A férfi egy idő után leginkább a lány szemüvegére gondolt. Egy filmben láthatott egy szemüveges nőt, és nem tudott tőle szabadulni, egyre többet gondolt a lány szemüvegére. Legelőször egy augusztusi délutánon látta meg, a bevásárlókocsit...
Én engedtem be őt.
A betolakodó – így neveztem őt később, bár nem tört be. Csak becsöngetett, ahogy bárki, én pedig kinyitottam az ajtót. Még mindig felkavar, amikor erre gondolok. Valójában talán ez az, ami a legjobban zavar. Ő...
K
Könyvtáros
Rómában, nem is olyan régen, volt egy kicsi könyvtár, amelyet egy magánalapítvány működtetett, jól elrejtve megbújt a Santa Maria Maggiore mögötti egyik sikátorban.
Nicsak, hát itt vagy, mondja az Öregember
Megelőztelek, mondja
Jobban ismerem az utat, mint te, mondja
Rövidebb úton jöttem, mondja
Jon Fosse prózai művei – Melankólia, Álmatlanság, Reggel és este
Jon Fosse világa megdöbbentő. Nem melankolikusak és nem depresszívek a művei, nem igaz, hogy ő a mai Ibsen. Nem igaz rá semmilyen kategória. Művei...
Hirtelen meglepő táj közepén találtuk magunkat: világító, fehér homokdűnék minden oldalról, az óriási szabad ég alatt tekergődző apró, szél tépte fácskák. Boldogan kaptunk levegő után, mintha túlságosan hosszú időt töltöttünk volna a víz...
Hallja a többieket odalent, Janus még nem indult el. Tőle fönt a szobában már elköszönt, és most anyának int búcsút az ajtóban. Végül csönd lesz, attól eltekintve, hogy bátyja a folyosó túloldalán megnyitja a zuhanyt. Sült fasírt zsíros szaga...
Egyik reggel férj és feleség ismét a reggelizőasztalnál ült, mindketten hiányos öltözékben, papuccsal a lábukon. A nő haját vékony szír selyemkendő fogta be szorosan, amely fedetlenül hagyta a füleit és kihangsúlyozta elálló fülkagylóit...
Északon az egyik erdőben, egy borókafenyő alsó ágán üldögélt egy holló. Ugyanez alatt a fa alatt üldögélt egy róka. Hó fedte be a földet, a fák koronáit és az ágakat, a tél korán érkezett ezen a télen, fagy és tél, s velük ínség, éhezés és...
[Évtizedek múltán…][Vuosikymmenten kuluttua…]
Évtizedek múltán találok rá
a fiók alján egy ceruzára,
melyet még apám hegyezett ki.
„Milyen kategóriába is tartoztam valójában?”1 – teszi fel magának a kérdést a saját költői indulását megelőző éveket, inspirációkat felidézve a finn költőnő, Mirkka Rekola.
A finn–észt családból származó írónő újabb, Észtország történelmével foglalkozó regényének kulcstémái a hatalom és az egyén sorsának összefonódása, az egyén és a kisközösség kiszolgáltatottsága, az alárendeltség és a behódolás, az ellenállás...
