Spät Eszter: Jezidi szájhagyomány: egy jezidi mítosz Feqir Hádzsi előadásában
(mítosz- és himnuszszöveg kommentárral)
2014 augusztusában egyik napról a másikra egy addig szinte teljesen ismeretlen kicsinyke közel- keleti vallási közösség került a nemzetközi figyelem középpontjába, az észak-iraki jezidik. Mióta az Iszlám Állam lerohanta a jezidik lakta Szindzsár vidékét a szír–iraki határ közelében, és lemészárolták a lakosság egy részét, a nemzetközi média rendszeresen tudósít a túlélők szenvedéseiről, a kurdisztáni menekülttáborokról és a rabszolgaságba hurcolt jezidi lányokról. Azonban arról, hogy kik is a jezidik valójában, igen keveset hallhattunk, legfeljebb annyit, hogy a jezidiket az Iszlám Állam szélsőséges ideológiájának követői „kafirnak”, vagyis hitetlennek, pogánynak tartják, és ezért üldözik. A keresztényekkel szemben, akik elvileg védett státuszt élveznek, amennyiben megfizetik a dzsizját, vagyis a nem muzulmán „könyv népei” számára megállapított különadót, a jezidik csak a betérés vagy a halál (nők és gyermekek esetében a rabszolgaság) között választhatnak. Bár az Iszlám Állam kegyetlensége szinte példa nélküli és sokkolta a közvéleményt, a hitetlenség vádja a jezidikkel szemben nem újkeletű a Közel-Keleten. Sok, az Iszlám Állam ideológiáját és tetteit egyébként elutasító elutasító muzulmán, sőt keresztény szerint is a „jezidiknek nincs vallása”, illetve a „jezidik nem Istent imádják”. Ezek a vádak természetesen nem a valóságon alapszanak. A jezidiknek is van vallásuk, hiszen ez a vallás különbözteti meg őket a szintén kurdul beszélő muzulmán kurdoktól. Szent könyveik, írásos szent szövegeik azonban nincsenek, így az iszlám jog szerint nem számítanak a „könyv népének”, hiszen ebbe a kategóriába a Korán szavai szerint csak a kinyilatkoztatott szent könyvekkel rendelkező vallások tartoznak. A írott könyvek hiánya azonban messze nem jelenti, hogy a jezidik ne ismernék az Isten mint minden létezés eredetének fogalmát, vagy ne rendelkeznének szent szövegekkel. Ezeket a szent szövegeket azonban a jezidik nem írott formában őrizték és adták tovább évszázadokon keresztül (sőt, a jezidi vallási hagyomány kifejezetten tiltotta ezek feljegyzését), hanem szóbeli hagyomány formájában. A szövegek memorizálása és továbbörökítése különböző „papi kasztokba” született vallási szakértők feladata volt.
A jezidi szóbeli hagyomány általánosságban két „irodalmi zsánert” különböztet meg: a mítoszt (szó szerint mesét, csirokot), illetve a himnuszt (qewl). Míg az előbbit prózában, kötetlen formában adták tovább, addig a himnuszokat (elvileg legalábbis) szó szerint memorizálták. (A valóságban a különböző régiókban, különböző előadóktól gyűjtött himnuszok jelentős eltéréseket mutatnak.) Napjainkban sok jezidi úgy véli, hogy a himnuszok sokkal régebbiek és „autentikusabbak”, mint a prózai csirokok. Ez alighanem összefügg azzal, hogy a muzulmánok komoly vallási jelentőséget tulajdonítanak szent szövegük, a Korán szó szerinti memorizálásának (még akkor is, ha nem értik az arab szöveget). A valóságban a himnuszok gyakran a mítoszokra épülnek, és azok ismerete nélkül nem lehetne értelmezni őket. A himnuszok nyelvezete az iszlám egyértelmű hatását mutatja, míg a mítoszok számos iszlám előtti elemet őriznek. Az is tény, hogy a közvélekedéssel ellentétben a két műfaj nem mindig különül el élesen, a próza és a himnusz gyakran keveredik egyetlen előadáson belül. Jó példa erre Shehid bin Dzsár (a Korsó Tanúja) története, vagyis a jezidik eredetmítosza Faqir Hádzsi elbeszélésében, aki hol csirokként hol qewlként utalt az elbeszélésre. A jezidi nép keletkezésmítosza egyszersmind kitűnő példája a jezidi vallást és mitológiát jellemző kulturális szinkretizmusnak is. Számos kulturális szubsztrátum elemeit vegyíti magában: iszlám eredetű motívumok ugyanúgy kimutathatóak benne, mint a judaizmus, kereszténység, gnoszticizmus és természetesen az ősi nyugati iráni hitvilág elemei. Ugyanakkor Feqir Hádzsi elbeszélésében már megjelenik a modern, iraki és kurd történelmi öntudat hatása is (a jezidik, mint akik azonosak az asszírokkal, babilóniaiakkal és az ókori mezopotámiai civilizáció más népeivel.)
