálynak. Mégse abban a zsíros fenekűben kelljen hazamenni. Bárdos elvtárs aztán hátrament a sufni mögé átöltözni, Ilona csoportvezető meg töltött még egy pohár bort, egy utolsót. Bárdos elvtárs, amikor visszajött, belekortyolt a borba, és azzal a mozdulattal elégedetten le is ült. Ugyanabba a karosszékbe, ugyanúgy rá a tálcára és a kilapított kenyérszeletekre.
Hát, most mondják meg, lehet az ilyenre haragudni?

Épp úgy nem lehet, ahogy népünk tartóoszlopaira, Rákosi, Révai és Farkas elvtársakra sem lehet. Vagy mondjuk, egy darab kőre.

Fontos még megemlíteni, hogy Bárdos elvtárs idén tölti be a harminc esztendőt. Micsoda játéka a véletlennek, mondhatnánk, hogy éppen most, harmincesztendős szakadás után egyesülnek újra a munkásság pártjai. Megalakul a Magyar Dolgozók Pártja, és ez minden bizonnyal megsokszorozza a két munkáspárt erejét. Bárdos elvtárs is ilyen megsokszorozott erővel ordította bele a kispesti éjszakába, hogy Micike nyilvánvalóan szándékosan hagyta ott másodszor is a karosszékben azt a tálcát. Aki pedig ilyen aljasságra képes, azzal ő semmiféle közösséget nem tud vállalni a továbbiakban. Őt, Bárdos Mihályt nem lehet ilyen rútul megtréfálni. Botrány, árulás, összeesküvés. És azon sem lenne meglepve, tette hozzá, ha kiderülne, hogy Ilona csoportvezető kedves mamája és Micike együtt eszelték volna ki ezt az ő lejáratására. Így történt hát, hogy az újdonsült üzemi titkár sokadszor és immár utoljára, de feltétlenül véglegesen megszabadult a volt feleségétől.
Ami viszont a titkári megbízatást illeti: a körzeti és üzemi pártvezetőségek főhibája általában, hogy a vezetőségi tagoknak csak kisebbik része kapcsolódik be a termelőmunkába. Ehhez a kisebbik részhez tartozik maga Bárdos elvtárs is. Keményen dolgozik, és talán ezért van, hogy akkora népszerűségnek örvend az üzemegységben. A pártvezetőségek másik hibája, hogy a tagok politikai színvonala még ma sem mindig kielégítő. Sokan közülük például nem eléggé önállóak, és a kapott irányvonalat sem mindig tudják helyesen alkalmazni. Bárdos Mihály ebben a tekintetben szintén a kivételek közé tartozik. Ideológiailag jól képzett, a földalatti mozgalomban edzett erős idegei alkalmassá teszik a konspiratív munkára. Jó szervező. Kitűnően működik együtt az üzemi propagandistákkal, ugyanakkor kielégítő kapcsolatot ápol a Weiss Manfréd-féle gyár területén dolgozó értelmiségiekkel. Bárdos elvtárs maga a megtestesült nyugalom. Szilárd, komoly és kiegyensúlyozott jelleme legendás üzemi körökben.

Szóval ne tévesszen meg senkit a fenti anekdotikus részlet. Nem állítjuk, hogy Micike hazudott vagy csak kieszelte a történetet, de amit mondott, végül is nehezen ellenőrizhető. Ha netán mindebből azt a következtetést vonjuk le, hogy Bárdos elvtárs ideggyenge, akkor messzire kerülnénk az igazságtól. Az igazság ugyanis sohasem az egyes ember benyomásai és értékítéletei mentén fogalmazódik meg. Igazság az, ami a nép érdekeinek megfelel. A nép érdekei pedig azt kívánják, hogy Bárdos elvtársat erős, hazafias, szorgalmasan dolgozó, s mi több, kiegyensúlyozott, derűs férfiként lássuk.
Aki járt már a Pál-völgyi cseppkőbarlangban, meggyőződhetett arról, hogy ez a hatalmas földbéli üreg micsoda gazdagságát kínálja a látnivalóknak. Egyes cseppkövek állatokra emlékeztetnek, például elefántra és krokodilra, de vannak képződmények, amelyekben a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobbjaira ismerhetünk rá. Az ilyen képződményeket álló cseppköveknek, azaz sztalagmitoknak nevezzük. A barlang legérdekesebb látványosságai azonban mégis a változatos, csillogó kalcitkristályok és kagylólenyomatok. A kijárathoz közeledve a nagy-budapesti dolgozó jól láthatja a felszínről beszüremkedő fényt. Alig néhány évvel korábban, amikor a bitang úri rend aljasul felforgatta a világ népeinek békéjét, ezt a csodálatos természeti képződményt is légvédelmi óvóhelyként kellett használatba venni. Letörött cseppkövek, a világításhoz használt eszközök maradványai, az itt-ott bekormozott barlangfalak még mindig őrzik a régi világ szégyenletes emlékét, amit most Micikével és Ábellel együtt magunk mögött hagyunk. És amiképpen a látogatócsoport tagjaival együtt hamarosan ők is kiléphetnek a nappali világosságra, úgy teszi majd meg félmillió dolgozó másnap az első öles lépteket egyesítő kongresszusunk napján a mi nagy fényes jövőnk felé.