Ami­ről – a Kosz­to­lá­nyi­ról ren­de­zett ha­gyo­má­nyos ta­nács­ko­zás be­ve­ze­tő­je­ként – most be­szél­ni sze­ret­nék, kis­sé el­fo­gód­va mon­dom ezt, rész­ben sze­mé­lyes jel­le­gű. Te­hát nem pusz­tán ar­ra vál­lal­ko­zom, hogy...

Legelébbis a 25 éves Iródiát kö­szön­töm! Nem az in­téz­ményt, a pro­to­koll már le­zaj­lott. Ti­te­ket kö­szön­te­lek, háromszázvalahány egy­kor ma­gá­val ra­ga­dó­an lel­kes iródiás! Is­ten él­tes­sen, és lel­ke­sít­sen ti­te­ket még vagy...

Kihunyt egy újabb gyer­tya láng­ja.
Itt a Föl­dön nem lo­bog to­vább.
Fé­nye a nagy­vi­lá­got kör­be­jár­ta,
be­tölt­ve sor­sát, most ha­za­ta­lált.

Mun­kám so­rán ta­lál­koz­tam már egy-két ér­de­kes em­ber­rel. Most a ne­ve­se­ket egyvelegizálom. Ter­mé­sze­te­sen nem ily sza­po­rán kö­vet­kez­tek egy­más­után, de ti­zen­há­rom év nagy idő.