Feqir Hádzsi a jezidi szóbeli hagyomány talán legkiemelkedőbb élő szakértője. Sokak szerint senki sem ismer annyi himnuszt és mítoszt, mint Feqir Hádzsi, aki még a hagyományos módon, apjától és más idősebb vallási szakértőktől tanulta, amit tud. Sok jezidi értelmiségi, aki könyvet, cikket írt a jezidi vallásról, tőle szerezte az anyag jelentős részét. A most kilencvenéves Feqir Hádzsi, aki Baadrában nőtt fel, a jezidi hercegek hagyományos székhelyén, csak egy évet járt iskolába. Ahogy elmondta, utána az iskola bezárt, mivel a szülők nem küldték oda tovább a gyerekeiket. Az akkori szegény időkben nem volt pénzük cipőre és füzetre – és alighanem idegenkedtek az addig tiltott betűvetéstől, és főleg attól, hogy egy idegen külső erő, az állam kezébe engedjék át gyermekeik nevelését. Az oktatás Baadréban, akárcsak más falvakban, évtizedek múltán indult újra. Feqir Hádzsi maga igen fontos és magas rangú családból származik. Ebből a (kiterjedt) családból kerülnek ki a lalisi szent völgyben található Központi Szentély (Parestgeh) szentélyőrei. A szentélyőr, aki családjával együtt a szent völgyben lakik, nemcsak a szentély rendbentartásáért, a zarándokok (és adományaik) fogadásáért felelős, hanem számos fontos szertartást is ő vezet. Feqir Hádzsi szintén éveken át töltötte be ezt a pozíciót. A Feqir jelző a neve előtt arra utal, hogy a különleges vallási tiszteletnek örvendő jezidi aszkéták közé tartozik. Valaha feltételezhetőleg bármely jezidiből válhatott feqir, vagyis aszketikus életet élő szent ember, ám idővel, akárcsak a többi vallási rang, a feqirok rangja is örökletessé vált. Csak bizonyos feqir családok leszármazottai lehetnek feqirok, mármint ha vállalják a pozícióval járó lemondásokat és bizonyosságot tesznek spirituális elkötelezettségükről.
