Fellinger Károly versei

Szymon Burza felvétele

VÁZLAT

János nem a múlt embere, ő maga
a tradíció, szívós, akár a meg-
áztatott vessző, öreg, vén házakat
renovál, ahány ház, annyi szokás, majd

maga után hagyja, mint a rohanó
időt, az elmúlás macskaköveit
koptatva, a fülében vatta, hogy ne
felejtse el a régi idők szavát.

János nem a múlt embere, ami el-
múlt, meg is történhetett volna,
megjárta a Paradicsomot, ha csak
elképzelte volna, járna is neki.

ÚJRA MEG ÚJRA

János megbújik, mint a feneketlen
kútban a mélység, ahogy a cseresznyés
rétesben felejtett magok, hiszen nem
a tepsi mérete, a rétes hossza

számít, ahogyan az Isten gondolja,
eleinte válogatja az ember
a cseresznyét, végül az alávalót,
a kukacosat is belakmározza.

János, akár a horgász, úgy figyel most,
a csoda nem számol a véletlennel,
horgán csali az idő, a szerencse
meg, mindenekelőtt, próbára teszi.

Megjelent az Irodalmi Szemle 2024/9-es lapszámában

Fellinger Károly (1963, Pozsony)

Költő, helytörténész.