Az írói terveim közt elveszik az írás.
Jó lenne, írom megint. Jó lenne nagyon.
Szóval: jó lenne naponta legalább két dolgos órát ülni a papír előtt. Leírni aznapra rendelt mondataimat, még ha másnap fölöslegesnek látszanak is. Mi az...
Átlagos életet élni – dolgozni, sétálni, feküdni, járkálni, aludni és ehhez hasonlók – és egy speciális naplóba feljegyezni a kellemetlen tünetek jelentkezésének körülményeit és idejét. Ez a feladata. Az új. A fő feladata. Ebből az orvosi...
„Az idő nagy úr, aki messziről néz, az messzebbre lát” – állapítja meg Borbély Szilárd Gyerekkor falun című írásában, melyet akár új regénye előzményének is tekinthetünk. Ez az időben egyre mélyebbre hatolás a gyermekkortól gyermekkora...
Ócska módszer rendezőt idézni egy színpadi geg kapcsán, de Méhes László Jászai Mari-díjas rendező olyan pontosan fogalmaz a Kulisszák című színházi kiadványban, hogy lehetetlen ellenállni a kísértésnek: „Később, amikor elkezdtünk dolgozni...
Az után, hogy az 1799. évben a Duna árvize elsöpörte az addig itt álló vályogházakat és szőlőskerteket, a városunk lakói fából, földből és ragadós trágyából építettek a régi meder peremére gátat, kár, hogy az semmit nem érhetett az 1838-as...
Kálmán – nevezzük így történetünk szerencsétlen kulcsfiguráját – fél napon át merengett az ágy szélén, melyik utat válassza: vesse le magát még aznap a negyedikről, vagy előbb menjen el kontrollra, és csak utána. Még órákkal az ébredését...
A történelem (emlékezete) teszi emlékezetessé a látogató számára Leuvent, a belga egyetemi kisvárost. A történelmi atmoszférát árasztó épített környezet ugyanakkor számos elméleti megfontolásra ösztönzi a nézelődő elemzőt. A város főtere, a...
A város az emberi településformák legmagasabb szerveződési szintjének számít, amelynek alapvető jellegzetessége, hogy leginkább egyetlen faj igényeit hivatott szolgálni: az emberét. A város a házak és telkek, középületek és közterületek...
A történeti Magyarország 1918–1919-ben elcsatolt területeinek magyar nyelvű színjátszása – a kezdetektől máig, s a jövőre is érvényesen – a magyar színháztörténetnek természetes és elszakíthatatlan részét képezi. Érvényes ez a mai Szlovákia...
Kubla kán tündérpalotát
építtetett Xanaduban,
hol roppant barlangokon át
örök éjbe veti magát
az Alph, a szent folyam.
S. T. Coleridge: Kubla kán
„Vergődök Uram, bizony gyötrődök most magamban. Akadályok földje lettem magamnak is, és bőséges veríték kemény talaja. […] Magamat fürkészem, én, az emlékező lélek. Nem csoda, ha figyelmemtől messzire esik, ami nem én vagyok...