Feqir Hádzsi előadásmódja, a staccato megfogalmazás, a linearitás hiánya és az ismétlődő formulák is mind jellemzőek a szóbeli hagyományra. A szöveg némi előzetes magyarázatra szorul, mivel az orális hagyományokra jellemző módon az elbeszélés módja feltételezi, hogy a hallgatóság ismeri a jezidi mitológiát és nem először hallja Shehid bin Dzsár mítoszát, így egy kívülálló számára a történet nem mindig követhető könnyen. A jezidi mitológia szerint a teremtés kezdetén Isten, aki az Ős Gyöngyben rejtőzött (és egyszersmind magában rejtette az Ős Gyöngyöt), megmozdult, és a Gyöngy darabokra robbant. Ezekből a darabokból jött létre a Föld és a fölé boruló égbolt(ok). Majd Isten saját esszenciájából (szur, a szó eredeti jelentése szúfi szövegekben: isteni misztérium) vagy fényéből (nur) létrehozta a Hét Fő Angyalt, a Heptádot. A világ teremtése után Isten a Heptádra bízta a világ irányítását. Az ember teremtése már az Angyalok műve, bár Isten parancsára. Elkészítették Ádám testét a négy elemből (föld, víz, levegő, tűz), ám az élettelenül hevert. Egyetlen módja volt csak annak, hogy életre keltsék: ha saját isteni esszenciájukat, a szurt, másképp az isteni misztériumot kölcsönadják Ádámnak. Végül sikerült meggyőzni Angyal Sejk Szint (másképp Angyal Sejk Hassant, a Heptád egyikét), hogy adjon saját isteni esszenciájából, a szurból Ádámnak. Angyal Sejk Szin ezt csak azzal a feltétellel vállalta, hogy Ádám a Paradicsomban lakhat, és hordhatja a khirqét, avagy a jezidi aszkéták, a feqirok szent ingét. A khirqe a spirituális tudás, avagy gnózis szimbóluma, amiről a jezidi himnuszok azt mondják, hogy eredetileg Isten viselte, majd az égből szállt alá, akárcsak maguk a himnuszok, egyfajta isteni revelációként. Isten és az angyalok beleegyeztek ebbe a tervbe, és Angyal Sejk Szin, vagyis inkább az esszenciája beköltözött Ádám homlokába, aki így hasonlatossá vált a jezidi angyalokhoz. Száz év után azonban Isten megparancsolta a Páva Angyalnak (a Heptád vezetőjének), hogy hozza ki Ádámot a Paradicsomból, mivel a Paradicsomban nincs prokreáció, avagy szexualitás, és így, Isten terveivel ellentétben, Ádám gyermekei nem népesíthetik be a Földet. A Páva Angyal (akit sokan alighanem emiatt azonosítanak az ábrahámi vallások sátánjával) egy ügyes trükkel rávette Ádámot, hogy egyen egy szemet a tiltott búzából. A búzaszem beindította Ádám beleinek a működését, és el kellett hagynia a Paradicsomot, nehogy bemocskolja azt. A Páva Angyal pedig elvette Ádámtól a khirqét és homlokából a szurt. Így tehát Ádám „bukása” a jezidi mitológia szerint nem egy tragikus esemény, hanem Isten eredeti tervének a része. Bár bukása után Ádám közönséges halandó lett, a szur továbbra is jelen van a Földön. A Páva Angyal tudniillik egy korsóba helyezte az Ádám homlokából kiemelt isteni esszenciát. A korsóból kilenc hónap elmúltával világra jött Ádám csodálatos módon megfogant gyermeke, Sehid bin Dzsár (a Korsó Tanúja), az ő utódai pedig a jezidik. Minthogy a jezidik nem Ádám és Éva gyermekeitől származnak, hanem a szurból csodás módon világra jött Sehidtől, ők az igaz vallás örökösei, a Páva Angyal saját népe, akik nem keveredhetnek a többi néppel.
Faqir Hádzsi előadásában váltakoznak a prózai részek és a himnuszidézetek (qewl). (Az egyértelműség kedvéért a himnuszrészleteket dőlt betűvel szedtem.) Érdekes momentum, hogy Angyal Sejk Szin szurjának motívuma, vagyis az, hogy Ádám lelke eredetileg Angyal Sejk Szin szurjával, isteni esszenciájával volt azonos, csak a prózai részekben szerepel. Egyes, modernizáló jezidik pont arra hivatkozva utasítják el ennek a ma már nehezen értelmezhető, sőt nevetségesnek tűnő mítosznak az „eredeti” voltát, hogy ez a himnuszokban nem szerepel, így csak késői „mesei” elem lehet. Valójában ez a mozzanat alighanem a késő antikvitás gnosztikus-manicheus mitológiájához vezethető vissza,1 míg a himnuszok egyértelműen már az iszlám érkezése után íródtak, ahogy ezt a szúfi szimbolikájuk és az iszlám nyelvezetéből vett terminológia is mutatja.
