Irodalmi Szemle, 2013-03
Tóth Kriszta: Üzenet
A tömött villamoson zöld kabátban
egy idegen nő figyel a hátával percek óta.
Kapaszkodó, aranygyűrűs kezét
nem ismered, ahogy ritkás, tupírozott haját sem.
Juhász Katalin versei / Idézzük fel, milyen / Kockakövek
Idézzük fel, milyen
szigorúan porciózott élvezetek
csak okosan a hévvel
Rapai Ágnes: A világosság természete / Az út fele
A világosság természete
úl magasra akart repülni,
pedig elég lett volna ott maradni a kályha mellett.
Mirkka Rekola versei
[Fennhangon beszélik tájszólásukat… ][Puhuvat murrettaan kovalla äänellä…]
Nyina Szadur: A szék / Apám bánata
A SZÉK
Hová kéne tenni a széket?
Minden fal zsúfolásig tele. Az ajtó után jön a tálaló, a tévé, az ablak, a fehérneműs szekrény, a dívány, a lábbal hajható Singer varrógép, majd megint ajtó következik.
Nadežda Lindovská: Nyina Nyikolajevna Szadur: Egy csodálatos eurázsiai a modern orosz irodalomban
Nyina Szadur Szibériában született és nőtt fel, Moszkvába csak 27 évesen költözött. A szibériai sztyepp végtelen tereiben töltött évek után Oroszország fővárosát szűknek, szorongatónak és levegőtlennek találta. Tíz évig tartott, amíg...
Bárczi Zsófia: Elvira
Elvirát senki sem szerette. Ennek egyik oka az volt, hogy Elvira nem létezett a személyiség megragadható értelmében. Voltak Elvirák, különbözőek, helyzettől és társaságtól függően. Pedig éveken keresztül próbálta felépíteni önmagát. Vannak...
N. Tóth Anikó: Mencike belevág
Évekig egy irodában ültek. Asztaluk derékszöget zárt be. Az ajtóval szemben Menci- ke. Rendszerint sötétkék kosztümben, amiből legalább három kissé eltérő szabású és árnyalatú volt a ruhatárában. Az egyiket fehér, a másikat halványkék, a...
Bencsik Orsolya: 845 forint
Elég gyorsan ment a költözés, igaz, nem volt sok motyóm…
Csobánka Zsuzsa: Advent
A szarvast nem látta, csak a periférián érzékelte a suhanást, és később visszagondolva Lulu számára világossá vált, Berdan Il arca éppen ilyen tünékeny és megfoghatatlan. Ezerszínű forma, mint az az elrugaszkodó állat ott a sötétben. Órák óta...
Magowa: Pont
Ez itt a képen én vagyok, éppen reágyújtottam egy cigarettára (fumáre), tele volt már a tököm mindennel, kijöttem hát levegőzni picit, ez van. Az ott mellettem a kutyám, úgy hívják: Pont, ő is nagyon vágyakozott már ki a szabadba...