N. Tóth Anikó: Iuvenes dum sumus

Ahogy beléptünk, a tanterem egyszerre volt meglepően idegen (talán a műanyag ablakok miatt) és vonzóan ismerős (a padokat nem cserélték ki, csak minden év végén lecsiszolták a ráfirkált puskákat, szerelmi jeleket, unalomból kanyargó ábrákat...

Lackfi János: Elorzó

Nem lophatom el senkitől, Ellopom hát mindenkitől. Lestem szavakat, szájsarkot, fület, Lestem másokat, szívtam vérüket. Loptam a titkot, mely nem is titok, Csak annyi, hogy vagytok és vagyok. Meg hogy íme, összetéveszthetetlen Mindenki mással...

Nagy Magdolna: Hajzselé

Tülekedtünk a lépcsőn, rengetegen álltak a sorban várva a tál levest és a sótlan főzeléket valami cubákkal. Végre leültem enni, csak turkáltam az ételt, és rád gondoltam, mint mindig, ha volt egy kis szabad időm. Az arcod, a tekinteted...