Ádám és Sehid bin Dzsár, a jezidi ősapa mítosza
A Páva Angyal2 egy drága vezető,
A Qendil3 volt a lakhelye,
De Ádám kedvéért otthagyta,
Reményt adott Ádámnak, Noénak és Ibrahim Khalilnak.4
Angyal Fahradin5 egy bölcs,
A Gyöngy egy gyöngyház erődítmény,
Körbenéztem, ki béta és ki alfa,
Angyal Fahradin egy jó vezető,
Számos úton ő vezet, és arany Haszán6
az égi kincstárból jött.
Haszán az égi kincstárból jött, a Gyöngyből.
Előbb volt, mint a férfi és nő,
Haszán az égi kincstárból származik.7
Haszán fénye a Qendilben volt,
A jóság a sejk Haszánból áradó szeretet volt.
Az égben ő lett a Szunna.8 sejkje,
Ő adta földet, ő adta az erőt az Umma9 prófétájának.
Ki az Umma prófétája? Ádám. A szur, Angyal Sejk Szin szurja lejött az égből Ádám homlokába. Mit is mond a Zebûnî Meksûr himnusza:
Ádám próféta10 ivott a kupából,11
a kupa csodás ereje egyből megmutatkozott:
Ádám próféta tüsszentett és magához tért.
Ádám próféta ivott a kupából, és életre kelt,
Megrészegült és reszketett,
Eleven hús lepte tagjait, és vér járta át az ereit.
Ádám próféta ivott a kupából, és jólesett neki.
A kupa csodás ereje eltöltötte Ádámot,
felemelte és elvitte a Paradicsomba.12
Igen, ez a szur beköltözött Ádám homlokába, a khirqe, a szent ing pedig Ádám ruhája lett, magára öltötte. Miért? A Szunna sejkje ezt mondta az angyaloknak: „rám fogjátok adni a khirqét”. Az angyalok azt válaszolták: „igen, rád adjuk”. „A Páva Angyal legyen a (spirituális) vezetőm, és vigyen a Paradicsomba.”13 „Igen, vigyen a Paradicsomba, és legyen a vezetőd a Paradicsomban.” Ekkor elhozta a szurt, és elhelyezte Ádám homlokában.
A szur ott is maradt száz évig Ádám homlokában, a Paradicsomban. Akkor [Isten] azt mondta: „Aj, Páva Angyal, amíg Ádám a Paradicsomban él, addig nem lesznek emberek, és elvész a te neved. Milyen dolog ez?”14 Letelt a száz év, a világ hatalmas Ura azt mondta a Páva Angyalnak: „menj, és dobd ki őt a Paradicsomból!” Amikor kidobta a Paradicsomból, elvette tőle a khirqét, és a homlokából kivette a szurt. Kivette a szurt a homlokából.
Évát megteremtette [Ádám] bordájából. Évát a bordájából teremtette. Hozzáadta Évát [Ádámhoz], Gábriel15 hozzáadta Évát. Ádámtól és Évától született Káin és Ábel.16 Káin megölte Ábelt, Ábel meghalt. Ezután Ádámnak és Évának hetvenkét fia és hetvenkét leánya született, akik később összeházasodtak.
Sehid honnan jött? [A Páva Angyal] egy korsóba tette a szurt, Sehid bin Dzsárt ezért hívják úgy az emberek, hogy Sehid bin Dzsár (a Korsó Tanúja).
(Kérdés: mit tett a korsóba?)
