Kapu-zárás (Ballada’) Kapu zárási pánikomba megriattam, egy lápi kobra ügetet felím, aszittem, s egy mezei sas nízett a szirten. Ot sem voltak, díli bábok, s níztek: ó, szegíny, ki bántot – monták, s montam, ez meg az vót (szekeremre se...
Láttam a gondolatait, a bal szeme sarkában surrantak ki, suttogta a mellette fekvő fülébe, miközben érezte a hajából kiszabaduló ételszagkeveréket. Amikor a bélabányai úton a Csillinger-kapuhoz értek, a harangzúgás olyannyira felbosszantotta...
„El kellene indulnunk visszafelé…” (George. R. R. Martin) Nem méltó semmihez se semmi a dalok kihulltak az énekelt alól ha volt eszmény most levett vitorlával duzzadt héjjal folyón dinnyefolt Sodrása ármány árulja ki érti vásznát és zsinegét...
*** Kukorelly Endre: Keret és tükör Ma egy bolgár költő lépett fel a műsor keretében. Sárga trikója volt, abban lépett fel, meg egy kék nadrágban, a nejlonzacskóját pedig, amiben a dolgait tartotta, kipakolta az asztalra közvetlenül a mikrofon...
Az álnévhasználat egészen régi jelensége a magyar irodalomnak. Irodalmunk a névtelenségből alakult, s a szerzői név problémája már a kezdetektől összefonódott az álnévadás kérdéskörével. Ennek ellenére az elméleti-kritikai recepcióban...
Megjegyzések Németvárosi Attila A Gyula-meccsen mit keresek című szövegéhez (tanulmány) I. Az irodalomtörténet – és különösen az irodalomtörténet-írás – évek óta küzd annak antropológiai belátásával, hogy mitől és/vagy/akár miért szólnak...
(részletek) El- árulni – elárvulni: éket verek magunk közé. Ez a hegytető az egyetlen pont, az egyetlen magaslat, ahonnan a város nem önmagára tekint vissza tetszelegve, hanem valahová el… Eltekint önmagától. A hegy a városhoz tartozik, de...
Még egyszer egy vadnyugat Megint irány egy vadnyugat, magára húz a láthatár. Szabálytalan minden szabály, hiába keres az utad. Firkálj szépen a semmibe, az élet vad határvidék! Feledésre valló igék, szent vágta vár mindenkire. Utolsó párbajok...
Szeretnék belépni a Magyar Írószövetségbe, hogy magyarokat tudjak írni. Sokat és nagyot. Mert én egyedül a nagyot szeretem. Nem akarok senkivel egyenrangú lenni, mert egyetlen rangom az etnikai tavasz. Szájszervem szájba szülés. Mert ez a...
Hommage À Lingua Ignota feje tetejéről csüngő fürtös virágzat aránytalan csendélet semmilyen és giccses aranymetszés a mellei alatt egy vágás a völgyekért amelyben eltűnik vér sperma és arany egy a dombokért amik jelentéktelenek a térképeken...
(versek, Jász Attila fordításai) CSEND! Hó ropog a lábam alatt, azt mondja, halkabban. Tó jege csúszkál a csizmám alatt, azt suttogja, hallgass. Sár cuppog a cipőm alatt, azt üzeni, légy csendben, közeledik a tavasz. SZARKA Egy szarka ül a...
Az én kórtársaim Lepergett az időd, hajós! Régen itt vagy már. Túl régen. Kicsit sokat beszéltél. Indulnod kellene tovább! Adunk szárított húst, hordókba rakva, megszórva vastagon sóval, kapsz még lisztet, kádat, mibe esőt gyűjthetsz, hogy...
