(kritika) (erdélyi antológiaelőzmények) Az erdélyi magyar irodalom történetében, különösen a rendszerváltás előtti időszakban, komoly intézményesítő szerepet játszottak a pályakezdők műveiből összeállított antológiák – főként költészeti...
(kritika) Ha a korszakalkotó jelzőnket használhatjuk szó szerinti értelemben, akkor az a Címtelen föld címmel megjelent antológiára különösképpen ráilleszthető lenne. S bár megelőlegezhetően érdemei rászolgálnak e jelző alapjelentésére is...
(Kritika) Az itt következő rövid recenzióban nem kívánom a Címtelen föld című remek lírai antológia körülhatároló alcímének – Fiatal erdélyi metamodern líra – minőségjelzőit, azok jelentésspektrumát áttekinteni. Egyrészt azért, mert mindezt a...
Natasha Barova felvétele STOCKHOLM-SZINDRÓMA ezek az istenek, akiket szeretek. nem tudom, ők hogyan szeretnek vagy gyűlölnek engem. teremtőim és teremtményeim, bántalmazóim és áldozataim – ez az én népem: tagadását dörzsöli...
„A véres szőrből kiálló hátsó lába egyenletes, kínos ütemre rángott, ült a fél kutya, nyitva volt a szája, és láttam a szemén, hogy mindent látott.” Tóth Krisztina: Kutya anyám szerint kétféle sofőr miatt lesz forgalmi dugó a nagyhídon: aki...
Sötét, tiszta 1. nem betegség, bozóttűz vagy, ragyogsz, világítasz, és harmat is, tűzben nem párolgó: ellenállsz, visszapattansz burkodról, piros fényessége tűznek. s az égnek tépett, bíbor palástja nem takarhat magadtól, fák-füvektől messze...
(kritika) A csíksomlyói passió kiürített, historikus és szakrális terében egy bika legelész, a horizontot a Gusev-kráterből látszó marsi naplemente különös kékje ragyogja be, az örökkévalóság zeneterme mázas azulejokkal van kicsempézve, az...
engedd hogy megváltoztassam az életed; vers amelynek utolsó pillanatában szóba hozok egy naprendszermodellt; intel isten hozott a versben az ablaknál didergek az univerzumban vannak dolgok amelyek simán csak mosómedvék jusson eszedbe a...
Temetőbarátok Olyan hosszú volt a lista Hogy elfelejtettem mit is sorol És kezdtem azt hinni hogy egy irodalmi folyóirat közreműködőit olvasom fel A szerkesztés illatozó rétegein Átszűrődő emberi szennyet Bizonyos értelemben meghalsz amikor...
Talán emlékként (szerető mondja szeretőnek) Ahogy a tested, ahogy hozzám. Ahogy nyugodtan, önfeledten. Ahogy még soha. Nem is hiszem. Miért is írom le mindezt, miféle vallomást készülök, neked. Természetesen: odabújva. Én meg, magamban...
Galvanizált génjeink zúgnak és rezegnek éjjel, minden sejtben ott a hárfa, a húrok világa. A lant és a hegedűk, a brácsák és a citerák. A csembaló, a csinos gordonkák. Kifényesítve a zümmögés, a dürgés, a zátonyokba akadt dopamin. A hangok...
Ingeborg Bachmann emlékének Eljön egy pillanat novemberben, amikor gyermekkori élménytöredékek elevenednek meg, ha az ember kimegy az utcára, és elindul a hegy felé. Jól ismeri már ennek a pillanatnak az eljövetelét; nem múló izgalom emlékei...