W. B. Yeats: 1916 húsvétja (vers, Szili József fordítása)

I.

Esténként láttam őket,
eleven arcukat,
boltból, hivatalból jöttek,
öreg házak alatt,
biccentettem vagy szóltam
süket, kimért szavakkal,
vagy társalgásba fogtam
süket, kimért szavakkal,
s már járt is a fejemben
róluk gunyoros célzás,
melyet baráti körben,
a klubban elért egy s más,
hisz ők is, én is, hittem,
csak hordjuk bohócruhánkat:
elváltozott végképp minden:
iszonyú szépség támadt.

II.

Betöltötte e nő éltét
tudatlan jóakaratja,
a vitákon esténként
torzzá vásott a hangja.
Volt-e övénél szebb hang,
míg bájos volt, hódító,
s vizsláihoz kinyargalt?
Ez a férfi, mint tanító,
a szárnyas lovon is szárnyalt;

e másik, néki híve,
még éppen csak kitárult,
lett volna neve, híre,
mert fogékonynak látsszék,
s hite oly hűnek, nagynak.
S nem hittem másnak e másik
férfit csak részeg fattynak,
ki kedves volt e szívnek,
mind meglakolt miatta,
mégis zengje az ének,
hisz ő is visszaadta
a rá kiszabott részét
szokvány komédiánknak,
és elváltozott végképp:
iszonyú szépség támadt.
III.
Szívek, ha csak egy ügyért vernek
télen át, nyáron át,
bűbájban kővé merednek,
zavarva az eleven árt.
A ló az útjáról jövet,
a lovas, és a madarak,
míg felhők közt örvénylenek,
változnak minden perc alatt.
Fellegárny patak felszínén
percenként mássá alakul,
patkó csusszan a peremén,
s a ló a patakba farol.
Dürrögve gázló fajdtyukok
kakasokat áhítanak.
Pereg a perc, minden buzog:
a kő középen úgy marad.

IV.
A hosszan hozott áldozat
kővé dermeszti a szivet.
Mikor elég, mit meghozat
velünk az Ég? A gond mienk
mormolni nevet név után,
ahogy gyermekhez anya szól,
ha a hancúrozás után
már álma felé araszol.
Mi ez, ha nem az alkonyat?
Nem, nem. Nem éj jön, de halál.
S aki halott, hiába halt?
Anglia tán szavának áll,
bármit tettek vagy mondtak.
Tudjuk, mi volt álmuk, s elég
tudnunk: álmodtak s holtak.
S ha túlos honszerelmükért
elragadtatva leltek halált?
Szólítsa nevüket a vers –
MacDonagh és MacBride
és Connolly és Pearse
most, és míg tart e lét még
itt hol zöld a honi ruházat
ők elváltoztak végképp:
iszonyú szépség támadt.
Szili József fordítása