1 – Első regényének címe felfigyeltető, meghökkentő. Mi lenne ez – tájtörténeti munka, etnikai dolgozat vagy nyelvészeti kutakodás? Talán provokatív stíluskísérlet, amolyan posztmodern (?) tüsténkedés, nyelvi szabadosság...
2.
A karakteresedést és önállósulást az irodalom jelentős mennyiségi növekedése kísérte. Meg a műszaki fejlődés fokozott tudomásulvétele és a modern világ jelentkezése. Ehrenburg időszerű regénycíme, az Olvadás metaforikus jelentéssel...
Mács József köszöntése nyolcvanadik születésnapján
Sajátos élményem az utóbbi időben: bárhol érintem életünket, a történelem szellemét „szabadítom ki a palackból”. Mintha különös jelentőséggel bírna a felelevenített...
Morvai meg van győződve, hogy semmi nem történhet már vele, ami még nem történt meg, és ami lényeges. Mintha már mindent megélt volna. Paradoxonnak tűnő, szokatlan érzés. Tulajdonképpen azt jelenti, hogy bejezettnek véli életét, és ami még...
1
Nehéz lenne eldöntenem, melyik Mikszáth-mű a kedvesebb számomra. Persze, olyan általános válasz sem lenne pontos, hogy mind kedves! Bár az igazság közelében járna, de nem tükrözné pontosan. Viszont ha kiemelnék műveket, valamiféle...
Az ezerkilencszázharmincban születettek jubilálnak. Szívós nemzedék, néhányan még vannak. Életútjukra, sorsukra a huszadik század nyomta bélyegét. Morális tartásukra, lelkületükre is.
(Részlet a Valami elmúlt – Erni diákkora című önéletrajzi regényből)
Azon a nyáron Erninek megjelent az idő, amely még nincs itt, de már megmutatja magát; a jövőt! Azelőtt nem gondolt rá, maguktól jöttek a napok, elmúltak és...
„A sebezhetetlen múlton semmi sem változtathat, se
bosszú, se megbocsátás, se börtön, még csak a
feledés sem.” (Jorge Luis Borgest)
A jövő egyébként úgy kezdődött, hogy katonai szolgálata letöltése után, 1959 decemberétől a Hét szerkesztője, riportere (a hetilap 1956 karácsonyán indult), ott van a (heti)lapnál Bábi Tibor, Gyurcsó István, Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád...
A sebezhetetlen múlton semmi sem változtathat,
se bosszú, se megbocsátás, se börtön, még csak a feledés sem.”
(Jorge Luis Borgest)
„Mélységes mély a múltnak kútja”, szédülni kezd, aki csak belenéz. Ismerős érzés lehet ez mindenki számára, aki már valaha letekintett valamiféle mélységbe. Szívünk hevesebben ver, gyomrunk remeg, ujjperceinkbe pedig beleköltözik az a...
Hektor Nesztorhoz intézett szavaival akartam kezdeni a köszöntőmet: „Hadd karollak át jó öreg legenda, ki oly rég jársz kéz-kézben az idővel”, de aztán rájöttem, hogy az én hetven-egynéhány évemhez már semmiképpen sem illenek a fiatal, erőtől...