A szurt. Amit kivett Ádám homlokából. Betette egy korsóba, egy korsóba bizony. (Kérdés: Csak Ádám szurját?) Csak Ádámét. Éva még nem létezett. Először kivette [a szurt], utána megalkotta Évát a bordából. Éva azelőtt nem létezett. Betette a szurt egy korsóba, és abból lett Sehid, Sehid Próféta. Mi pedig az ő népe vagyunk, és az ő népének nincs más prófétája Sehiden kívül. Mi Sehiden kívül mást nem ismerünk el. Mi mindig is a Páva Angyal népe voltunk, a szur népe. Mi mindig is tudtunk [ti. tudtuk az igazságot], nem valami tudatlan17 nép voltunk, amíg egy próféta el nem jött, hogy Isten felé fordítson minket, hogy megértesse velünk az igazságot. Mi már a próféták előtt is értettük [az igazságot], mi tudtuk.
Sehid próféta a világra jött. Leilát lehozta a mennyből Sehidnek. Az asszony neve Leila volt, a menny leánya volt, a leány neve Leila volt, a mennyből hozta neki, hozzáadta Sehidhez. Mármint Gábriel. Hozzáadta Sehidhez, Hasim és Kures a világra jöttek.18 Valamikor rég mi is kuresek voltunk. Mi Sehidtől és Leilától lettünk, és kuresek voltunk.
Először volt a Szunna szurja, Ádám homlokában volt, a szur Sehidé lett, mi voltunk a Szunna, a Szunna népe, aztán kuresek lettünk, kuresek. Aztán zsidók, aztán más volt a nevünk, de akármi is a nevünk, jezidik vagyunk. Már a kuresek előtt is mindig jezidik voltunk. Mi voltunk a Szunna népe, aztán jezidik lettünk, aztán kuresek, aztán adawik,19 aztán daszenik,20 aztán mitannik,21 aztán babiloniak, aztán asszírok, aztán… Mi, jezidik Leila és Sehid népe vagyunk. Semmi közünk sincs Ádámhoz és Évához. Nincs közünk Ádámhoz. Mi, jezidik Leila és Sehid utódai vagyunk. Shehid szur volt, szur, amit Ádám homlokából vettek ki, egy korsóba tettek és abból a korsóból jött világra Sehid. Kilenc hónap után. Úgy zárta magába a korsó, mint egy asszony méhe. Ez a szur, ez a szur az égből jött. Ez a szur az égből jött, a homlokába szállt. Sehid bin Dzsár, a korsó fia. Nem volt apja. Egy korsóból jött, apa és anya nélkül. Mi, jezidik valamennyien ennek a szurnak a népe vagyunk.
Mi nem csatlakoztunk Noéhoz, minket nem öntött el az Özönvíz.22 A mi nemzetünk mindvégig független volt. Amikor az Özönvíz elöntött mindent, mi, jezidik mind Indiában voltunk. A víz elborította az egész világot, amikor elérte India határát, a mi nemzetünk mind Indiában volt. Az Özönvíz minket nem ért el. Mi nem utaztunk a hajóban.
Ádámnak és Évának hetvenkét fia és hetvenkét lánya született, akik összeházasodtak. Tőlük származik a hetvenkét nemzet. A gyerekek, akik Ádámtól és Évától születtek, káromolták a Páva Angyalt.23 A hetvenkét nemzet, akik Ádámtól és Évától származnak, káromolták a Páva Angyalt, de mi nem. Mi a Páva Angyal népe vagyunk, az ő nemzete. Mi a Páva Angyal népe vagyunk, az ő szurjának a népe, semmi közünk sincs Ádám és Éva fajához. Mi Ádám és Leila népe vagyunk, Leila a mi anyánk, és Sehid a mi atyánk.
A szur az égből jött, a szur, ami [Ádám] homlokában volt, a mennyből jött. Angyal Sejk Szin szurja volt, a Szunna szurja. A Szunna szurja lejött, és a homlokában lakott. Gábriel kivette a szurt a homlokából, és betette egy korsóba. A Páva Angyal kivette a homlokából. Ádám boldogtalan volt, és ezért káromolta a Páva Angyalt.24 A Páva Angyal kivette a [szurt] a homlokából, betette egy korsóba, és Ádámot kihajította a Paradicsomból, kitette. Ádám olyan lett, mint az üres csigaház, egy egyszerű halandó lett.
