Vladimír Holan* versei
Táncolnak…
Táncolnak fölöttem, hangosan szól a szving…
Dülöngő vendégek, egyikük tán kiment.
Kopogó félcipők… Valaki épp koccint:
hát, carpe diem!
Grendel Lajos – Távol a szerelem*
Zoltán volt a becsületes neve, de Zorrónak hívták egy spanyol kalandor után, mert túljárt a tanárok eszén, örökké bajba keveredett, de aztán mindig valahogy megúszta. Éppen aznap töltötte be a tizennyolcadik évét, amikor az érettségi...
Kulcsár Ferenc versei
Néhány Áment kicserél, néhány Óment elvet
R. C. évek óta fenyőmagspiritusszal gyógyítja
gyengélkedő gyomrát, irgalmas szamaritánusként
viselve horpasza gondját. A borókalé elzsongítja
a rebellis...
Vörös István – Jóslástan alapfokon* / Részlet
KISCSÜTÖRTÖK
A látszat mindkettőjük esetében csalt. Egy csütörtöki napon négyesben vágtak neki az étteremnek. A pincér már ismerősként köszöntötte őket, napsütéses asztalt választottak. Boldizsár kedve magasan ragyogott, ha kinéznek...
Juhász Katalin versei
Elméletem a csigákról
Bundakesztyű hivatott egyhíteni
hidegségét a kézfogásnak.
Egyszerű, faltól falig történet,
Németh Zoltán – Mondatok a semmiből
3.2.3.9.
Én sosem tudtam, ki vagy,
mert amikor olvastál,
úgy gondoltál magadra,
mint rám, menekülés idején,
amikor nem gondolok magamra,
csak meg akarok felelni
a menekülésnek, nélküled.
Pollágh Péter – Fecske
Te csináltad a nyarat, fecske.
Büszke vagyok rád,
ha utaznom kell, téged hívlak.
Ősz konty, blézerekkel teli koffer,
meg kistáska brossokkal,
gombostűkkel: erről megismersz.
Gál Sándor – Kitágult nap 3.
A nem létező létező
A történelem során több elmélet jött létre a Mindenség kezdetéről-alakulásáról az Isten-Teremtő és az ősrobbanás között. Ez utóbbi két felfogás olyan pillanatot jelenít meg, amely a „kezdetet”...
Hodossy Gyula – Tehetetlenül, mint amikor a vonat
„…mint ahogy a vonat sem áll meg.”
A vállamra hullott vérvörös falevél
kemény télről regél.
Alig múlt a nyár, s máris
mezei pocokként félsz.
Madár János – Virágzó almafa
A csöndet átszakítva
ragyogni kezd az ág.
Veled születik fénye
és lombja,
Fellinger Károly versei
A szavakban ott a nyél helye
A szavakban ott a nyél helye
csákányé ásóé lapáté
kimarad a teremtésből a föld
a nyél meg kinő a semmiből
Szeles Annamária – Születések
1. Ábel
Húszéves voltam azon a nyáron, amikor először írtam róla a naplómba. Úgy képzeltem, hogy szőke lesz, és kékszemű, és Ábelnek fogják hívni. Mivel a gyakorlati dolgokban mondhatni döntésképtelen voltam, azt kívántam, hogy...