Ayhan Gökhan: Erőszakos, fanyar íz (Ardamica Zorán Bőre kétezer című kötetéről)
Ardamica Zorán Bőre kétezer című kötetéhez nagy kíváncsisággal közeledtem. Elsősorban amiatt, hogy egy számomra eddig ismeretlen szerző munkásságával találkozhatok.
Ardamica Zorán Bőre kétezer című kötetéhez nagy kíváncsisággal közeledtem. Elsősorban amiatt, hogy egy számomra eddig ismeretlen szerző munkásságával találkozhatok.
Az Erkel Színház Don Perlimpín és Don Cristóbal című előadásairól
Vajda János nemrég bemutatott egyfelvonásos operáit a Primavera fesztivál keretein belül láthatta a budapesti közönség április 23-án.
Minta
Ismét kinyílt a japánbirs-bokor,
és azt reméli, hogy most más lesz végre,
egyfal
Nem lakik bennem. Csak kívülem. Üresen köszönök, hogy helló. Halál hozott, élet visz. Nincs benne semmi megható. Megadom magam. A falaknak. Mosd a szót, sose tisztább. Idegen. Vendég a gondolat...
Belváros
Már csak a fáradtság, ami a
tegnapból maradt,
Húszéves voltam, éppen kirúgtak az egyetemről, jobban mondva nem rúgtak ki, de úgyis kirúgtak volna, mert az öt vizsgámból egyre sem mentem el. Leléptem, hazaköltöztem a szülővárosomba, és vártam a sült galambra, hogy hátha egyszer megérkezik...
* Folytatás előző számunkból. – A szerk.
VIII.
A hidegháború kitörése óta nem szálltak le sehol, de az írógépük jól bírta a strapát, még a legnagyobb turbulenciák sem dobták meg. Minden egyes részletéről lerótt, hogy a...
* Varga Imre Reggelnaplójának befejező része. Az előző részt 2014/4-es számunkban közöltük. – A szerk.
Betűket palántázni a földbe, sorokba beiszapolni harmincegy-két fajta palántából – egészen olvasmányos lenne a kert, amiből...
Sokáig nézegettünk ki virtuális szerkesztőségünk virtuális ablakán (mindjárt az ablak mellett anyánk képe lóg a falon, amelyen a világ a ráma), azt fürkészve, vajon mi az a meghatározhatatlan és megfoghatatlan valami, ami akadályozza a...
Különös, ahogy a leírt szavak megszövik a maguk láthatatlan, finom hálóját. Ahogy az egymás után megjelenő történetekből egyszer csak összeáll egy totális irodalmi táj, amelyben nevek, arcok, színterek értelmezik át meg át egymást.
„Jöttek a részegek…
a föld balettet járt a lábuk alatt
és mámoros volt a szemük, a szájuk,
hangjukban már ágaskodott a hányás,
ruhájukról pedig rám röhögött a sár. ”2