Felpuffadt, amikor evett a búzaszemből, felpuffadt. Azt mondta [a Páva Angyal Ádámnak], menj ki innen, menj el.25 A Páva Angyal kivette a homlokából a szurt. Kivette, és Sehid lett abból [a szurból], betette a szurt egy korsóba, és azt mondta [Ádámnak], „nincs többé jogod”.26 Azért, hogy az emberiség létrejöhessen. Hát van a Paradicsomban házasság? Nincs.
(Kérdés: A Páva Angyal mondta Ádámnak, hogy egyen a búzából?) Igen. A Paradicsomban mindenféle dolgot ehetett, de amikor a Világ Ura úgy döntött, hogy Ádámot kiteszi a Paradicsomból, elküldte a Páva Angyalt. A Páva Angyal elhozott egy búzakalászt és megkérdezte: „Ettél már ebből?” „Nem.” Azt mondta neki: „Egyél!” Azt mondta: „Istentelen dolgot akarsz. A Mesterem azt mondta, ne egyél.” Valójában végig a Páva Angyal volt az, a (spirituális) vezetője, de elrejtőzött [Ádám] szemei elől.27 Azt mondta: „Enned kell belőle.” Azt mondta neki: „Mondom, hogy egyél.” Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta, amíg egyszer csak a Páva Angyal a szájába hajította [a búzaszemet], és [Ádám] megette. Véletlenül ette meg, erőszakkal megetették.
Megette, és a hasa egyből feldagadt. Az szóba sem jöhetett, hogy a Paradicsomot bemocskolja. A hasa feldagadt, kihozta [a Páva Angyal Ádámot a Paradicsomból], elvette tőle a khirqét, a homlokából pedig a szurt.
(Kérdés: Mi a kapcsolat Sehid teremtése és Ádám kiűzetése között?)
Sehid bin Dzsár egy égi szur volt, mennyből alászállt szur volt. A szur mennyei volt, lehozták onnan Ádám homlokába. Ez a szur megígértette az angyalokkal, azt mondta nekik: „vigyetek engem a Paradicsomba”. Azt mondták: „elviszünk a Paradicsomba”. Hétszáz évig Ádám próféta teste készen volt, [a szur/lélek] nem ment bele. Azt mondta: „Nem megyek a földre, nem megyek a testbe.”
Hétszáz évet így maradt: Ádám próféta teste szombatról péntekre készült el,28 tudod, szombatról péntekre.
Szombaton lefektették az alapot,
Pénteken befejezték,
Hétszáz év után
A Hét Misztérium összegyűlt a Kupa körül.29
Miután hétszáz évig élettelenül feküdt, azt mondták az angyalok a szurnak: „menj bele”. Azt mondta: „nem megyek bele”. A Világ Ura azt mondta: „menj bele”. Azt mondta: „Nekem adod Isten világának tizedét?” Azt mondta: „neked adom”. „A Páva Angyal lesz majd a vezetőm? Elvisz majd a Paradicsomba?” Ráhagyta: „Elvisz majd a Paradicsomba.” „Rám adod majd a kirqét?” Azt mondta: „Rád adom a khirqét.” Meggyőzte. Ment és belebújt. A szur az angyaloktól volt. Mi pedig, mi pedig… emiatt a szur miatt kihajította Ádámot a Paradicsomból, kivette a homlokából a szurt, és kihajította Ádám prófétát a Paradicsomból. Ádámot azért hajította ki a Paradicsomból, hogy a népét30 megalkothassa. A szurt egy korsóba tette, hogy ez a nép a világra jöhessen, hogy a Szunna népe világra jöhessen. Hogy a Páva Angyalnak ez a nemzete világra jöhessen, a mi népünk a Páva Angyal népe, mi a Páva Angyal népe vagyunk.
