Egy detektív nem teheti ki a lábát otthonról anélkül, hogy bűnügybe ne botlana. Főként akkor nem, ha szándékosan akarja távol tartani magát tőle; mondjuk, nyaralni megy. Messzire, lehetőleg minél távolabb a gyilkosságok világától. Olvasóként...
Orpheuszról dől a víz A napfény nélküli, sötétben forrongó kánikula megizzasztotta Orpheuszt. Az alsó, föld alatti égbolt tüzel, de nem világít: ott van a mélyben, az árnyak lába alatt, olyan messze, mint a földtől az égnek nevezett...
Valami (valami, jó kérdés, hogy mennyire fontos) kifelejtődött a nyárból. Sziránónak ugyanis nem kevés nyári sóvárgása és viszonzatlansága közepette mintha lett volna egy csaja. Vagy hát ki tudja, hogy van ez. Ő mindenesetre bízvást nem tudta...
felodozás arra sétáltam minden nap padon ült az eget nézte vagy olvasott forró olasz nyárban soha nem izzadt odaültem hozzá meggyóntam: férfiakkal takaróztam este másnap megint ott ült csuhájában feloldozott hónapok teltek így eltűnt nem volt...
A nyárról eszembe jut sok minden, ellenben ez a sok minden nem éppen kellemes. Épen maradt emlékek kellemetlenül, ígéretek és pollenszezon. Egyben van minden. Ígéret, hogy visznek a Balaton mellé, helyette a Bosnyák téri piacra visznek a...
Tengerpart. A trabantkék víz barátságos ritmusban tódul ki a partra, aztán vissza. Újra és újra. A tenger hullámai gyakorlott mozdulatokkal, sok évezredes-évmilliós hagyományok szerint habzanak fel a parti homokon, hogy aztán elcsendesedve...
Az ajtóban állt, a szegycsont előtt szorosan fogta össze magán a kabátot. Arccal nyugat felé fordulva a felhőket fürkészte, odafönn hogyan vonul az ég. Az egész napos szürke eső után minden szín és forma élesebbé vált, a lenyugvó nap fénye...
Kányádi Sándor költészetéről „összefoglaló” módon igen nehéz lenne írni, s nem pusztán azért, mert az interpretátornak szó szerint egy fél évszázados életművet kellene részleteiben is behatóan ismernie és átfogóan szemlélnie (mint köztudott, a...
Kedd Ma újra találkoztam Istennel. Kicsit be volt rúgva, a lehelete szilvapálinkát árasztott, és megkérdezte, én vagyok-e P. lánya. Aztán megkérdezte, hiányzik-e, és hogy hány éve is volt. Mondtam, hogy igen és hat. Nem adott semmiféle...
Rilke Duinóban Fogaimat egyenként raktam ki a kastély tengerre néző kőpárkányára, sorban, egymás után, hogy egyszerre falják fel az óceánt. Nyárba öltözött női test, amelyben mondatokat keresek, és én a nap szemével néztem rád, annyira...
(Trabant-szám) Budapest Balatonon nyaral, Balaton Budapesten telel. Balaton Budapesten tanul, Budapest Balatonon felejt. Budapest kifekszik a Balaton partjára, a Balaton fölkúszik Budapest hegyére. Balaton Budapesten keres, Budapest Balatonon...
„Uram: idő. Nagyon nagy volt a nyár.” (Rainer Maria Rilke: Őszi nap) Némelykor az ember hamar megérti, hogy van a tárgyaknak könnyük, de azt talán később és nehezen, hogy a versek tárgyak. Érzéki voltuk valamiképpen emlékeinknél, még...