Tőzsér Árpád – A mítoszról (Részletek) – Duba Gyulának
Kedves Barátom,
egyre kevesebb az ember,
akinek azt mondhatom: barátom.
Valami szűkül köröttünk.
Kedves Barátom,
egyre kevesebb az ember,
akinek azt mondhatom: barátom.
Valami szűkül köröttünk.
1 – A mű címe megállít, elbizonytalanít, de az alcím — Létdalok! — megragad. A cím kérdést tesz fel: Csatavirág – mi akar ez lenni?, az...
(11) Hét óra után ébredt és mindenre emlékezett. A reggeli álmok szeszélyes logikával bírnak, de hogyan vihetik sosem látott vidékekre az embert?...
(Részlet a rövidesen megjelenő regényből) (10)
A Nyerges utcából jobbra, a Mihály-kapu felé fordul, áthalad a torony alatti boltíven és az egykori...
Tóth Elemér köszöntése 70. születésnapján
A hatvanas évek hozták őt is irodalmunkba, mint kortársait – Gál Sándort, Batta...
(Részlet a Valami elmúlt II. Erni diákkora című készülő regényből)
Azon a nyáron sem jöttek el János bácsiék Marótról. Olyan nyár, hogy nem találkoznak velük. Erni most is, mint mindig, nagyon...
Közép-Európa utóbbi másfélszáz éve földrészünk modern történelmének a summája lehetne. S mintegy belépője a huszonegyedik századba...
„…az új életérzés birtokában”
Ha olyan fogalmat keresek, amely mintegy reflektorként fényt villant a költő életművére, egyben munkája értelmét, egyénisége lényegét felfedi, leginkább az idő fogalma kínálkozik. A...
„A nemzetiségi kérdés a demokrácia archimedesi pontja.“ (Jászi Oszkár, 1912)
„Ezer zsibbadt vágyból…”
A múlt eltörlésének a vágya sokáig kísértett tájainkon. Hosszú és göröngyös az az út, melyet a magyar...
Morvai szerkesztő megsejtette az öregséget. Az érzés nem szokatlan, felkészítették rá a magányban múló évei. Természetesnek vette. Bár furcsaságok kíséretében érte, s így mégis mintegy meglepte. Már egyre kevesebbet dolgozott. S közben...
A múlt – a gondolatok gyökérzete
1
Az emlékezésben közelebb kerülnünk az idő természetéhez. A visszatekintés műfajaiban mindig ott van az...
A múlt – a nevelés (h)őskora
1
Gyerekkori emlékeim, a legrégibb élmények a kinevetésről tanúskodnak. Mintha a kárörömről mesélnének. Nem a felszabadult, az önmagának való, szinte céltalan örömről szólnak, hanem...