És Sehid, Sehidet egy korsóba tette, a szurt egy korsóba tette. Ebből született Sehid, a Páva Angyal csodás hatalmának hála, hogy világra jöhessen a mi népünk, akik az ő nevének az élő emlékezete. Sehid bin Dzsár azért teremtetett, hogy el ne vesszen a [Páva Angyal] neve, hogy ez a nemzet mind az ő népe legyen. Ez az ő népe, a mai napig a Páva Angyal nemzete vagyunk. Mi nem Ádámtól és Évától származunk, nem. Mi Sehidtől származunk és a szurból. A szur Ádám kedvéért jött le az égből. De a [Páva Angyal] kivette a homlokából. Mi a szur által lettünk Ádám fiai. Azt mondják ránk, Ádám fiai. Mi a szuron keresztül jöttünk létre. Amíg Ádám a mennyben volt, ő is egy volt a nagy angyalok közül,31 mert a szur Angyal Sejk Szin, a nagy angyal szurja volt. Amikor elvesztette, amikor kivették a szurt a homlokából, akkor ott maradt üresen. Mi pedig ennek a szurnak az utódai vagyunk. Mi vagyunk a Szunna népe. A muzulmánok közt nincs Szunna népe, mások közt sincs. Mindenki tőlünk tanulta.32
—
1 Erről részletesebben lásd Spät Eszter: Egy gnosztikus mítosz a modern Közel-Keleten: A jezidi „korsó gyermeke” és Seth. Ókor, 10.2 (2011). 14–24.
2 Kurdul Tauszi Melek.
3 A Qendil szó szerint „lámpást” jelent, a jezidi mitológiában Isten lámpása. Feqir Hád-
zsi szavaival: „A Qendil egy menyyei dolog. A Qendil Isten fénye. A Qendil Isten trónja. A szent lények (khas, angyali lények, akik a jezidik vezetőiként inkarnálódtak vala-
ha) a Qendilben tartózkodnak. A tiszta lelkek, a szentek, a próféták a Qen-dilbe térnek vissza.” Egy másik vallási vezető a Qendilt egyenesen „a lelkek kincstárának” nevezte.
4 Ibrahim Khalil a Biblia Ábrahámja.
5 A hét Fő Angyal, avagy a Hep-tád egyike.
6 Sejk Szin másik neve.
7 A szöveg egyszerre azonosítja az „égi kincstárat” a kozmikus Ős Gyönggyel és a Qendillel.
8 Szunna, avagy „Hagyomány”. A jezidi himnuszok a jezidi vallást tekintik az igazi Szunnának, vagyis iszlám hagyománynak. A kifejezés használata jól mutatja, hogy a korai jezidi közösség még az iszlám részének tekintette magát, ám úgy fogták fel, hogy az ő értelmezésük az igazi iszlám, nem pedig a velük ellenséges „ortodoxoké”.
9 A (muzulmán) hívők közössége. Akárcsak fentebb a „Szun-nát”, a himnuszok a „Ummát” is a jezidik közösségére értik.
10 Az iszlám hagyomány prófétaként tartja számon Ádámot. Bár a mai jezidik előszeretettel hangoztatják, hogy nekik nem volt prófétájuk, hiszen a testet öltött angyalok nem próféták a szó valódi értelmében, a szöveg még az iszlám hagyományt tükrözi.
11 A kupa vagy boroskupa az isteni eredetű tudás vagy gnózis elterjedt szúfi szimbóluma.
12 Vö. Zebûnî Meksûr 35, Kreyenbroek, Philip: Yezi-dism – Its Background, Observances and Textual Tradition. Lewiston (NY), 1995, The Edwin Mellen Press. 176.
13 Mind a khirqe, mind a spirituális vezető fogalma jellemző a szúfizmusra, vagyis az iszlám misztikus vonulatára, amely nagy hatással volt a jezidikre. A szúfi dervisrendekben minden „tanulónak” (murid) rendelkeznie kellett egy mesterrel vagy szellemi vezetővel. („Akinek nincs mestere, annak az ördög lesz a vezetője”, tartotta egy szúfi mondás.) A mester ruházta fel a khirkával, vagyis a szúfik durva gyapjúingével tanítványát. A khirka egyszerre volt a szimbóluma annak, hogy valaki a „misztikus utat” járja és a tanítvány és vezetője közt fennálló szoros szellemi kapcsolatnak.
14 Mármint ha nincs emberiség – mert ahogy Feqir Hádzsi korábban megjegyezte, a Paradicsomban nincs prokreáció –, akkor nem létezhetnek a jezidik sem, akik a Páva Angyalt tisztelik.
15 A hét Fő Angyal egyike, a Páva Angyallal is szokták azonosítani.
16 Avagy Habil és Qabil, akárcsak a muzulmán hagyományban.
17 Jahil, az arab kifejezés eredetileg a pogányság, vallási tudatlanság állapotára vonatkozott, amelyben az arab törzsek éltek Mohamed és az iszlám előtt.
18 Mohamed a kurajs törzs tagja volt és a hasim klánhoz tartozott. A jezidi szájhagyomány beépítette saját rendszerébe ezeket a híres neveket.
19 Al-Adawiyya volt a Sheikh Adi bin Muszafir alapította szúfi rend követőinek a neve. A jezidi mint intézményekkel, konkrét keretekkel rendelkező vallás ebből a dervisrendből fejlődött ki.
20 Duhok környékén, a hajdani Bahdinán hercegségben élő jezidi törzs vagy törzsszövetség neve. A késő ókorban, illetve középkorban Daszen volt az itt elhelyezkedő nesztoriánus püspökség elnevezése is. Valószínű, hogy a jezidi törzs kapta a nevét a terület után, nem pedig fordítva, de ma sok jezidi úgy véli, hogy a daszeni a jezidik eredeti neve, és erről nevezték el a vidéket.
21 Egy fontos ókori államalakulat Észak-Mezopotámiában.
22 Ez meglehetősen meglepő állítás, hiszen Noé és a vízözön szerepelnek a jezidi mitológiában, sőt a közhiedelem szerint a víz Eini Szifni jezidi falu közelében tört fel (ma emlékét egy aprócska jezidi szentély őrzi egy hajdani tel tetején), Noé bárkája pedig a jezidik lakta Szindzsár hegyének a tengerből kimeredő csúcsán feneklett meg. Feqir Hádzsi ezzel a kijelentéssel alighanem azt akarta hangsúlyozni, hogy a jezidik elkülönülnek a többi nemzettől, Ádám és Éva gyermekeitől, akik a bárkában utaztak.
23 Vagyis sátánnak nevezték. A jezidik környezetében élő muzulmánok, de még gyakran a ke-
resztények is, a sátánnal azonosítják a jezidi Páva Angyalt.
24 Sátánnak nevezte, amiért megfosztotta a paradicsombeli élettől.
25 Mármint a Paradicsomból.
26 Ti. többet nem hordhatja a szurt a homlokában, nem lakhat a Paradicsomban és nem hordhatja a khirqét.
27 Azaz elváltoztatott alakban jelent meg előtte, Ádám nem ismerte fel benne a mesterét, vagyis a vezetőjét.
28 Szombat a muzulmán hét első, péntek az utolsó napja.
29 Vö. Zebûnî Meksûr 31, in Kreyenbroek: Yezidism, 177.;
és Zebûnî Meksûr 38, in Kre-yenbroek: God and Sheikh Adi are Perfect: Sacred Poems and Religious Narratives from the Yezidi Tradition. Wiesbaden, 2005, Harrasowitz. 62.
30 A Páva Angyal saját népe.
31 A Heptád, a hét Fő Angyal, akik közé Angyal Sejk Szin tartozik.
32 A jezidik szerint övék a legősibb vallás, a muzulmánok, keresztények, zsidók tőlük tanulták a vallásukat.